AQUILA Magazin - 2024. április

 

EGY MISZTIKUS CSOPORTBÓL KIKERÜLŐ ÁRULÓK TETTEI

  

Ez a csoport, amit sasnak=Aquilának hívnak, kb. 40 éve működik. Amikor a teológiára jártam, akkor a professzor mondta, ez a csoport rövidesen fel fog oszlani, mert egy átlagos katolikus csoport élete kb.10-11 év, mert akkorra a belső feszültségek és egyebek miatt szétesik, majd belőlük érdekeik szerint újabb csoportok lesznek. Kedvenc professzoromnak mondtam, hogy én reménykedem abban, hogy nem esik szét. Nem volt teljesen igazam, mert 45 körüli főből indulva alig 40 éve körülbelül fele lett, ami mára van. Akik elmentek, azok különböző variációk miatt mentek el, szomorú, de el kell mondjam, tán egy korrekt volt köztük (túl sokat nőzött), akivel ma is jóban vagyunk. Volt, aki vidékre ment férjhez, ma is lelkileg közénk tartozónak vesszük.

Egy része azért ment el, mert akkora tehetséget kapott Istentől (saját maga mondta), amit a világban akart kamatoztatni, Istent háttérbe helyezve. A másik azért ment el, mert azzal jött, hogy ”szentet” akarunk belőle képezni, és ő jobban szereti a férjét, mint Istent. Legalább őszinte volt, nem lett semmi sértődöttség, ez van, rendben.

A következő jó pár ember azért ment el, mert itt feleséget vagy férjét akart magának fogni, vagy rendezetlen nemi vágyai voltak, és hosszú távon ez nem tűrhető, ez nem a halászó csoport, hanem Isten felé haladók mély lelki közössége.

A gonoszabb része azok közé tartozik, akik önismerettel, önbírálatra való készséggel nem rendelkeztek, hanem önvédelmük miatt projektáltak, hazudoztak. Ebből volt több. Ők legalább 10-20 évig itt voltak. A feladat növekedett, amit Istentől kaptunk, és előtérbe került a földi vágyak szűkítése, egyszerűsödés, a parancsok erősebb betartása, pl. a nemiség túlzott működtetése már visszaszorulóban volt, mert az Isten felé egyre szélesebbre nőtt az út, de ez nem mindenkinek tetszett, ennyire azért nem akarták Isten útját. Így itt jöttek azok, akik bennünk vagy bennem keresték a hibát, kitalálták például, hogy öt évvel ezelőtt egyszer megsértettem (gondolom valami tettét helyreigazítottam), azért megy el 😊. Voltak olyanok, akik hosszú ideje itt voltak, és meg is kellett ideologizálni, hogy miért sok ez nekik. Fokozatosan passzívvá lettek, valaki pl. előadás közben sutyiban sms-ezett, keresztrejtvényt fejtett stb., vagy aludt, már nem igen tudott elmélkedni. Ők már nem tudták szívvel csinálni ezt az utat, és különböző hazugságokat találtak ki, és elferdítették, amit mondtam. Soha senkinek nem hazudok, de mindent ki lehet forgatni, és akkor egymást felbujtogatják. Főleg, ha barátnők vagy barátok, az rosszabb, mert egymást cukkolják, és nem tudod meg, hogy milyen téves eszmékbe ringatják egymást vágyaik szerint. Mikor elmentek, utána ezek kis „ötye” klubokat alakítottak, és ezek a klubok úgy el vannak aztán, hogy pár év után föl is oszlottak vagy babáznak együtt, mert hát ugye ez is egy jó program, régi emlékek…, együtt lehet kire gyűlölködni stb. Ezt ők akarták, ez nem szekta, rendben – nem esett jól nekünk, mert mi testvérként néztünk mindenkire, de – el kell fogadni, ez van. Egyik sem lett igazi misztikus csoport, mert azt nem ember, hanem Isten vezeti az őt halló lelkivezetőn keresztül.

