HOMOSZEXUALITÁS -PAP -HAZUDOZÁS…, őszintén, nyíltan
gondolkozzuk!
A homoszexualitás a világban
gyakori, s nekem mint lelki vezetőnek , ez az emberi viselkedés nagyon
sokféleképpen nyilvánult meg, túl jól ismerem őket. Igyekszem most másképp
szemlélni a dolgot, mert egyre több emberről derül ki, hogy meleg. Mindig
kérdezem magamat, nekem kell-e személetet váltanom, vagy nekik abbahagyni,
persze nem ilyen egyszerű. Alapvetően, ha jellemüket, hazudozásaikat,
simlisséget stb. nézem ez az egész jelenség nekem gáz, valami nem kerek, nem
tudom tisztelni ezt az emberi viselkedést.. Eddig közelebbről kb. két tucat
homo emberrel volt dolgom, 80% férfi és
90% -ra áll, hogy nagyon érzékenyek, kielégítetlenek ( látszik, semmi sem elég…), nagyon hisztisek, lelkileg és jellemileg sérültek, s kegyetlen
obcén szöveg és viselkedés figyelhető meg.( Pl. végig éltem két meleg, hogy üvöltözött egymással,
egy harmadik miatt akit elszerettek előle, ilyet ritkán hallani.) Megjegyzem,
ha engem valaki hülyének akar nézni - sokan vannak ilyenek-, hazudoznak - még
többen vannak-, és rám projektálják a lelki jellembeli nyomorukat, akkor ezeket
az embereket sajnos leírom, nem foglalkozom továbbiakban velük, nem partnerek,
mert sok elfogadható emberre nem maradna időm.
Vasárnap (08.06) hallottam Beer Miklós
nyugalmazott püspökkel egy beszélgetést, és rákérdeztek Hodász Andrásra. S
mivel tudunk, amit tudunk, nagyon kíváncsi voltam, mit mond. Hát, diplomatikus
volt: az egyháznak nem szabadna elengedni a homokos papok kezét, hanem meg kell
érteni őket stb. Ja, kb. ezt vártam. Tudjuk, hogy Hodász volt pap (vagy még
mindig, az ki tudja…), bevallotta - de mások nem nagyon szokták-, hogy meleg.
Nekem mint gyakorló katolikusnak,
az az érzésem és felfogásom, hogy nem szabadna a papoknak semmiféle szexuális
orientációval foglalkozni , mert nem ez a feladatuk. (Tudom, most sóhajtozások
vannak, de ha Isten eltölt minket, és valóban az Övé vagyunk, akkor kisebb
gondunk is nagyobb a szexualitásnál, én ezt 40 éve tudom és gyakorlom. Ha pedig
nem tölti el Isten, minek pap valaki? Ezt halálosan komolyan kérdezem!) Én azt
hiszem, hogy ha valakinek Isten a vezérlője, az élete (amit minden paptól
elvárnánk!), akkor nem törődne a deréktól lefelé való részével, legalább is nem
dominálna… Hogy fogjuk valaki kezét, ha rendszeresen paráználkodik, pl. mint
Hodász mondta - legalábbis úgy olvastam, hogy együtt él valakivel -, neki párja
van. Egyházi törvények szerint a nem meleg papoknak se lehet párja, így a melegnek
sem lehet. Abszolút nem helyén való, hogy akár hetero- vagy homoszexuális, a hívő
ne menjen/féljen gyónni menni, mert esetleg a pap „vadászik” rá. Vérmérséklete
diktálja, mit tesz - itt nagyon sokat írhatnék, de nem célom a hányinger
keltése…! Tilos addig eljutni, hogy menekülni kell egy felajzott pap (vagy
tanár, vagy orvos, vagy rendező stb. ) elől, hanem az a követelmény - a józan istenhívők
ezt várnák el -, ha szenved is szexualitási akármijétől, győzze le Isten
segítségével és szolgálatában, életében is, hogy vágyait tekintve neutrális
legyen. Tudom, hogy nehéz feladat, de a papságot szent foglalkozásnak kéne
venni, amelyeknek ilyen földi vágyaktól mentesnek kell lenni. Így üzenem: … megfogni a kezét, hanem neki kellene Isten felé
bűnbánattal nyújtani, hogy vezesse őket a helyes szolgálati útra.
