AQUILA Magazin - 2023. szeptember

 

Pável Márta HOMOSZEXUALITÁS -PAP -HAZUDOZÁS…, őszintén, nyíltan gondolkozzuk!

 

HOMOSZEXUALITÁS -PAP -HAZUDOZÁS…, őszintén, nyíltan gondolkozzuk!

A homoszexualitás a világban gyakori, s nekem mint lelki vezetőnek , ez az emberi viselkedés nagyon sokféleképpen nyilvánult meg, túl jól ismerem őket. Igyekszem most másképp szemlélni a dolgot, mert egyre több emberről derül ki, hogy meleg. Mindig kérdezem magamat, nekem kell-e személetet váltanom, vagy nekik abbahagyni, persze nem ilyen egyszerű. Alapvetően, ha jellemüket, hazudozásaikat, simlisséget stb. nézem ez az egész jelenség nekem gáz, valami nem kerek, nem tudom tisztelni ezt az emberi viselkedést.. Eddig közelebbről kb. két tucat homo emberrel volt dolgom, 80% férfi  és 90% -ra áll, hogy nagyon érzékenyek, kielégítetlenek ( látszik, semmi sem  elég…), nagyon hisztisek,  lelkileg és jellemileg sérültek, s kegyetlen obcén szöveg és viselkedés figyelhető meg.( Pl.  végig éltem két meleg, hogy üvöltözött egymással, egy harmadik miatt akit elszerettek előle, ilyet ritkán hallani.) Megjegyzem, ha engem valaki hülyének akar nézni - sokan vannak ilyenek-, hazudoznak - még többen vannak-, és rám projektálják a lelki jellembeli nyomorukat, akkor ezeket az embereket sajnos leírom, nem foglalkozom továbbiakban velük, nem partnerek, mert sok elfogadható emberre nem maradna időm.

               Vasárnap (08.06) hallottam Beer Miklós nyugalmazott püspökkel egy beszélgetést, és rákérdeztek Hodász Andrásra. S mivel tudunk, amit tudunk, nagyon kíváncsi voltam, mit mond. Hát, diplomatikus volt: az egyháznak nem szabadna elengedni a homokos papok kezét, hanem meg kell érteni őket stb. Ja, kb. ezt vártam. Tudjuk, hogy Hodász volt pap (vagy még mindig, az ki tudja…), bevallotta - de mások nem nagyon szokták-, hogy meleg.

Nekem mint gyakorló katolikusnak, az az érzésem és felfogásom, hogy nem szabadna a papoknak semmiféle szexuális orientációval foglalkozni , mert nem ez a feladatuk. (Tudom, most sóhajtozások vannak, de ha Isten eltölt minket, és valóban az Övé vagyunk, akkor kisebb gondunk is nagyobb a szexualitásnál, én ezt 40 éve tudom és gyakorlom. Ha pedig nem tölti el Isten, minek pap valaki? Ezt halálosan komolyan kérdezem!) Én azt hiszem, hogy ha valakinek Isten a vezérlője, az élete (amit minden paptól elvárnánk!), akkor nem törődne a deréktól lefelé való részével, legalább is nem dominálna… Hogy fogjuk valaki kezét, ha rendszeresen paráználkodik, pl. mint Hodász mondta - legalábbis úgy olvastam, hogy együtt él valakivel -, neki párja van. Egyházi törvények szerint a nem meleg papoknak se lehet párja, így a melegnek sem lehet. Abszolút nem helyén való, hogy akár hetero- vagy homoszexuális, a hívő ne menjen/féljen gyónni menni, mert esetleg a pap „vadászik” rá. Vérmérséklete diktálja, mit tesz - itt nagyon sokat írhatnék, de nem célom a hányinger keltése…! Tilos addig eljutni, hogy menekülni kell egy felajzott pap (vagy tanár, vagy orvos, vagy rendező stb. ) elől, hanem az a követelmény - a józan istenhívők ezt várnák el -, ha szenved is szexualitási akármijétől, győzze le Isten segítségével és szolgálatában, életében is, hogy vágyait tekintve neutrális legyen. Tudom, hogy nehéz feladat, de a papságot szent foglalkozásnak kéne venni, amelyeknek ilyen földi vágyaktól mentesnek kell lenni. Így üzenem: …  megfogni a kezét, hanem neki kellene Isten felé bűnbánattal nyújtani, hogy vezesse őket a helyes szolgálati útra.

