VEGASÁG VAGY HÚSEVÉS..., SPIRITUÁLIS KERESZTÉNY SZEMÉVEL.
Húsevés vagy vegetarianizmus, ez a kérdés már elég
régóta foglalkoztat.
Ha az ember elolvassa a Kagylókürt című
folyóiratban megjelenő cikket, https://www.kagylokurt.hu/2116/eletmod/az-otodik-parancsolat.html ,
meggyőző, hivatkozásai is helyén valók,
teljesen korrekt a megállapítása, bemutatva, hogy utóbbi 2500 évben kik nem
ettek húst. Érdemes elolvasni, de végig kell gondolni a másik oldalt is, hogy
az ember valójában növényevő vagy húsevő „állat”?
Más cikkeket olvasva, a fenti cikknek teljesen ellent
mondanak, kiragadva olyat, ami jól összefoglalja az ellenvéleményeket pl. https://www.tenyek-tevhitek.hu/nyolc-nevetseges-tevhit-a-husfogyasztsarol.htm
nevetséges tévhitet:
„ A hús rohad a belekben
Bizonyos vélemények szerint a hús nem
emésztődik meg rendesen és „rohad” a vastagbélben. Ez teljes nonszensz, amit
valószínűleg azok a nem őszinte vegánok találtak ki, akik el akarnak ijeszteni
a húsevéstől. Amikor húst eszünk, a gyomorsav és az emésztő enzimek lebontják.
A fehérjék a vékonybélben aminosavakká, a zsírok pedig zsírsavakká bomlanak le.
Ezután a bélfalon keresztül felszívódnak a véráramba. Nincs semmi, ami a
vastagbélben „rohadhatna” ….
uo.” Ha kíváncsi vagy rá, hogy mi az,
ami ténylegesen „rohadhat” a vastagbeledben, az az emészthetetlen növényi
táplálék (rost)… a zöldségekből, gyümölcsökből, gabonákból és hüvelyesekből. Az
emberi emésztőrendszer nem rendelkezik a rostok lebontásához szükséges
enzimekkel, ezért haladnak végig, egészen le a vastagbélbe.” …
uo. „A szívbetegség a XX. század
elejéig nem volt probléma, a 2-es típusú cukorbetegség pedig egészen néhány
évtizeddel ezelőttig nem terjedt el. Ezek a
betegségek újak… a hús pedig régi élelmiszer. Az
ember és az előember évmilliók óta eszik húst” … nem a „a vörös hús kerülése, hanem
az, hogy ne égessük el. Ne feledjük, hogy a túlhevítés
okozhatja a káros vegyületek kialakulását több más ételnél is, NEMcsak a vörös
húsnál.” …
A vita áll, s nem is szeretnék dönteni - kicsi
vagyok ehhez is...-, de nem egyértelmű a helyzet, mert ha arra gondolunk, hogy amikor
az ember még a kezdeti szakaszában élt, nem volt kertje, nem termelt csak gyűjtögetett,
amiből, főleg téli időszakban nem tudott megélni, így szükséges volt az állatok
megölése, megevése. A vadászat, meg a halászat létkérdés volt. Azok az állatok
nem hormonkezelt, manipulált étkeztetésű, agyon gyógyszerezett állatok voltak,
hanem ahogyan Isten adta. Azt gondolom, hogy ma a csirkék, disznók, a
szarvasmarhák, meg az összes állat, amit nagyüzemben tenyésztenek, az több mint
gyalázat, hogy milyen életet élnek. A mai állatkínzó tartást ismerve valóban az
embernek elmegy a kedve attól, hogy egyen ilyen húst.
Közbevetném,
hogy egy időben járt a csoportunk, vidéki székhelyünkről a faluba tejet venni, egyenesen
a tehénből fejték. Időnként 10 litert vettük,
míg egyszer személyesen megnéztük a tehenet, aki még soha nem volt kihajtva az
istállóból, patái oldalra hajoltak és a lába el volt korcsosulva, csak fejték
fejték…, fejték. Gazda nem értette miért volt az az utolsó alkalom, amikor onnan vettünk tejet. Ilyen nyomorúságot még nem
láttunk. Valóban
gyalázat, amit az állatokkal tesznek és nem hiszem, hogy ehhez jogunk van.
Nagyon nagy spirituális és humánus kérdés az, hogy
együnk-e állatot? Avilai Szent Teréz, akit lelki
anyámnak tekintek, nem evett húst, illetve csak nagyon ritkán, bár ebben benne
lehetett az is, hogy szegények voltak és nem jutottak hozzá.
