GYŰLÖLKÖDÉS - POLITIKA – NÉP MEGOSZTÁSA

(Pável Márta)

Legújabban azt lehet tapasztalni, hogy a politikai elvek mentén szakad szét a társadalom. Most olyan szintű a szakadás, hogy az ember elképed, istenhit nincs, szeretetlenség sincs, de tolerancia hiánya és gyűlölködés van.

 Az az alapelvem, hogy én nem fogok összeveszni senkivel a politikai nézete miatt, s ha annyira szerencsétlen és primitív, hogy velem veszekedni akar,  akkor én elfelejtem, nem válaszolok neki, illetve nem kommunikálok vele, mert  primitív emberekkel nincs dolgom. Ettől sokkal többre tartom magamat.

 Ugyanis mindenkinek lehet más nézete, de ez nem azt jelenti, hogy az emberi barátságok, az addigi „szeretet” (ha az volt…), az összetartozás megszűnjön, mert a különböző politikai nézet szakításra viszi.

Jelenleg a magyar társadalom élesen a jobboldalra és a liberális baloldalra tagozódik - akik kevésbé toleránsak, mint a másik oldal -  habár azokat sem kell félteni. Én ebbe a ricsajba nem megyek bele.

Megkérek mindenkit, nekem személy szerint ne írogasson levelet, hogy én ezt nem gondolhatom, meg kit segítsek utálni stb., mert az előttem a saját maga primitívségéről tesz bizonyságot, hogy engem bele akar vonni az ő lelki zavarába.  (28 évet különböző szinteken tanultam, tanítok, lelkisegélyt adok, úgy  tűnik, tudom mit gondolok és teszek.) Azt gondolom, hogy földi szinten „hangyák” háborújába nem megyek bele, én Isten békéjében élek, és abban is fogok élni, de ha nem értik, az sem baj… ez van.  

Azt sem értem, ha a liberálizmus  = (volt) a szabadság  eszméje - ami valami módon félreértelmezetten inkább szabadosság lett -, akkor miért kívánják azt, hogy az eltorzult liberális oldalra menjek, és miért nem tűrik el, hogy maradok a magam felfogása szerint. Megjegyzem, a tényközlés, a józan vita, más lenne - az kellene is-, de ma a híreket is erősen elferdítik, és többnyire köszönőviszonyban sincs a valósággal. Az is kellene, hogy - remélhetőleg valós – eseményekről, presszionáló komment nélkül infót küldjenek egymásnak az emberek , hogy valami módon megközelítőleg ismerhessék a történéseket. Ez rendben van.

Miért nem tudnak az emberek kissé emelkedetten gondolkodni, hogy a végső érdekeket nézzék?! Tudom, ez a spirituális intelligencia hiánya, nem is gondolkodnak azon, hogy miért van az ember a Földön, merrefelé igyekezzen, és egyáltalán, hogyan viselkedjen. A maguk erkölcsi, lelki fejlesztésével kellene foglalkozniuk ahelyett, hogy egymásnak esnek, vagy nekem írogatnak messenger és egyéb oldalakon, hogy „ugye nem gondolod…”(de gondolom!), meg egyebeket. Ez nekem nonszensz.

Van gondolkodási szabadságom, azt gondolni, amit akarok. Az én szabadságom az alapértékeimet védi: ami a béke, a /keresztényi/ istenhitem, az országunk nemzeti jellegének, szokásainak, szépségének a megtartása, a hitem nyugodt gyakorlása és ne kelljen félnem, hogy megölnek érte. Minden szinten békét akarok, mind barátok, mind országok, nem szeretnék nemet váltani, és azt gondolom, hogy ez is mindenkinek magára, a szobájába tartozik, és sehova máshova stb. Azt gondolom, hogy aki ezeket az értékeket képviseli, vélhetőleg be is tarja, nem hazudik, és tiszteletet tud kivívni magának, az szóba jöhet, a többi akkor sem, ha leveleket írogatnak nekem. Részemről tiszteletben tartom (még ha nem is fogadom el) másban azt, amit gondol - hacsak nem tanítványnak jön, hogy fejlődjön… -, kérem tiszteletben tartani velem szemben is. S nem nekem kellene írogatni primitívségeket. Sok ember elvégzi az egyetemet, de nem látszik rajta - így vagy úgy végig bukdácsolja… -, nem nagyon használt sem az erkölcsiségének, sem a tisztességének, sem a másik megértésének, mert sok nyolc általánost végzett ember lelkileg sokkal intelligensebb lehet.

