Pável Márta
MEGSZÍVLELENDŐ TANULSÁGOK, KÉT LÁBON ÁLLÁS
- Gondolatok, kérdések a KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY és hatásai KAPCSÁN –
Még nincs vége a járványnak, és még bármi is jöhet, és az is igaz, nincs világmegváltó ötletem, de a jövőre nézve többféle tanulság igenis VAN!
Mára már teljesen felfordult a földi világunk, szinte minden megrázkódott. A koronavírus kapcsán a gazdasági hatások elképesztőek, s előre kiszámíthatatlanok voltak, ha előre gondolkoztak volna ilyen lehetőségeken is[1], akkor tán jobban léphettek volna, mint most. Nem csak az a tanulság, hogy meghalhatnak az emberek, főleg az öregek, betegek, s mi lesz a társdalommal.
Itt nagyon sok sötét folt van, pl. ha „csak”ennyi ember érintett, miért e nagy pánik? Itt nagyon sok a kérdés, valami nagyon nem kerek.
- Mikor kezdődött el valóban ez a járvány? Ha reálisan gondolom, jóval előtte, mint mondták/bevallották a világban. Az a kérdés is felmerül az emberben, hogy országunkban mikortól lett? Szinte biztos vagyok benne, itt már jóval előbb is volt. Nem bizonyított/vélem pl. február első heteiben az unokámtól kaptam egy olyan influenzát, amilyet még az életben nem kaptam, azt hittem, belehalok. Tanítványaimnak akkor is vallottam - amikor azt mondták pár hétre rá, hogy koronavírus van -, hogy mi ezt kaptuk meg. A családunk kb. 10 tagján és a tanítványok egy részén is végigment, nagyon változó erősséggel. Egy cikkben olvastam egy 25 éves fiatalemberről, aki leírta, hogy élte végig a koronavírust. Igen, ráismertem, ez teljesen ilyen volt, nagyon jól leírta, hogy mi segített és mi nem. Ő sem jött rá, de akkor én sem tudtam, hogy ez nem sima influenza.[2].[3]
Konklúzió: lehet, ha tudom mi ez, tán pánikom is lett volna, és nem tudok ennyire kijönni belőle közel 72 évesen!
- Ha ez a koronavírus már réges-rég itt volt, és/vagy a hivatalos szervek sem tudták…, de akkor miért most kapták fel, és most kezdi a világ az ilyen mértékű hisztijét. Az igaz, elég nehéz belőle kijönni, de sok más betegséggel is így vagyunk. Tucat olyan betegség van, ami ragályos, vagy nem tudják az-e, és sorra halnak - sokkal többen is - különböző területeken az emberek.
- A GAZDASÁGI HATÁSA ELKÉPESZTŐ. Világossá válik, a nagy globalizáció milyen káros. Látható kára annak, ahogyan az országok kiszolgáltatták magukat, s egy gazdasági összeomlásnak teremtették meg az alapját. Pár példa: Németország a vasiparát átengedte Kínának, a textilipart is Európa szépen kiengedte a kezéből. S hosszan sorolhatnám még, miket vittek ki - olcsóbb munkaerő, s nagyobb profit reményében - más fejlődő országokba. Nagy munkamegosztás alakult ki az országok között, ami jó és rossz is lehet, ez most látszik, akár kis, akár nagyobb termékekben, pl. szájmaszk alapanyaga, WC-papír stb. Magam vagyok annyira józan paraszti gondolkodású, hogy ráérzek arra, a nagy megosztás mindig veszélyes, függő viszonyt teremt. Ha megszűnik a ki- és bejárás, háború, belviszályok, járványok stb., máris kész a krach, leállás lesz, s most ez történik. Ha valaki másoktól függ, hogy legyen termelőképes? Sehogy. Vegyük csak a cipőgyártás alapanyagát, vagy a gyógyszerekét, vagy csak egy traktor kellene stb. Joggal érezhető, hogy bajba kerültünk, és most ezt beigazolódott, mert ha Kínában leáll a termelés, vagy csökkent a járvány miatt, és/ha nem küldenek annyit, máris megáll minden.
- KISZOLGÁLTATOTTSÁG, VILÁGRASZÓLÓ GAZDASÁGI VÁLSÁG JÖHET. Kis dolognak látszó hiányok is tönkre vághatják a gazdasági életet. Látható, felfordul a világ egy járvány, vagy bármi más miatt. Nagyon kiszolgáltatottá váltunk egy előre nem látó tervezetlenség miatt. A megoldást abban látom, hogy bizonyos szinten és fontossági sorrend felállításával 2 lábra kell állni! [4] A biztonságos fenntartás, működés érdekében mindennek egy hazai megvalósítási lehetőségét is biztosítani kell. Tudom, ez sok szervezés, sok pénz, de több veszteség a teljes gazdasági/világösszeomlás megélése.