Én a homokosságról akárki is az,
azt gondolom, hogy mindenkinek fel kell vállalnia, mert ha teszi és tetszik is
neki, akkor vállalja is fel! De nem…., hanem évekig hazudozik a többség, ez a
másiknak becsapása, akkor nekem a curva (latinul; kanyar, elferdült)
tisztességesebb, mert ő még bárcát is vált , nyílt lapokkal játszik….( így lesz
bárcás curva).
Az nem megy, hogy valaki nekem
például, 50 évig hazudozik és 50 évig tudtam, hogy meleg, az egész élete egy
hazugság, mert nem vallja be, sőt azt hiszi, hogy mindenki hülye. (Én pl. most
szembesítettem egy ilyet magával, örök harag lett, de ezt vártam, én nem
haragszom, csak sajnálom az ilyeneket.) Nem értem mikor valaki ezt a
tevékenységet fizikailag teszi, akkor miért nem sértődik meg, hogy teszi, csak
akkor sértődik meg, amikor a másik azt mondja neki, hogy stop, eleget hazudtál.
Továbbiakban nem vagyok kíváncsi a melegek megtévesztő szövegeire. Mindenki azt
hiszi, például aki csalja a házastársát, és csöpög róla a szerelem a másik (harmadik
fél) iránt, hogy nem veszik észre. Mindenkin látszik, csak az illető nem akarja
látni, struccpolitika. Na, ugyanígy van eltitkolt homoszexualitással, nem az a
bevallás lényege, hogy az utcán rázza magát, mint egy eszelős és felvonulásokat
tart, mert annál undorítóbb az én szememben kevés van, nekem ők önmagukból
kivetkőzött emberek, hanem az, hogy megpróbálja azt normalizálni, ha így
alakult, kevés bűnnel ússza meg.(Nekem a paráznaság, a 6. parancs megsértésé igenis
bűn!)
Az Egyházban a papok (eltérően a
szerzetesektől, de közülük is sajnos megszegik) cölibátust, a házasságról és a szexuális kapcsolatról
való önkéntes lemondást fogadtak. Így egy pap sem férfival, sem nővel nem
gyakorolhatja a szexuális életét, mert a papnak nem a saját boldog földi életével
kellene foglalkozni, hanem a hívőket kellene Istenhez vezetni. Sajnos úgy látom,
a papokról úton útfélen kiderül, hogy mással foglalkozik, más a lényeges, és van,
hogy politikai karrierbe/megfelelésbe kezd, mint például Ferenc pápa is. Nekem
ez a mai, nem az az egyház, amire szüksége van Istennek, mivel egyházunk
küldetése nem politikai, nem az, hogy mindenféle szervezetben illegesse magát,
nem öncélú szolgálat, jólétük nézése. Sem az, hogy a Vatikán is rengeteg pénzt
birtokoljon, fehér Mercedesek álljanak a szerzetesrendek udvarán. Az Egyháztól
nem ezt kívánja Krisztus, hanem azt, hogy elszakadjunk a Földtől, szakadjunk el
a matériától, szakadjon ki az belőlünk hatalomvágy, egoizmus. Azt kívánja Jézus
Krisztus, hogy itt és most arra használjuk fel a meglévő időt, hogy Hozzá haza
találjuk, hogy felragyogjon a lelkünk, hogy az „égbe” szálljunk. Ez ma teljesen
ellentétesen működik, az egyházi papok nagy része mást keres, mint amit Isten
elvárna. Sajnos, a vezetésen is változtatni kell, mert ez az egyház ebben a
formában nem sokáig lesz, mert nem teszi meg a feladatát.