Elvem, nem fogok gyűlölködés szintjére süllyedni,   azt mondom, hogy ez van, ezt kell eltűrni. Minden embert szeretnék szeretni, de a bűneiket nem szeretem, az erőszakosságaikat sem szeretem, azt sem szeretem, hogy nem  akarnak nekem a szabadságot hagyni. Nekem az nem szint, aki harsányan üvöltözve, hazudozva, megbolondítja a népet, amikor vizet prédikál és bort iszik, amikor egy tette sem igaz, abszolút következetlen, a nép pedig elhiszi és utána megy, szóval ez a szint nekem tragédia. Similis simile.   

Végezetül, kérek mindenkit, hogy engedjük egymást békességben élni, ne vigyük be a családba a politikai viszályt, ne vigyük be a barátságokba, és ne vigyük be a társadalmunkba sem, mert a széthúzás az nagyon-nagyon rossz vért szült mind a nemzetnek, mind a világnak, mind az egész emberiségnek, és ez nagyon komoly dolog.

 

„- Na és mikor kezdődik a varázslat?
Ültünk egymás mellett, néztük a hegyeket.
- Akkor kezdődött, mikor a Föld született. - (...) lehunyta szemét. Arcát bearanyozta a lenyugvó nap. - Sose szűnik meg. Mindig itt van. Mindig... (...) A Föld beszél hozzánk, de nem halljuk, olyan lármát csapnak az érzékeink. Néha ki kell őket radíroznunk, mármint az érzékeinket. Akkor - talán - elér hozzánk a Föld. Beszél hozzánk a világmindenség. Suttognak a csillagok.”

Jerry Spinelli

 

BÉKE - ORBÁN - NEMET MONDÁS A HÁBORÚRA Pável Márta

 

BÉKE - ORBÁN - NEMET MONDÁS A HÁBORÚRA

Pável Márta

  EU-s emberek, aki háborúzni akar, maga menjen a frontra, de ne más gyerekét ölesse meg! Szívesen megmutatnám nekik, mi jár ennek a sok gyilkosnak odaát. Istent nem érdekli, hogy ők nem hiszik, de ami van, az van, és lesz is felettük ítélet. Gyilkosok.

Nekem az tetszik  - tudom, szinte semmivel sem vagyok népszerű, de nem is érdekel -, hogy Orbán úr, olyan ellenszéllel - 26:1 arányban -nemet mert mondani, az tisztelendő. A Blikk megszavaztatta, és jelen állásban 65% nem helyesli, hogy nemet mondott. Mi van itt?

Háborús EU… nem értem, hogy az Európai Unióban 27-ből 26 ember a háborúra szavazott, még Fico is? Az olaszok is? Miért? A háborús pártiak Orbánt nevezik akadékoskodónak, aki a küllők közé tette a botot?

Megint csak nem értem, hogy lehet csak ennyi eszük, egyik sem tud logikusan gondolkodni, csak nyomorultakkal engedik magukat felhergelni, beetetni. Történelmi tény, hogy az oroszok ellen még soha nem győztek, és nagy valószínűséggel nem is fognak, három év alatt sem sikerült. Nem csak azt kéne hallgatni, amit Zelenszkij hazudozik, van érvük, okuk az oroszoknak is, miért nem hallgatták meg őket is? Itt is látszik, minden nap többször is hazudik, levelet ír Trumpnak, bocsánatot kér – remélem, észnél van Trump, nem veszi be az újabb cselt –, mindent aláír, a békét is…stb. Másnap az EU-ban pusziszkodik Ursulával és még megszavaztatná az újabb háborús támogatást. Itt senki sem tud gondolkodni, ez tragikomédia.

El kell olvasni az orosz okokat, nézzük végig, nem kell becsukni előtte sem a fülünket. Végig kell nézni az orosz nép irtását, az orosz emberek lelövését, a nyelvek betiltását, a kínzásukat satöbbi. A különböző ukrán laborokban végzett emberellenes kísérleteket, a maffiájukat, náci vonzatukat... Ha csak ezeket egymás mellé tesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy úgy tűnik, hogy valamilyen szinten jogos volt. Ezt így/ezért az oroszok nem akarják visszaállítani az biztos, amit lehetett elfoglaltak, nem fogják feladni, az is biztos. Ha beleviszik az Európai Uniót Amerika nélkül egy háborúba, itt mindenki tönkremegy, az is biztos! 