- MUNKANÉLKÜLISÉG, FOGLALKOZTATOTTSÁG. Most, mikor a magyarok éppen hogy kezdtek jól állni, munkanélküliség alig van, jobb keresetek és növekedés stb. Igaz a nyugdíjasoknak egyfolytában rosszabb, de összességében azért az országban jobban mennek a dolgok, akkor most bejött egy ilyen krach, s nem a mi hibánkból(!), és ez folytatódni fog. Kiszámíthatatlan dolgok is bejöhetnek. A munkás sorra felesleges lesz, már jelzik, hogy több helyen leépítés várható - mert nincs annyi bevétel -, ha leáll minden, nem is lesz, s ez nemcsak az idegenforgalomra érvényes, hanem szinte mindenre. Dől a dominó. Az emberek kiszolgáltatottsága csak nő. A munkaadók bevétel/forgalom hiányában, hogyan fizetik az adókat, járulékokat, fizetéseket, szinte sehogy. Sürgősen véget kell ennek vetni. A lakosság hiába tömi tele a hűtőt, de csak egyszer legyen egy fél várost összedöntő vihar, minden megromlik. Mindent ésszel és mértékkel kell tenni, s akként kellene végiggondolni a gazdasági szerkezeteket, hogy ne lehessen ennyire instabil. Minden „A” terv mellett kellene egy „B”-nek is lenni...
Mint írtam, elbocsátások várhatók a járványok miatt - írja az Index - is. Nem feltétlen riogatásnak tűnik, sajnos nem. A napokban beszéltem egy barátunkkal, aki élelmiszereket szállít ki különböző cégekhez, és kiderült, hogy sokkal kevesebb a munka, illetve leállt a kiszállítás; a kollégiumokba, a kifőzdékbe, konyhákba, iskolai büfékbe, különböző munkahelyi büfékbe stb.. Pedig ez csak egy icipici, milliméternyi szeletkéje a valóságnak. A félelem miatti leállások során, az emberek miután át vannak csoportosítva a munkahelyeken - az otthoni munka van preferálva - átalakulnak a dolgok, s mindenki fogyaszt, de másként, tán kevesebbet, olcsóbban.
- SZEMMEL KELL TARTANI A RÉGIMÓDI ÉLETET IS, AMI NEKIK anno FENNMARADÁST ADOTT. Minden szinten túlélésre kellene hajtani. Újból meg kell tanítani az embereknek a két lábon állást. Régi embertársaink - akárhogyan is - a „szétszórtságban” stabilabbak voltak, még ha szegényebbek is. A családok magukban is meg tudtak állni, sokféle tevékenységet folytattak, és valóban, fizikailag is dolgoztak, és nem gépeket nyomogattak egész nap. Szerintem Európa gazdasága sem tanult meg két lábon állni, és most ingadozik. Tán fel fog borulni, mert a fél lábon állás nem elég, de ha az egyik csődöt mond, ott kellene hogy legyen, a másik megoldás. Esztelen - s nem ez az egyetlen esztelenség az Európai Uniótól -, hogy központosítanak termeléseket, hogy kivágatták a szőlőket, a fákat, s mi szót fogadtunk /én nem tettem volna!/ pl. megszüntettek sok gyárat, köztük cukorgyárat, konzervgyárakat stb., nagy hiba volt!
- ORSZÁGOK KÖZÖTTI ÁRUCSERE a BAJBAN CSAK AKKOR LESZ, HA NEKIK AZ NEM KELL valami árú, lásd szájmaszk. Igen így van, és akkor most mit fognak csinálni? Hogyha sürgősen ott nem indul a termelés - és lehetne nagyobb baj is, amikor nem is fog elindulnia a termelés -, mit fognak tenni? Amikor csak egy addig jelentéktelennek tűnő dolog fog hiányozni ahhoz, hogy bármi termék kész legyen, pl. egy speciális kapcsoló. Ezt a fél lábon állást nem engedheti meg magának egyetlen normális ország sem. Lehet, az eddigi szerkezettel modernebb, gyorsabb, hatékonyabb a termelés, de nagy összeomlást és veszteségeit bekalkulálva is az? Ez jó lenne, ha a világ tokkal-vonóval kiszámítható lenne, de nem az! A föld nem ideális hely, a politika nem teszi ideálissá a viszonyokat, aztán a biológiai és geológiai tényezők nem a mi kezünkben vannak, ami viszont sajnos igen; az a biológiai, vegyi fegyverkezés stb.! Az egész földi létforma nem a biztonságra épült. Lásd felmelegedés stb., így hát ezek a gazdasági elképzelések, hogy megosztjuk, és egyik országban termelik pl. a kormányművet, a másikban meg a váltót, ez elsőre jól hangzik. Majd ha baj lenne, később nem hangzik jól, és becsődöltet. Már látni, ahogy ez tragikus is lehet. Talán úgy kéne megosztani, hogy egy terméket egy országban gyártsanak le kompletten, még ha országrészeken belül elosztva is, ezt mindenre értelmezve, kiterjesztve. Talán akkor nem az, hanem sokkal mérsékeltebben lenne, hogy felborul a világrend.