A legjellemtelenebbjei azok, akik egyházi érvényesülés miatt mentek el. A helyzet az, hogy mi nem korlátoztuk azt, hogy Isten mennyi mindent mutat és hogyan. Ap.Csel 5,²⁹Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Az elmélkedés közben kapott dolgok soha nem mondtak ellent a Bibliának – sőt az ismerten felüli megértést adtak! –, de a dogmáknak helyenként igen, főleg olyan dogmáknak, amelyet kisebbség, szinte „erőszakkal” alkotott meg, például az Orange-i zsinaton. Mi Istennek soha nem mondtunk ellent, innentől fogva kicsit hajmeresztő volt a papok egy részének az, amit tapasztaltunk. De pár pappal nagyon jóban vagyunk/voltunk, míg meg nem haltak, és ők tudják, hogy milyenek vagyunk az Isten szemében, mert nagyon segít is minket. De a szemforgatóknak nem tetszünk – nem is baj –, s akik itt voltak és megtanítottuk őket elmélkedni stb., később ezzel visszaéltek. Közben nagy nehezen kiderültek az emberi gyengeségeik, például nemiségi problémák, hazugsági problémák, erkölcstelenségek, egyebek. Ők, akik itt egyáltalán nem kívánatos személyekké váltak, a továbbiakban csak keveregni, hazudozni tudtak, és a másik embert megszólni, ergo megszabadultunk tőlük. De ők is így akarták, mert ha nálunk maradnak, nincs állásuk az egyházban, vagy rokonaiknak egyházközeli médiumokban. Tehát a felével harag nélküli távozás volt, ha kell, beszélhetünk is, de ennyi. De közben kiderült, hogy egy részük erősen inkorrektül viselkedik. Pl. most ezek az emberek, akiket mi tanítottunk elmélkedni, Istent mélyebben megismerni, majd mindezt eldobták, cikkeket írattak és riportokat készíttettek magukkal, s ezek közt vannak olyanok is, akik erősen gerinctelenek, hazudoztak, erősen szeretetlenek, egoisták voltak, az embereket lenézték, gúnyolták stb. Most ők a „janik”, szemforgatóan osztják az „igét” az egyházon belül is. Erős késztetést érzek, de nem fogok velük leállni vitatkozni, mert az ájtatos, manipulatív szókészletükkel, meg a hazudozásaikkal legyőznek.

Erről egy tanmese jut az eszembe, hogy miért nem vitatkozom ezekkel az emberekkel, szóval a mese így hangzik: a róka meg a farkas összevesztek, hogy milyen színű a fű. A róka szerint kék, a farkas szerint zöld. Elmentek az oroszlánhoz, hogy tegyen igazságot: milyen színű a fű. A róka oda ment az oroszlánhoz: Ugye kék a fű? Az oroszlán mondta, hogy kék. Odament a farkas is, azt mondja oroszlánnak, úgy tűnik, hogy eddig igazat szoktál beszélni, most miért mondtad azt, hogy kék a fű, mikor tudod jól, hogy zöld. Az oroszlán: Te, farkas, büntetésből 5 évig nem beszélhetsz. A farkas teljesen fölháborodik: Mi az, hogy nem beszélhetek, mikor te nem mondtál igazat, mert a fű zöld, s még engem büntetsz  meg? Az oroszlán: Igen, a fű zöld, nem is azért kaptad te a büntetést, mert a fű   zöld, hanem azért, mert stupiddal vitatkoztál.

