Pável Márta Adventi napok

 

 ADVENTI NAPOK

 

A katolikus liturgia szerint, ami elhangzik Advent első vasárnapjára, az elég riogató, végidői beszéd. Az Ember Fia másodszor eljön, és mindenki egyszerre fogja látni, az ég felhői között…, ez a XXI. századi gondolkodásban sok problémát vethetne fel. Hogyan lehet fizikailag mindenhol látni az Urat? Ez valószínűleg lélekben valósul meg, mielőtt lehet, hogy a földnek vége van…, és lehet, hogy olyan állapotok lesznek, ami a fizikai lét lehetetlenségét hozza magával. De ha távozik a lélek, akkor mindenki találkozik az Úrral.

Találkozás az Úrral…, várják-e az emberek, szeretnének-e találkozni Vele? Bátrak lehetünk-e, velünk minden rendben? Kihúzhatom magam? Vagy végig gondolom-e, mennyi helytelen dolgot tettem az életemben? Önmagunk ismerete, mire vagyok képes és mire nem: pl. nem bírok megalkudni, nem tudok jópofiskodni, ha valaki olyan, fel tudnám pofozni /autóvezetés közben…/, ha valaki többször vágja belém a kést, nem feledem, nem bírok színt játszani, így sok embert meg is bántok stb.

Csak akkor húzhatjuk ki magunkat, és emelhetjük fel a fejünket Isten felé, ha mindig Istenre nézünk. Ha csak a földre néztél, a boros pohár aljára, a szexre, meg a földi hívságokra, akkor nem fogod tudni kihúzni magadat, amikor eljön az idő, hogy szembe kell nézni az Istennel, mert nem szoktad meg ezt az állapotot. Ha a hamisságot, az élvezetet, a hazugságot szoktad, nem fogsz szembe nézni Vele, mert nem mered kihúzni magad, hogy oda nézzél Rá. És ekkor nem lesz meg a menekülésed.

Advent az ébredés időszaka, most már végre meg kellene tenni. Vigyázzatok hát magatokra. Az élet gondjai mindenkit kisebb-nagyobb mértékben nyomasztanak. Súlyos felhők vannak felettünk, de mindet magunknak gerjesztettük, ez a sok negatív tett, gondolat visszahathat ránk. Ennek az a következménye, hogy mélyen beleverhet a földbe.

Embertársaink besüllyedtek a butaságba, a matériába, az Istentelenségbe, sokszor csak azért, hogy a többi embernek komfortosak, jópofák legyenek. Nem kéne lesüllyedni, belefeküdni az anyagi világba, akkor inkább utáljanak. Neked, Ember fel kell tudni nézni az Égre, a végtelen Istenre, aki vár Téged, különben ezt a 80-100 földi évet elpocsékoltad. Fölöslegesen voltál itt.

Most adventkor, el kell gondolkodni azon, s remélem az egész keresztény világ próbál elgondolkozni, hogy feltudod-e őszintén emelni az Ég felé a szemedet. Vagy lekötött a föld? Tele van a szemed, a vágyad, az érzékszerved a földi világgal? A megalkuvással, hogy nem mersz őszinte lenni, mert diszkomfortosnak fogsz számítani a többi hitetlen szemében.

Az igazság az, hogy nem tudhatjuk, hogy mikor jön el az utolsó nap, ezért kell állandóan készen lenni. Nem lehet az, hogy most fiatal, szép, egészséges vagyok, így nem imádkozom, nem vagyok készen, majd valamikor. De mikor? Senki sem kivétel, mindenkire lecsaphat az a nap egyéni, vagy kollektív halállal. Nincsen senkinek a halál ellen biztosítása, ez mindenkire áll.

Virrasszatok és minden időben imádkozzatok! Nézzetek magatokba, pl. hogy egy nap hányszor imádkoztatok? Amikor éjszakázol, vagy szórakozol, az Istenért vagy az érzékszerveidért virrasztottál? Amikor a másikkal beszélgetsz, fölösleges dolgokról beszélsz, vagy értelmeset mondasz, ami építő és a másik is fel tud nézni Istenre. Sajnos a beszélgetések többsége üres, buta, hiábavaló locsogás. Hova jutott ez a világ?

Hogy megmeneküljetek imádkozzatok! Megállhatsz-e az Ember Fia előtt? Mit fog mondani? Lehet, azt; hogy távozz tőlem, nem kellettem az életedben, nem néztél Rám, nem foglalkoztál Velem, vagy csak 10 %-ig, akkor én is 10 %-ig foglalkozom Veled. Így dobálja fel az ember maga ellen a bumerángot, ami vissza fog csapni.

Írásom azért született, mert megszeretnélek menteni Benneteket az Úrnak, az örök életnek. Azt szeretném, hogy ébredjetek föl, hogy fel tudjátok emelni a szíveteket. „Ébredj ember mély álmodból”, éneklik a templomokban. Valóban föl kéne ébredni, nem csak oldalra hajtott fejjel, ájtatoskodással eljátszani, hogy keresztények vagyunk.

Hanem fölrázni magadat, kinyitni a szemedet, kinyitni a szívedet. Az egész lényedet oda kell adni Istennek és nem foglalkozni semmi mással. Nem kell megfelelni az emberi elvárásoknak, aki el akar pusztulni, az el is fog. Aki jönni akar Istenhez, gyorsan döntsön és jöjjön.  

Üvöltözni kell Isten nevében, és ne törődjünk semmi mással.

 

Sík Sándor: XIII. Járok a tengeren

 

Hajnalodik. Rózsás aranyban égnek
A méltóságos messze tengerek.
És jel támad a nagy vizek felett.

Onnan, ahol a hajnal ifjú csókja
Végiglehelt a tenger tükörén:
Valaki jön a vizeken felém.

Lépte alá a habok elsimulnak
És úgy gügyögnek lábai körül,
Mint kisdedének anya ha örül.

Ismerem jól: a Názáreti Jézus.
Jön, az ünneplő nagyságos vizen.
Minden titok a szemében pihen.

Jön és megáll és felém nyújtja karját:
Nyújtsd a kezedet és gondolj nagyot.
Ne légy kishitű. Bízzál: én vagyok.

És én lelépek zord kőtalpaimról,
- Sodorja lelkem omló fergeteg -
Megragadom a kinyújtott kezet.

Elindulok. A kezem a kezében.
Ó emberek! Járok a Tengeren!
Testvéreim, járok a Tengeren!

Alattam zúg a mélység messze titka,
De mosolyognak hajnali habok,
Jézus vezet: a mélység szólni fog.

Jézus vezet. Olyan egyszerű minden.
Látok, látok: a mélység szólni fog,
És enyém lesz az örvénylő Titok.

Allelúja, enyém lesz a Titok!