- MOST FELFOGHATJUK FIGYELMEZTETÉSNEK, AMI TÖRTÉNT. Láthatjuk - alapos, szakszerű elemzéseket kellene végezni - mit nem szabad úgy tenni, mit kell majd módosítani. Még vissza lehet vonni azt, ami rossz, végig lehet gondolni az egy-egy ország kiszolgáltatottságát enyhítő szabályokat. Ez egy jó időben jött, kicsit tán nagy jelzés, de jelzés, és még korrigálható. Lehet, hogy később már nem lehet.
- FELELŐSÉGGEL EGYMÁS IRÁNT ÉS MAGUNK FELÉ IS. Meg kéne ebből azt is tanulni, hogy az emberek mennyivel több felelősséggel kell, hogy viseltessenek egymás és maguk iránt is. Láthattuk, amit itt különböző kultúrájú vagy kulturálatlan nemzetiségek műveltek, hogyan gyógyították őket. Az, hogy kimegy az utcára, mert meg ő pl. betegen is szórakozni akar, s nem érdekli a másik ember, ez elfogadhatatlan. Az emberiség pusztulását, halálát renitens egyéniségek sem okozhatják. Figyelmet kell fordítani, a jövőben az iskolában el kell kezdeni az ilyen irányú okítást is. Beléjük kell nevelni, senki sem független a másiktól, senki sem tehet azt, amit akar! Főleg akkor nem, mikor ilyen nagy baj van. Felelősek vagyunk egymásért is.
- MIT TESZNEK A BAJBA KERÜLT EMBEREK?
Spanyolországban 47 millió ember bezárva/leállítva, vagy Olaszországban, ahol az emberek jellemző módon reagálnak a lakásukban tartásra: koncerteket adnak az ablakaikból. Ahogy kiállnak, lobog a nemzeti zászlójuk és ahogy énekelnek, még akkor is együtt vannak, mikor bezárva vannak, jelzi, hogy nem kényszerűségben vannak egymással, mert szabadon énekelnek. A népnek a minőségét nagyon mutatja, a lelkiséget, és talán a többi embert is megrendíti, felrázza és bemutatja, hogy így is lehet élni. Sokan tán depressziósan átkozódnak, ők talán égre nézve énekelnek, igen sok haszna lehet egy ilyen bezárásnak, egy ilyen megijedésnek. Ez újraindítás lehet az emberiség életében. Hihetetlen népség, nagyon lehet őket szeretni. Ez az életigenlés, ezzel lehet a bajból is jól kijönni, és ez is egy nagy tanulság, hogy mit csinál az ember akkor, amikor megvonják tőle a kisded játékszereit.
A mai 21. században a múlt századi élet lehelete érintheti meg őket, a kütyük helyett. Az eddigi időt elvevő dolgok egy része, amiket addig tettek, jelentőségüket vesztik. Emberek összezáródnak, otthon lesznek, beszélgetnek, játszanak egymással. Igen egymásra kell nézni, s talán most megismerik családtagjaikat is. Szembesülnek a családdal, értékeivel, hibáival. Ezek a dolgok az emberek életében, mindig valamifajta változást okoznak, s lehet, hogy szükséges változást. Lehet, hogy különben semmi nem vette volna rá őket, hogy lássanak is. Minden rosszban van valami jó - mondja a magyar.
[1] Úgy tűnik, a közeli mának élnek.
[2] A kínai tapaszból - ami mindenféle illóolajat tartalmaz - egy jó tenyérnyit tettem a szegycsontomra és a hátamra, ha az nincsen, akkor valószínűleg megfulladok, mert az igen sokat segített a levegővételben. Ilyen tapaszt mindenkinek ajánlok, aki hasonló esetben van. Szerintem - és a túlélő fiatalember szerint is - olyan lett az ember tüdeje, mintha ülnének rajta, fortyogott, hangosan hörgött. Ezen nekem a tapasz sokat segített
[3] Felmerülhet a kérdés, orvoshoz miért nem mentem. Tudjuk az influenza orvossal 7 nap, amúgy egy hét. S kinek van kedve 38,7 fokkal üldögélni egy csomó beteggel, s amúgy is csak azt adják, ami van otthon. Nem láttam értelmét, pár nap múlva meg nem is bírtam felkelni, sem enni.
[4] Magam ezt úgy oldom meg, csak egy példa: főzni lehet most gázzal és villannyal. Ha hirtelen valami okból egyik sem lenne, mivel tennénk? Így a józan paraszti ész azt diktálja, hogy vegyek egy régi típusú - de van új gyártmány is… - melegítő, sütő, főző kis sparheltet, ami fával fűthető, s akkor is célnál vagyok. Nos ez a 2 láb konyhanyelven.