Visszatérve a távozókra, ők egyrészt elhelyezkedtek az egyházban (vagy más közismert helyeken…), és nem is kis rangokat töltenek be, játsszák az eszüket, és ők mint utóbb kiderült elmélkedtetnek embereket (!!!). Ettől a hajam is feláll. A naiv hívő emberek pedig ilyen irányból tanulatlanok, és az egyház rábólint (félek, nekik mindegy, ki teszi, csak tegyék), hogy az ilyenek elmélkedtethetnek. Több ilyennel is találkoztam az utóbbi évek folyamán, de az utolsó most kiverte a biztosítékot, s nem csak nálam, mert telefonon hívtak, hogy ezt nézzem meg, és másokban is felháborodást keltett. Ezért teszem ezt ebben az írásomban szóvá – név nélkül –, mert a kóklerség és a hazugság tűrhetetlen. Az egyik az, aki pár éve ment el, nyilatkozott egy újságnak, hogy ő milyen jó keresztény, mindenkit felemlegetett, de a mi védőszentünkről – aki 40 éve velünk van –, Avilai Szt. Teréz felől, ő is és a többi is mélyen hallgatott. Mindenki az Ő útján járt, az elmélkedést Tőle tanultuk meg, a keresztény misztikus utat mindenkinek Ő mutatta meg. Ezek a hálátlan távozók csak Őt felejtették ki, de a szómenés, az megy, meg hogy ők milyen jó emberek, keresztények, nos, erről sokáig tudnék mesélni. Csak éppen Avilai Szt. Terézről feledkeztek el és az egész csoportról, ahol körülbelül 30 évet töltöttek és tanultak. Mára ők a „vonalas” emberek (kíváncsi vagyok, megérem-e, hogy a király mezítelen…), akiknek az egyház ad állást, tehát mikor tőlünk elmentek, nálunk nagy fellélegzés volt, az egyházban betöltött állás miatt pedig elképedtünk. Itt semmi sem számít. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a csoportunkból lopták el az anyagot, a tudást. Van, aki holmi kis igazgatócska lett és tréningeket vezet, gondolom, a 30 év tapasztalatával, amit itt szerzett, de közben végig hamiskodott, hazudott. Azt a módszert lopták el, amit Isten adott, a mélyebben elkötelezett, igazi misztikus úton, azt ferdítik el, hígítják fel kedvük és zavaros emóciójuk szerint. Tudom, nem félik az Istent, mert valóban nem is hitték, de a cél, hogy állásuk legyen, egók lehessenek, a népet amúgy is lenézik, de szavaik megtévesztők, nyáltól csöpögő mindegyiknél.

Bízok az Isten igazságot szolgáltató kezében, lehet, hogy nem fogom látni, mikor lecsap rájuk, de hogy le fog csapni, az biztos. Nem hiszem azt, hogy ezek az emberek a damaszkuszi úton jártak – hogy hirtelen megtértek/megfordultak volna –, és őszinte keresztények lettek, ezt nem hiszem, megismertem őket, és ezek az emberek csak eszköznek használják az egyházat, az Istent is, eszköznek használják az ájtatos embereket.

40 évünk alatt körülbelül 15 „küldött” volt, akikről tudtuk, hogy csak „hírvivőnek” jöttek, egy része meg akarta szerezni vagy feloszlatni a csoportot, vagy innen akart csoportot szervezni magának. Mi átláttuk a helyzetet, és rövid időn belül lelepleztük őket, és kénytelenek voltak elmenni. Természetesen nem használtak nekünk, mert utána ugye fűt-fát mondtak, mert egy besúgó állás az jövedelmező. Ap Csel 5,³⁸Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. ³⁹De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” Az Isten velünk van, és ez a csoport még mindig él. Annak ellenére, hogy azt mondta a professzor, hogy általában 10-11 év egy katolikus csoport élettartama. De mi közelítünk a 40 évhez. Ez azért fontos, merthogy látszik, hogy az Isten velünk van, az is látszik, hogy mi nem egyházi pénzből, nem állami pénzből, semmiféle pályázatból, hanem a saját zsebünkből és a saját kezünkkel építettük meg a templomunkat. A saját kétkezünkkel műveljük a földjeinket, hogy ha esetleg el kell vonulnunk, tudjunk hova menni. A kis magántemplomunk köré építettünk mindent, a kegyelem és a hitünk erejével csináltuk. Mi nem hazudozunk, és nem vagyunk elferdülve sem nemileg, sem erkölcsileg, sem emberileg. Igyekszünk az egyenes úton járni. Csak azt nagyon sajnálom, hogy akik elmentek, azok nem szedtek magukra annyi muníciót, hogy legalább csendben lennének, hogy legalább meghúznák magukat, hogy legalább ne hazudoznának, vagy ne használnák fel azt, amit nem engedtünk meg, hogy felhasználjanak, mert Isten nem azért adta, hogy önös céllal pénzért, állásért, hírnévért használják. (Tudom, mondhatják, hogy nekik miért ne lehetne olyan kegyelmük, mint nekünk. Lehetne, ha nem olyan tulajdonságokkal bírnának, amit már megismertünk.) Ugyanis: Mt 10,8 Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Ez, amit tesznek, nagyon szomorú, el kellett mondanom.

ELMÉLKEDÉS KÉPZÉSE