ADVENTI NAPOK
A
katolikus liturgia szerint, ami elhangzik Advent első
vasárnapjára, az elég
riogató, végidői beszéd.
Az Ember Fia másodszor eljön, és mindenki egyszerre fogja
látni, az ég felhői között…, ez a XXI.
századi gondolkodásban sok problémát
vethetne fel. Hogyan lehet fizikailag mindenhol látni az Urat? Ez valószínűleg
lélekben valósul meg, mielőtt
lehet, hogy a földnek vége van…, és lehet, hogy olyan állapotok lesznek, ami a
fizikai lét lehetetlenségét hozza magával. De ha távozik a lélek, akkor
mindenki találkozik az Úrral.
Találkozás
az Úrral…, várják-e az emberek, szeretnének-e találkozni Vele? Bátrak lehetünk-e,
velünk minden rendben? Kihúzhatom magam? Vagy végig gondolom-e, mennyi
helytelen dolgot tettem az életemben? Önmagunk ismerete, mire vagyok képes és
mire nem: pl. nem bírok megalkudni, nem tudok jópofiskodni, ha valaki olyan, fel
tudnám pofozni /autóvezetés közben…/, ha valaki többször
vágja belém a kést, nem feledem, nem bírok színt játszani, így sok embert meg
is bántok stb.
Csak
akkor húzhatjuk ki magunkat, és emelhetjük fel a fejünket Isten felé, ha mindig
Istenre nézünk. Ha csak a földre néztél, a boros pohár aljára, a szexre, meg a
földi hívságokra, akkor nem fogod tudni kihúzni magadat, amikor eljön az idő,
hogy szembe kell nézni az Istennel, mert nem szoktad meg ezt az állapotot. Ha a
hamisságot, az élvezetet, a hazugságot szoktad, nem fogsz szembe nézni Vele,
mert nem mered kihúzni magad, hogy oda nézzél Rá. És ekkor nem lesz meg a menekülésed.
Advent
az ébredés időszaka, most már végre meg kellene tenni. Vigyázzatok hát
magatokra. Az élet gondjai mindenkit kisebb-nagyobb mértékben nyomasztanak. Súlyos
felhők vannak felettünk, de mindet magunknak
gerjesztettük, ez a sok negatív tett, gondolat visszahathat ránk. Ennek az a következménye,
hogy mélyen beleverhet a földbe.
Embertársaink
besüllyedtek a butaságba, a matériába, az Istentelenségbe, sokszor csak azért,
hogy a többi embernek komfortosak, jópofák legyenek. Nem kéne lesüllyedni, belefeküdni
az anyagi világba, akkor inkább utáljanak. Neked, Ember fel kell tudni nézni az
Égre, a végtelen Istenre, aki vár Téged, különben ezt a 80-100 földi évet elpocsékoltad.
Fölöslegesen voltál itt.
Most
adventkor, el kell gondolkodni azon, s remélem az egész keresztény világ próbál
elgondolkozni, hogy feltudod-e őszintén emelni az Ég felé a szemedet. Vagy
lekötött a föld? Tele van a szemed, a vágyad, az érzékszerved a földi világgal?
A megalkuvással, hogy nem mersz őszinte lenni, mert
diszkomfortosnak fogsz számítani a többi hitetlen szemében.
Az
igazság az, hogy nem tudhatjuk, hogy mikor jön el az utolsó nap, ezért kell
állandóan készen lenni. Nem lehet az, hogy most fiatal, szép, egészséges vagyok,
így nem imádkozom, nem vagyok készen, majd valamikor. De mikor? Senki sem
kivétel, mindenkire lecsaphat az a nap egyéni, vagy kollektív halállal. Nincsen
senkinek a halál ellen biztosítása, ez mindenkire áll.
Virrasszatok
és minden időben imádkozzatok! Nézzetek
magatokba, pl. hogy egy nap hányszor imádkoztatok?
Amikor éjszakázol, vagy szórakozol, az Istenért vagy az érzékszerveidért
virrasztottál? Amikor a másikkal beszélgetsz, fölösleges dolgokról beszélsz,
vagy értelmeset mondasz, ami építő és a másik is fel tud nézni Istenre. Sajnos
a beszélgetések többsége üres, buta, hiábavaló locsogás. Hova jutott ez a
világ?
Hogy megmeneküljetek
imádkozzatok! Megállhatsz-e az Ember Fia előtt? Mit fog mondani?
Lehet, azt; hogy távozz tőlem, nem kellettem az életedben, nem néztél
Rám, nem foglalkoztál Velem, vagy csak 10 %-ig, akkor én is 10 %-ig foglalkozom
Veled. Így dobálja fel az ember maga ellen a bumerángot, ami vissza fog csapni.
Írásom
azért született, mert megszeretnélek menteni Benneteket az Úrnak, az örök életnek.
Azt szeretném, hogy ébredjetek föl, hogy fel tudjátok emelni a szíveteket. „Ébredj
ember mély álmodból”, éneklik a templomokban. Valóban föl kéne ébredni, nem
csak oldalra hajtott fejjel, ájtatoskodással eljátszani, hogy keresztények
vagyunk.
Hanem
fölrázni magadat, kinyitni a szemedet, kinyitni a szívedet. Az egész lényedet
oda kell adni Istennek és nem foglalkozni semmi mással. Nem kell megfelelni az
emberi elvárásoknak, aki el akar pusztulni, az el is fog. Aki jönni akar Istenhez,
gyorsan döntsön és jöjjön.
Üvöltözni
kell Isten nevében, és ne törődjünk semmi mással.
Sík
Sándor: XIII. Járok a tengeren
Hajnalodik. Rózsás
aranyban égnek
A méltóságos messze tengerek.
És jel támad a nagy vizek felett.
Onnan, ahol a hajnal
ifjú csókja
Végiglehelt a tenger tükörén:
Valaki jön a vizeken felém.
Lépte alá a habok
elsimulnak
És úgy gügyögnek lábai körül,
Mint kisdedének anya ha örül.
Ismerem jól: a
Názáreti Jézus.
Jön, az ünneplő nagyságos vizen.
Minden titok a szemében pihen.
Jön és megáll és
felém nyújtja karját:
Nyújtsd a kezedet és gondolj nagyot.
Ne légy kishitű. Bízzál: én vagyok.
És én lelépek zord
kőtalpaimról,
- Sodorja lelkem omló fergeteg -
Megragadom a kinyújtott kezet.
Elindulok. A kezem a
kezében.
Ó emberek! Járok a Tengeren!
Testvéreim, járok a Tengeren!
Alattam zúg a mélység
messze titka,
De mosolyognak hajnali habok,
Jézus vezet: a mélység szólni fog.
Jézus vezet. Olyan
egyszerű minden.
Látok, látok: a mélység szólni fog,
És enyém lesz az örvénylő Titok.
Allelúja, enyém lesz
a Titok!