A fent hivatkozott Kagylókürtös cikkben leírtakkal
ellentétben én azt gondolom, hogy Jézus Krisztus halat és
bárányt is evett. Ugye elhangzik a Bibliában, hogy nem az árt, ami bemegy a
szádon, hanem az, ami kijön. Mégis
azt mondom, hogy az ember fokozottan szembekerül ezzel a kérdéssel.
Egy gyenge
pillanatomban eldöntöttem, hogy nem halok meg anélkül, hogy ne legyenek libáim,
és keltettem libákat, négy ki is kelt a hat tojásból és ma már három hónapos, 4-5
kilós libák néznek velem szembe. Gyötrődőm; igazából szeretem a libahúst meg a libamájat, meg a
libatojást stb., de most ahogy nőnek a libák a szemük beszél, nem vagyok benne
biztos, hogy én ezeket meg akarom enni. De nem vagyok benne biztos, hogy másnak
odaadom megenni. Nem tudom, hogy mennyi ideig akarom és tudom tartani, meddig van
erőm minden nap 5:30-kor felkelni, naponta ötször etetni, ételt beszerezni
aprítani, ganajozni, sétáltatni stb., több munka van velük, mint a kutyával. Ugyanakkor
érzi az ember, hogy a libának van tudata és nagyon erősen tud kommunikálni az
emberrel, főleg olyan emberrel, aki erre érzékeny. Itt egy nagyon nagy kérdés
van az emberben, hogy mit tegyen velük?
Ismét kérdezem, növényevők, húsevők vagyunk-e vagy
vegyes táplálkozásra hivatottak?
uo.” Az emésztőrendszerünk egyáltalán
nem hasonlít a növényevő állatokéra. Rövid vastagbelünk és hosszú vékonybelünk
van, valamint sok sósav áll rendelkezésre a gyomrunkban az állati fehérjék
emésztéséhez (29).
Az emésztőrendszerünk különböző részeinek hossza valahol a jellemzően húsevő és
a jellemzően növényevő állatok között van, ami arra utal, hogy az ember
mindenevőnek született”.
Keleti
mesterek, és a vegetáriánusok azt vallják, hogy a spiritualitásnak ellentmond a
húsevés. Szívesen elhiszem, de gyakorlatban nem látom az igazát. Mivel sajnos
szeretem a húst, sőt szeretem a rántott húst és a halat is - igaz, hogy ha a halat
agyon csapatom a férjemmel, hogy megpucoljam, akkor szoktam érte imádkozni. Igaz, hogy egy rendes hívő ember minden
étkezés előtt hálát ad a lénynek, hogy az életét adta értünk, ahogy beépítsük magunkba.
Az már egy nagyon nagy kérdés, hogy ki a magasabb szintű, akit megesszük, vagy az,
aki megeszi. Sokan legyintenek és azt
mondják, hogy egyértelmű: magasabb szintű az ember, de ebben - ismereteim birtokában, és emberiség zuhanását
látva -, már nem vagyok annyira biztos. Az a baj, hogy nem tudom, hogy spirituális
képességeim mennyit növekednének, ha abbahagynám a húsevést. Ugyanakkor a
növény is élőlény és növénnyel is lehet „beszélgetni”, mivel különös áramlás, különös
energia érződik felőlük, ha így nézem akkor a növényt is megölöm? Amióta
ennyire sikerült Isten segítségével előre haladnom a spirituális úton, „szólnak” (kommunikálnak) a növények,
fák és még szomjúságuk kiabálását is érzem, tehát nagyon érzékeny ember vagyok.
Ráhangolódtam minden élőlényre, sőt még mondhatom az élettelennek
titulált dolgok is megérintenek.
Mit ehetünk, hogy a harmóniát ne sértsük? Kérdés a
minőségi hús jó-e a szervezetnek?
uo” A minőségi hús
számos jótékony hatású tápanyagot tartalmaz. Ide tartozik a jó minőségű
fehérje, a B12 vitamin, a kreatin, a karnozin és a különböző fontos, zsírban
oldódó vitaminok, amelyekben a vegánok és a vegetáriánusok gyakran hiányt
szenvednek. A teljes értékű ételek, mint pl. a hús, az általunk ismert sztenderd
vitaminoknál és ásványi anyagoknál sokkal több tápanyagot
tartalmaz. A szó szoros értelmében több ezer mikró tápanyagféleségről
beszélünk, némelyiket még nem is azonosította a tudomány.”
Lehet-e, hogy ezek hiányában működnénk kevésbé hatékonyan? Ki tudja?
Miután libáim vannak, már kezdem azt gondolni,
hogy ez így, valami próba. Amikor szembesülök azzal, hogy mi legyen velük,
osztozom a sorsukban, fejlődésükben. Előbb utóbb meg kell halniuk, ahogy nekünk
is.