Nem értem, kifolyt a lé az agyakból, most miért kell belemenni egy háborúba azért, mert viszketnek, hogy több profitjuk legyen? Miért nem számítanak az emberek?   

Egyszerűen nem értem azt sem, hogy miért kéne az Európai Unióba felvenni Ukrajnát. Nem kéne fölvenni, nem készek rá! Eleget tettek azoknak a kritériumoknak, aminek a többi ország eleget tett mielőtt fölvették volna? Nem tették meg, akkor miért kell kivételezni vele, azért hogy a többi országot leszegényítsék?

Ha valami nem tetszik, jóindulattal bírálom az Orbán-kormányt, de a jót is elismerem, és ez így jó. Most azt mondom, hogy Orbán úr jól tette, mert ha nem így tett volna, több oldalon is sok vesztesége lenne. A nép, az USA, a szavahihetősége, stb. Akik eddig azt mondták, hogy békepártiak, mit tettek velük, hogy meghunyászkodtak? Most ezekkel az EU-s – inkább nem írok jelzőt – ötletekkel megint nagyon-nagyon közel kerülünk a világháborúhoz.

Az orosznak igaza van, hogy „mikromakronnak” hívja Macront.  Putyin is azt kérdezi, hogy ezek eddig nem tanultak semmiből? Ugyanezt kérdezem én is: meddig lehet elmenni az esztelenségben?  

LE KÉNE ÁLLÍTANI AZ EURÓPAI UNIÓS HÜLYESÉGET, VAGY SÜRGŐSEN KI KÉNE LÉPNI, HAGYNI EZT AZ EGÉSZ BAGÁZST.  

 

Pável Márta

A REPÜLÉS ”ÉLMÉNYE”…

 

A repüléssel kapcsolatban megosztó vélemények vannak, de többnyire rosszak. Jómagam a hetedik X-et taposom, tehát emlékszem a múltra is. 20-tól 35-40 éves koromig kimondottan élmény volt a repülés, élveztük azt is, hogy adtak útközben enni is valamit (ami kedves volt és finom). Talán nagyobbak voltak a helyek, s nem voltak ilyen koszosak. A repülőn nem repült boldog-boldogtalan, hanem valahol egy kicsit ünnepnapnak tekintették, hogyha repülőre jutottak az emberek.

Az utazásnál a repülés jelentette az élmények kezdetét, ma nem. Pl. a MALÉV-vel utaztunk Egyiptomba, és mikor kiszálltunk, egy szál rózsát nyomtak a kezünkbe hajnali 3-kor. Felejthetetlenül jól esett. Tényleg várta az ember, hogy repüljön, és ez valamiféle ünnepnap volt, semmiféle rossz élmény nem ért ezzel kapcsolatban, sőt!

Aztán kb. építkezések miatt 15 évig nem repültem, és akkor már nem annyira tetszett, de most az utolsó 15 évben egyszerűen úgy érzem, hogy a hatos villamoson, ami tele van hajléktalanokkal, jobb lenni, mint egy repülőn. Az utóbbi időkben nagyon sok kellemetlen élményem volt. A villamosról le tudok szállni útközben, de a repülőről nem.

Példaként három élményt írok le, s akkor még nem szóltam a késésekről, a járatkiesésekről, az utasok ellátatlan várakoztatásáról stb.

Egyik kellemetlen élményem Nápolyból hazafelé tartva történt. Amit a stewardessek nem kezeltek, ugyanis nem tudom, hogy milyen demokratikus vagy más elvek vannak, ami miatt nem szabályozzák, nem akadályozzák meg az utasoknak a negatív viselkedését.

Nagyon picike hézagok voltak az ülések között, s ugye fizetni kell a nagyobbért, hogy a lábad jobban elférjen. Ez még hagyján, de a hátam mögé felszállt egy nő három gyerekkel, az egyik gyerek mögöttem ült, és a lábával rugdosta a hátamat. Többször szóltam neki, hogy ne rugdossa, de annál jobban csinálta. Az anyának is szóltam, de ő nem szólt neki egy szót sem. Majd szóltam a stewardessnek, az se szólt egy szót se. Akkor kértem, hogy hadd üljek át máshova, előttem, láttam, hogy voltak üres székek. Oda nem ülhetek, mert az fizetéses, mert nagyobb a hely stb. Igen kellemetlenül éreztem magam, a stewardess nem tudott, vagy nem akart semmit sem tenni, az üresfejű, neveletlen anya annyira sem nevelte a gyerekét, hogy a másik emberre figyeljen. Az egész utamat úgy, ahogy volt, elrontották.