Én a homokosságról akárki is az, azt gondolom, hogy mindenkinek fel kell vállalnia, mert ha teszi és tetszik is neki, akkor vállalja is fel! De nem…., hanem évekig hazudozik a többség, ez a másiknak becsapása, akkor nekem a curva (latinul; kanyar, elferdült) tisztességesebb, mert ő még bárcát is vált , nyílt lapokkal játszik….( így lesz bárcás curva).

Az nem megy, hogy valaki nekem például, 50 évig hazudozik és 50 évig tudtam, hogy meleg, az egész élete egy hazugság, mert nem vallja be, sőt azt hiszi, hogy mindenki hülye. (Én pl. most szembesítettem egy ilyet magával, örök harag lett, de ezt vártam, én nem haragszom, csak sajnálom az ilyeneket.) Nem értem mikor valaki ezt a tevékenységet fizikailag teszi, akkor miért nem sértődik meg, hogy teszi, csak akkor sértődik meg, amikor a másik azt mondja neki, hogy stop, eleget hazudtál. Továbbiakban nem vagyok kíváncsi a melegek megtévesztő szövegeire. Mindenki azt hiszi, például aki csalja a házastársát, és csöpög róla a szerelem a másik (harmadik fél) iránt, hogy nem veszik észre. Mindenkin látszik, csak az illető nem akarja látni, struccpolitika. Na, ugyanígy van eltitkolt homoszexualitással, nem az a bevallás lényege, hogy az utcán rázza magát, mint egy eszelős és felvonulásokat tart, mert annál undorítóbb az én szememben kevés van, nekem ők önmagukból kivetkőzött emberek, hanem az, hogy megpróbálja azt normalizálni, ha így alakult, kevés bűnnel ússza meg.(Nekem a paráznaság, a 6. parancs megsértésé igenis bűn!)

Az Egyházban a papok (eltérően a szerzetesektől, de közülük is sajnos megszegik) cölibátust, a házasságról és a szexuális kapcsolatról való önkéntes lemondást fogadtak. Így egy pap sem férfival, sem nővel nem gyakorolhatja a szexuális életét, mert a papnak nem a saját boldog földi életével kellene foglalkozni, hanem a hívőket kellene Istenhez vezetni. Sajnos úgy látom, a papokról úton útfélen kiderül, hogy mással foglalkozik, más a lényeges, és van, hogy politikai karrierbe/megfelelésbe kezd, mint például Ferenc pápa is. Nekem ez a mai, nem az az egyház, amire szüksége van Istennek, mivel egyházunk küldetése nem politikai, nem az, hogy mindenféle szervezetben illegesse magát, nem öncélú szolgálat, jólétük nézése. Sem az, hogy a Vatikán is rengeteg pénzt birtokoljon, fehér Mercedesek álljanak a szerzetesrendek udvarán. Az Egyháztól nem ezt kívánja Krisztus, hanem azt, hogy elszakadjunk a Földtől, szakadjunk el a matériától, szakadjon ki az belőlünk hatalomvágy, egoizmus. Azt kívánja Jézus Krisztus, hogy itt és most arra használjuk fel a meglévő időt, hogy Hozzá haza találjuk, hogy felragyogjon a lelkünk, hogy az „égbe” szálljunk. Ez ma teljesen ellentétesen működik, az egyházi papok nagy része mást keres, mint amit Isten elvárna. Sajnos, a vezetésen is változtatni kell, mert ez az egyház ebben a formában nem sokáig lesz, mert nem teszi meg a feladatát.  

Vissza a homoszexualitásra. Megvallom, szeretném megérteni ki miért az, mert sokszor fájdalom jár át miattuk. Tudom, ez évezredes ügy, sőt az állatvilágban is van, lehet, hogy ez így van és kész? Lehet. De ha madár elszáll a fejünk felett, nem kell megengedni, hogy fészket is rakjon, meg időnként lepiszkoljon. Van az emberben valami, kell lennie, ahol rejtett vagy nyílt vágyait józansága, hite, esetleg isteni célja szerint visszafogja, beszabályozza.