Elmélkedő csoport vagyunk, így Isten felé, feltettük
a kérdést mi ebben az ügyben a helyes megoldás. Nem teljesen volt tiszta
válasz, mert érintett vagyok, így csak 70%-nak vehető. Ha az ember elmélkedésben
Istennel konzultál ez ügyben, a válasz valamennyire egyértelmű, mégis valahol
belül az időpontok csak nekem vannak megszabva. Az biztos, hogy a válasz az, hogy
csak én ehetem meg a libát és hogy nagyon -nagyon imádkozzak érte. Addig pedig táplálnom kell ameddig lehet,
hogy ne hiába éljen. Majd érezni fogom azt az időpontot, amikor le lehet vágni,
és lehet érte imádkozni, hogy sikeresen tovább menjen. Hát ez egy megoldás, de
nem hiszem, hogy a vegáknak ez elfogadható álláspont lehet. Ők azt is mondhatják;
nem Istennel beszéltem, meg a saját tudatom működött stb. Ha belegondolunk
ez egy nagyon kemény válasz, mert nagyon sok minden a lelkiismeretemre van bízva.
De térjünk vissza a növény evésre. Egyik társunk
(P. Ágika) nagyon jól elmondta: a tofu evéssel sincs rendben minden, mert
rengeteg állat megölésével jár; a
gyomirtó mindenhonnan kiírtja a környezetéből bogarakat, férgeket, ezzel még a
madarakat is, csak azért, hogy a húst
pótolja a tofu. Szóval miatta egy csomó állatot
megölnek, akkor hol vagyok beljebb, hogy tofut eszek hús helyett, ami nem is
olyan tápláló és nem is olyan jó. Ugyanakkor
a növényeket is teljesen megesszük, a vega is, mert ugye a növénynek nemcsak a
termését szokták megenni, pl. ott a cékla, a karalábé, sárgarépa, karfiol és sorolhatnám
sorra, ezek életét vesszük el. Mondjuk a
fáknak jó, mert csak a gyümölcsét, de az egynyári vagy egy éves növényeket
általában meg szokták enni úgy, ahogy van.
Szélsőséges, de keleten vannak olyan rendek, akik
még a mikroorganizmusok ellen is bekötik a szájukat, hogy nehogy azokat
megöljék. Úgy gondolom, hogy ez egyenes
út arra, hogy az ember megbolonduljon.
Középút kellene, egy józan középút, ami még nem
akadályozza a spirituális haladást. Egy biztos,
hogy a tömegtermelésre tartott állatok fogyasztása ellen fel kell lépni, ezt nem lehet támogatni,
erről mindenféleképpen le kell mondani .
Tömegesen kellene
leszokni, nem megvenni az így
előállított húst. Az állatok megölése fájdalmas (mindenkinek), de addig
legalább hadd éljenek viszonylagos jólétben. Amit a húsevés megtartásával tudunk tenni az, az,
hogy a „boldogságban” nevelt állatokat, hálával, egy imával kísért halállal engednénk
útjukra. Ez egy kezdet lehet, egy megoldás a jó út felé.
Az biztos, hogy mindenki öl állatot. Ha őszinték
vagyunk magunkhoz, egy szúnyogot nem fogunk megfogni és kivinni az udvarra,
hogy éljen tovább. Vagy egy legyet sem, amelyik
beköpi az ételünket. Nagyon sokan még a pókot is ölik, vagy a hangyákat, ami
mindent belep, és akár éjszaka a fülünkbe mászik, ha nem vigyázunk, és nem irtjuk
ki őket élhetetlenné teszik az életünket. Nem könnyű határt húzni milyen,
mekkora állat megölése jó, elfogadható, melyik nem. Sokan
azt mondják, hogy egy értelmes állatot ne öljünk meg. Ki mondja meg, hogy
melyik állat az értelmes? Elképesztő, egy csomó dolgot nem tudtam az
állatokról. A Facebookon látni meglepő
szerető, okos kapcsolatokat az állatok között, hogy az ember csak bámul, hogy
mi van. Elképesztő, mi mindent nem tudunk.
Az eddigi étkezési szokásainkban bele kell illeszteni
az emberséges állatnevelést, állatvágást, majd
imádsággal felajánlani az ő
életét, tovább küldeni mert mi megehetjük.
Természetesen
annyit kell enni, amennyi feltétlen szükséges, nem szabad fölösleges „zabálások”
miatt elvenni az állatok életét, középút kell.
Minden vegától elnézést kérek, ha megbántottam,
mert nem akartam, inkább a magam vergődéséről írtam. Elég sok emberrel beszélek, ez többeknek probléma,
hogy mit csináljon. Úgy gondolom, hogy amit most leírtam, talán egyfajta
középút lehetne.