A második: jöttünk haza Madridból, egy órán keresztül keringett velünk a gép a reptéren, majd nehezen fölszálltunk, és mikor 8-10 000 méter magasan voltunk, a pilóta közölte, hogy hát elnézést kér tőlünk a késésért – különben az egész gépben erős kerozin szag volt –, de be kellett „bikázni” a repülőgépet. Apám autószerelő volt, pontosan tudom, mi az, hogy bebikázni, és aki valamit is ért a gépekhez, a motorokhoz, az is tudta, hogy a be kellett bikázni, az azt jelenti, hogy nem indult be, hát valami löketet kellett neki adni, erre van több módszer is. Legalább ne mondták volna meg! Rögtön végig imádkoztam, s gondoltam, mi van, ha megáll a levegőben, akkor ki bikázza majd be? Maximum csak az Isten. Innentől nagyon sűrűn imádkoztam, és az előttem ülők is, csak az Isten maradt, más nem. Előttem ültek olyan nemzetiségek, akik nagyon szeretik a zöldségeket, én meg is éreztem, hogy onnantól kezdve aktív bélmozgások jöttek felőlük, kerozin szaggal vegyítve. Már sötét volt, mikor leszálltunk, de minden szerelő megrohanta a gépet, és lámpákkal nézték jobbra-balra. Fenséges út volt, mit ne mondjak.

A harmadik egy általános észrevételem. Minősíthetetlenül viselkednek az emberek, nem mind, de sokan. Miután már nem olyan drága a repülőjegy, a bunkóbb is föl tud már szállni, így aztán köpköd, lökdösődik, hangoskodik, a maga helyéről átlóg, és senki semmit nem csinál ez ügyben. Az ember úgy érzi magát, mintha egy tizedosztályú kocsmában lenne, ez a repülő, és alig várja az ember, hogy leszálljon. Ilyen körülményeket nem tudok tolerálni. Azt nem mondom, hogy ha első osztályon utaznék – amire nyugdíjasnak általában nincs pénze –, lehet, hogy azért más a helyzet, de ugye nem csak első osztályból áll a gép. Ezelőtt 40 évvel az általános utastér is nagyon kulturált, elfogadható és örvendetes volt. Ma ez  nem mondható el.

Tudom, hogy vannak ezek a charterek és egyéb járatok, és pénzt hoz, ha minél több utast préselnek be, de valahol össze kéne egyeztetni a profitot az utasoknak a jólétével, a kényelmével. A profit növelése céljából minden percben jön valaki, és valamit el akar adni – de az ember nem vásárolni megy, hanem utazni –, ez az egész tényleg olyan, mint egy piac; csokoládé, parfüm, egyebek. Az utas, aki nem akar semmit sem venni, mert nem azért jött el a repülőre, kezdje kényelmetlenül érezni magát. Különben is elég sok bajod van, és az a körülményeskedés, amivel föl lehet szállni, hogy oda kacskaringózva kell sorban állni, és hiába mondod, hogy protézised van, akkor is végigtapogatnak. Ide menni, oda menni, hogy ott és akkor le kell fotózni, vagy ha nem tudsz angolul – és sokan vannak olyanok –, akkor, ha nem valakivel mész, akkor kész káosz az egész. Lapok kitöltése a visszaútra, előtte lejelentkezni stb. Szóval olyan módon van ez az egész megvariálva, hogy lehet, hogy a fiataloknak ez megy, de az idősebbeknek nem annyira, hacsak nem valami fiatallal utaznak.

A tetejébe jön, hogy milyen kulturálatlanná és sokszor kiszámíthatatlanná lett az egész. Inkább azt gondolom, hogy ahova tudok, beülök a kis kényelmes kocsikámba, senki se köpköd, senki se büdösít, senki se rugdalja a hátsó ülésemet… megyek, ameddig a kocsim elvisz. Az ember itt tart, másnak is problémája.