Nagyon kettős az ember, ha elnézem, hogy felöltözik, még jól is néz ki, illatos, borotválkozott, vagy hölgyek is megfelelő szettben vannak, látszólag minden rendben. Majd hazamegy, becsukódik az ajtó és esetleg a jól futó ügyvéd üti-veri a családját, a gyógyító orvos agresszív lesz, vagy a tanár megkötözi gyerekeit, mert nem bír velük stb. Előfordulhat, hogy ájtatosnak kinéző lélek a legnagyobb lepedőakrobata otthon, és közben játssza a szentet. Tapasztalatom, hogy nagyon nagy színjáték megy, mást mutatnak kifelé, mást tesznek a zárt ajtók mögött. Hallottam egy vállalati vezetőről, aki esténként pöttyös szoknyát ölt, kirúzsozza magát, s ha a szomszéd rácsenget, nem is tudja, kivel áll szemben, nem ismer rá. Ez van - nem mindenki ilyen, de - tudnak meglepetést okozni, pl.jámbor hívő félrehajtott fejjel, s otthon a legvadabb homoszexuális. Hát igen nem is ismerjük valójában egymást elég jól. (Igazán nem is érdekelne senki szexualitása míg falakon belül marad, de ha eljön hozzám tanulni , mert spirituális úton akar menni, közben tiszta kosz, sár, hazudik, akkor viszont van közöm hozzá, így találkoztam kb. 40 alatt ennyi meleg emberrel is.)

Nos, ilyen a szexualitás is, amióta  a csoportot viszem, jóra, Istenre tanítom, valahogy természetességgel elvártam, hogy megfelelő visszafogottsággal, vagy egyre inkább leépítettséggel, a szükség erejéig és normál stílusban történjenek meg a szexuális események, de sajnos nem így vannak. Látom azt -  főleg az elmenteknél -, hogy sokkal fontosabb – ha választaniuk kell -, Isten és a különböző szexuális orientáció között, akkor nem Isten kerül előtérbe. Mikor begőzőlnek, vége. Akik addig hitték az Istent, és gondolták, hogy jó, persze, ez az élet az üdvözülésről szól, s ez a csoport lehetőséget ad erre, amikor összejön a szerelem, elönti a lila köd az agyukat és mindegy, hogy hetero vagy homo kapcsolatban, távoznak, megélik vagy hazudoznak. ( Meg lehetne élni a szerelmet viszonylag józanul is, nem Isten elé téve a másikat, vannak köztünk házasok is.) Persze nem mindenki ezt teszi, vannak magasabb szintű lelkek is köztünk - ők még itt vannak-, de az idők folyamán előfordultak fentiek szerinti anomáliák, és ezért írtam azt, hogy jó kis gyakorlatom van ebben, tudom, miről beszélek.

Sokszor úgy érzem, hogy Istenről beszélve olyan vagyok, mint aki pusztába kiabál, mert a Végtelen Isten befogadása helyett győz a testiség, és ennek egyáltalán nem örülök.

Kortyolhat-e önmagából a víz? Kóstolhatják-e a fák a saját gyümölcsüket? Annak, aki Istent imádja, kissé távolabb kell tőle állnia, Így ismeri meg az isteni szeretet örömét. Bhakta-jóga

 

Pável Márta VEGASÁG VAGY HÚSEVÉS..., SPIRITUÁLIS KERESZTÉNY SZEMÉVEL.

 

VEGASÁG VAGY HÚSEVÉS...,  SPIRITUÁLIS   KERESZTÉNY SZEMÉVEL.

 

Húsevés vagy vegetarianizmus, ez a kérdés már elég régóta foglalkoztat.

Ha az ember elolvassa a Kagylókürt című folyóiratban megjelenő cikket, https://www.kagylokurt.hu/2116/eletmod/az-otodik-parancsolat.html ,  meggyőző, hivatkozásai is helyén valók, teljesen korrekt a megállapítása, bemutatva, hogy utóbbi 2500 évben kik nem ettek húst. Érdemes elolvasni, de végig kell gondolni a másik oldalt is, hogy az ember valójában növényevő vagy húsevő „állat”?