Vissza a homoszexualitásra.
Megvallom, szeretném megérteni ki miért az, mert sokszor fájdalom jár át
miattuk. Tudom, ez évezredes ügy, sőt az állatvilágban is van, lehet, hogy ez
így van és kész? Lehet. De ha madár elszáll a fejünk felett, nem kell
megengedni, hogy fészket is rakjon, meg időnként lepiszkoljon. Van az emberben
valami, kell lennie, ahol rejtett vagy nyílt vágyait józansága, hite, esetleg
isteni célja szerint visszafogja, beszabályozza.
Nagyon kettős az ember, ha
elnézem, hogy felöltözik, még jól is néz ki, illatos, borotválkozott, vagy hölgyek
is megfelelő szettben vannak, látszólag minden rendben. Majd hazamegy,
becsukódik az ajtó és esetleg a jól futó ügyvéd üti-veri a családját, a
gyógyító orvos agresszív lesz, vagy a tanár megkötözi gyerekeit, mert nem bír
velük stb. Előfordulhat, hogy ájtatosnak kinéző lélek a legnagyobb lepedőakrobata
otthon, és közben játssza a szentet. Tapasztalatom, hogy nagyon nagy színjáték
megy, mást mutatnak kifelé, mást tesznek a zárt ajtók mögött. Hallottam egy
vállalati vezetőről, aki esténként pöttyös szoknyát ölt, kirúzsozza magát, s ha
a szomszéd rácsenget, nem is tudja, kivel áll szemben, nem ismer rá. Ez van - nem
mindenki ilyen, de - tudnak meglepetést okozni, pl.jámbor hívő félrehajtott
fejjel, s otthon a legvadabb homoszexuális. Hát igen nem is ismerjük valójában
egymást elég jól. (Igazán nem is érdekelne senki szexualitása míg falakon belül
marad, de ha eljön hozzám tanulni , mert spirituális úton akar menni, közben
tiszta kosz, sár, hazudik, akkor viszont van közöm hozzá, így találkoztam kb.
40 alatt ennyi meleg emberrel is.)
Nos, ilyen a szexualitás is, amióta
a csoportot viszem, jóra, Istenre
tanítom, valahogy természetességgel elvártam, hogy megfelelő visszafogottsággal,
vagy egyre inkább leépítettséggel, a szükség erejéig és normál stílusban történjenek
meg a szexuális események, de sajnos nem így vannak. Látom azt - főleg az elmenteknél -, hogy sokkal fontosabb
– ha választaniuk kell -, Isten és a különböző szexuális orientáció között,
akkor nem Isten kerül előtérbe. Mikor begőzőlnek, vége. Akik addig hitték az Istent,
és gondolták, hogy jó, persze, ez az élet az üdvözülésről szól, s ez a csoport
lehetőséget ad erre, amikor összejön a szerelem, elönti a lila köd az agyukat
és mindegy, hogy hetero vagy homo kapcsolatban, távoznak, megélik vagy
hazudoznak. ( Meg lehetne élni a szerelmet viszonylag józanul is, nem Isten elé
téve a másikat, vannak köztünk házasok is.) Persze nem mindenki ezt teszi,
vannak magasabb szintű lelkek is köztünk - ők még itt vannak-, de az idők
folyamán előfordultak fentiek szerinti anomáliák, és ezért írtam azt, hogy jó
kis gyakorlatom van ebben, tudom, miről beszélek.
Sokszor úgy érzem, hogy Istenről
beszélve olyan vagyok, mint aki pusztába kiabál, mert a Végtelen Isten
befogadása helyett győz a testiség, és ennek egyáltalán nem örülök.
Kortyolhat-e önmagából a víz? Kóstolhatják-e
a fák a saját gyümölcsüket? Annak, aki Istent imádja, kissé távolabb kell tőle állnia,
Így ismeri meg az isteni szeretet örömét. Bhakta-jóga