Más cikkeket olvasva, a fenti cikknek teljesen ellent mondanak, kiragadva olyat, ami jól összefoglalja az ellenvéleményeket   pl.  https://www.tenyek-tevhitek.hu/nyolc-nevetseges-tevhit-a-husfogyasztsarol.htm nevetséges tévhitet:

„ A hús rohad a belekben

Bizonyos vélemények szerint a hús nem emésztődik meg rendesen és „rohad” a vastagbélben. Ez teljes nonszensz, amit valószínűleg azok a nem őszinte vegánok találtak ki, akik el akarnak ijeszteni a húsevéstől. Amikor húst eszünk, a gyomorsav és az emésztő enzimek lebontják. A fehérjék a vékonybélben aminosavakká, a zsírok pedig zsírsavakká bomlanak le. Ezután a bélfalon keresztül felszívódnak a véráramba. Nincs semmi, ami a vastagbélben „rohadhatna” ….

uo.” Ha kíváncsi vagy rá, hogy mi az, ami ténylegesen „rohadhat” a vastagbeledben, az az emészthetetlen növényi táplálék (rost)… a zöldségekből, gyümölcsökből, gabonákból és hüvelyesekből. Az emberi emésztőrendszer nem rendelkezik a rostok lebontásához szükséges enzimekkel, ezért haladnak végig, egészen le a vastagbélbe.” …

uo. „A szívbetegség a XX. század elejéig nem volt probléma, a 2-es típusú cukorbetegség pedig egészen néhány évtizeddel ezelőttig nem terjedt el. Ezek a betegségek újak… a hús pedig régi élelmiszer. Az ember és az előember évmilliók óta eszik húst” …  nem a „a vörös hús kerülése, hanem az, hogy ne égessük el. Ne feledjük, hogy a túlhevítés okozhatja a káros vegyületek kialakulását több más ételnél is, NEMcsak a vörös húsnál.” …

A vita áll, s nem is szeretnék dönteni - kicsi vagyok ehhez is...-, de nem egyértelmű a helyzet, mert ha arra gondolunk, hogy amikor az ember még a kezdeti szakaszában élt, nem volt kertje, nem termelt csak gyűjtögetett, amiből, főleg téli időszakban nem tudott megélni, így szükséges volt az állatok megölése, megevése. A vadászat, meg a halászat létkérdés volt. Azok az állatok nem hormonkezelt, manipulált étkeztetésű, agyon gyógyszerezett állatok voltak, hanem ahogyan Isten adta. Azt gondolom, hogy ma a csirkék, disznók, a szarvasmarhák, meg az összes állat, amit nagyüzemben tenyésztenek, az több mint gyalázat, hogy milyen életet élnek. A mai állatkínzó tartást ismerve valóban az embernek elmegy a kedve attól, hogy egyen ilyen húst.

 Közbevetném, hogy egy időben járt a csoportunk, vidéki székhelyünkről a faluba tejet venni, egyenesen a tehénből fejték.  Időnként 10 litert vettük, míg egyszer személyesen megnéztük a tehenet, aki még soha nem volt kihajtva az istállóból, patái oldalra hajoltak és a lába el volt korcsosulva, csak fejték fejték…, fejték. Gazda nem értette miért volt az az utolsó alkalom,  amikor onnan vettünk tejet.  Ilyen nyomorúságot   még nem láttunk.   Valóban gyalázat, amit az állatokkal tesznek és nem hiszem, hogy ehhez jogunk van.

Nagyon nagy spirituális és humánus kérdés az, hogy együnk-e állatot? Avilai Szent Teréz, akit   lelki anyámnak tekintek, nem evett húst, illetve csak nagyon ritkán, bár ebben benne lehetett az is, hogy szegények voltak és nem jutottak hozzá.

A fent hivatkozott Kagylókürtös cikkben leírtakkal ellentétben   én azt gondolom, hogy Jézus Krisztus halat és bárányt is evett. Ugye elhangzik a Bibliában, hogy nem az árt, ami bemegy a szádon, hanem az, ami kijön.  Mégis azt mondom, hogy az ember fokozottan szembekerül ezzel a kérdéssel.

 Egy gyenge pillanatomban eldöntöttem, hogy nem halok meg anélkül, hogy ne legyenek libáim, és keltettem libákat, négy ki is kelt a hat tojásból és ma már három hónapos, 4-5 kilós libák néznek velem szembe. Gyötrődőm; igazából   szeretem a libahúst meg a libamájat, meg a libatojást stb., de most ahogy nőnek a libák a szemük beszél, nem vagyok benne biztos, hogy én ezeket meg akarom enni. De nem vagyok benne biztos, hogy másnak odaadom megenni. Nem tudom, hogy mennyi ideig akarom és tudom tartani, meddig   van erőm minden nap 5:30-kor felkelni, naponta ötször etetni, ételt beszerezni aprítani, ganajozni, sétáltatni stb., több munka van velük, mint a kutyával. Ugyanakkor érzi az ember, hogy a libának van tudata és nagyon erősen tud kommunikálni az emberrel, főleg olyan emberrel, aki erre érzékeny. Itt egy nagyon nagy kérdés van az emberben, hogy mit tegyen velük?

Ismét kérdezem, növényevők, húsevők vagyunk-e vagy vegyes táplálkozásra hivatottak?

uo.” Az emésztőrendszerünk egyáltalán nem hasonlít a növényevő állatokéra. Rövid vastagbelünk és hosszú vékonybelünk van, valamint sok sósav áll rendelkezésre a gyomrunkban az állati fehérjék emésztéséhez (29). Az emésztőrendszerünk különböző részeinek hossza valahol a jellemzően húsevő és a jellemzően növényevő állatok között van, ami arra utal, hogy az ember mindenevőnek született”.

 Keleti mesterek, és a vegetáriánusok azt vallják, hogy a spiritualitásnak ellentmond a húsevés. Szívesen elhiszem, de gyakorlatban nem látom az igazát. Mivel sajnos szeretem a húst, sőt szeretem a rántott húst és a halat is - igaz, hogy ha a halat agyon csapatom a férjemmel, hogy megpucoljam, akkor szoktam érte imádkozni.  Igaz, hogy egy rendes hívő ember minden étkezés előtt hálát ad a lénynek, hogy az életét adta értünk, ahogy beépítsük magunkba. Az már egy nagyon nagy kérdés, hogy ki a magasabb szintű, akit megesszük, vagy az, aki megeszi.  Sokan legyintenek és azt mondják, hogy egyértelmű: magasabb szintű az ember, de ebben -   ismereteim birtokában, és emberiség zuhanását látva -, már nem vagyok annyira biztos. Az a baj, hogy nem tudom, hogy spirituális képességeim mennyit növekednének, ha abbahagynám a húsevést. Ugyanakkor a növény is élőlény és növénnyel is lehet „beszélgetni”, mivel különös áramlás, különös energia érződik felőlük, ha így nézem akkor a növényt is megölöm?    Amióta ennyire sikerült Isten segítségével előre haladnom a   spirituális úton, „szólnak” (kommunikálnak) a növények, fák és még szomjúságuk kiabálását is érzem, tehát nagyon érzékeny ember vagyok. Ráhangolódtam   minden élőlényre, sőt még mondhatom az élettelennek titulált dolgok is megérintenek. 

Mit ehetünk, hogy a harmóniát ne sértsük? Kérdés a minőségi hús jó-e a szervezetnek?

 uo” A minőségi hús számos jótékony hatású tápanyagot tartalmaz. Ide tartozik a jó minőségű fehérje, a B12 vitamin, a kreatin, a karnozin és a különböző fontos, zsírban oldódó vitaminok, amelyekben a vegánok és a vegetáriánusok gyakran hiányt szenvednek. A teljes értékű ételek, mint pl. a hús, az általunk ismert sztenderd vitaminoknál és ásványi anyagoknál sokkal több tápanyagot tartalmaz. A szó szoros értelmében több ezer mikró tápanyagféleségről beszélünk, némelyiket még nem is azonosította a tudomány.” Lehet-e, hogy ezek hiányában működnénk kevésbé hatékonyan? Ki tudja?

Miután libáim vannak, már kezdem azt gondolni, hogy ez így, valami próba. Amikor szembesülök azzal, hogy mi legyen velük, osztozom a sorsukban, fejlődésükben. Előbb utóbb meg kell halniuk, ahogy nekünk is.

Elmélkedő csoport vagyunk, így Isten felé, feltettük a kérdést mi ebben az ügyben a helyes megoldás. Nem teljesen volt tiszta válasz, mert érintett vagyok, így csak 70%-nak vehető. Ha az ember elmélkedésben Istennel konzultál ez ügyben, a válasz valamennyire egyértelmű, mégis valahol belül az időpontok csak nekem vannak megszabva. Az biztos, hogy a válasz az, hogy csak én ehetem meg a libát és hogy nagyon -nagyon imádkozzak érte. Addig pedig táplálnom kell ameddig lehet, hogy ne hiába éljen. Majd érezni fogom azt az időpontot, amikor le lehet vágni, és lehet érte imádkozni, hogy sikeresen tovább menjen. Hát ez egy megoldás, de nem hiszem, hogy a vegáknak ez elfogadható álláspont lehet. Ők azt is mondhatják; nem Istennel beszéltem, meg   a saját tudatom működött stb. Ha belegondolunk ez egy nagyon kemény válasz, mert nagyon sok minden a lelkiismeretemre van bízva.

De térjünk vissza a növény evésre. Egyik társunk (P. Ágika) nagyon jól elmondta: a tofu evéssel sincs rendben minden, mert rengeteg állat megölésével jár;  a gyomirtó mindenhonnan kiírtja a környezetéből bogarakat, férgeket, ezzel még a madarakat is,  csak azért, hogy a húst pótolja   a tofu. Szóval miatta egy csomó állatot megölnek, akkor hol vagyok beljebb, hogy tofut eszek hús helyett, ami nem is olyan tápláló és nem is olyan jó.    Ugyanakkor a növényeket is teljesen megesszük, a vega is, mert ugye a növénynek nemcsak a termését szokták megenni, pl. ott a cékla, a karalábé, sárgarépa, karfiol és sorolhatnám sorra, ezek életét vesszük el.  Mondjuk a fáknak jó, mert csak a gyümölcsét, de az egynyári vagy egy éves növényeket általában meg szokták enni úgy, ahogy van.

Szélsőséges, de keleten vannak olyan rendek, akik még a mikroorganizmusok ellen is bekötik a szájukat, hogy nehogy azokat megöljék.  Úgy gondolom, hogy ez   egyenes út arra, hogy az ember megbolonduljon.   

Középút kellene, egy józan középút, ami még nem akadályozza a spirituális haladást.  Egy biztos, hogy a tömegtermelésre tartott állatok fogyasztása  ellen fel kell lépni, ezt nem lehet támogatni, erről mindenféleképpen le kell mondani .

Tömegesen kellene   leszokni, nem megvenni az így előállított húst. Az állatok megölése fájdalmas (mindenkinek), de addig legalább hadd éljenek viszonylagos jólétben.  Amit a húsevés megtartásával tudunk tenni az, az, hogy a „boldogságban” nevelt állatokat, hálával, egy imával kísért halállal engednénk útjukra. Ez egy kezdet lehet, egy megoldás a jó út felé.

Az biztos, hogy mindenki öl állatot. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, egy szúnyogot nem fogunk megfogni és kivinni az udvarra, hogy éljen tovább.  Vagy egy legyet sem, amelyik beköpi az ételünket. Nagyon sokan még a pókot is ölik, vagy a hangyákat, ami mindent belep, és akár éjszaka a fülünkbe mászik, ha nem vigyázunk, és nem irtjuk ki őket élhetetlenné teszik az életünket. Nem könnyű határt húzni milyen, mekkora állat megölése jó, elfogadható, melyik nem.   Sokan azt mondják, hogy egy értelmes állatot ne öljünk meg. Ki mondja meg, hogy melyik állat az értelmes?   Elképesztő, egy csomó dolgot nem tudtam az állatokról.  A Facebookon látni meglepő szerető, okos kapcsolatokat az állatok között, hogy az ember csak bámul, hogy mi van. Elképesztő, mi mindent nem tudunk.

Az eddigi étkezési szokásainkban bele kell illeszteni az emberséges állatnevelést, állatvágást, majd   imádsággal felajánlani az ő életét, tovább küldeni mert mi megehetjük.

 Természetesen annyit kell enni, amennyi feltétlen szükséges, nem szabad fölösleges „zabálások” miatt elvenni az állatok életét, középút kell.  

Minden vegától elnézést kérek, ha megbántottam, mert nem akartam, inkább a magam vergődéséről   írtam.    Elég sok emberrel beszélek, ez többeknek probléma, hogy mit csináljon. Úgy gondolom, hogy amit most leírtam, talán egyfajta középút lehetne.

 

Pável Márta