Ez az Isten szeretetétől áthatott és őszinte aggódástól hajtott könyv végre ki meri mondani, hogy meztelen a király. Azonban nem egyszerűen bírál…, hanem őszinte válaszokat is. (Kertész Lóránt)
Csak bele kell olvasni a könyvbe, és az ember rögtön megérzi az erejét. … Azoknak ajánlom a könyvet, akik képesek kitárni magukat, hogy befogadják és hasznosítsák az Istentől származó tudást. (Kuzmich Kinga)
Nem egy egyszerű könyvet tart kezében az olvasó, hanem egy életművet. Olyan ember írta, aki magát teljesen Istennek szentelte, s boldogságát szeretné megosztani embertársaival. Kívánok az olvasónak nőies érzékenységet és férfias bátorságot ezen út megtételéhez, hogy végül majd célba érjen. (Márkus Edit)
Könyv jellege: AQUILA-nak spirituális, filozofikus, misztikus (tan)könyv
Részletek (a szerző válogatása)
… sok kifogás lehet, hogy miért ne higgye el valaki az írottakat! Az igazolásaink többsége szemlélődésből fakad, tehát Istennél van a bizonyíték. Ha valaki komolyan hiszi Isten transzcendens létét – sajnos ilyenek nagyon kevesen vannak –, akkor nagyon is el fog gondolkozni az olvasottakon. …
Kereső ember lettem, elindultam, a miértek miatt – amikre addig nem kaptam választ – mindenféle valláshoz elmentem, minden lényegeset megismertem, kiszedtem belőlük azt, ami növelhette a katolikus elkötelezettségemet Jézus Krisztus felé. ...
Nehéz összefoglalni azt a több száz oldalt, ami eddig született, és még mindig folyamatosan kapom a magyarázatokat. Folyamatában értem meg a dolgokat, megdöbbentően egymásra építve, Isten végtelen logikája, Fensége szerint közölve kapom az újabb és újabb megértéseket. Isten folyamatosan tanít, nevel engem. …
Az Isten felé tartó ember eleinte csodaéhes. Az elmélkedős úton ez elmúlik, mert a csodák mindennaposak lesznek azáltal, hogy az addig misztifikált Istennel a lény személyes kommunikációs kapcsolatba kerül. Minél inkább engedi az ember magában működni Istent, annál inkább hígul a földi létének a szorítása. A transzcendens létből ömleni kezd az áldás, a kegyelem, ami tele van túlvilági mássággal, Isten által adott könnyebbséggel, úgynevezett csodákkal. …
Júdást néztem meg, és „láttam”, hogy ő jelképezi a hűtlen embert. Ha jól belegondolok ma is pont ezek a „júdási viselkedések” a legfőbb akadályai annak, hogy az emberek nyitottan, elfogadóan gondolkozhassanak. Júdás nem volt nagyobb áruló, mint bármelyik másik ember, aki hűtlen lett Istenhez…. Számomra döbbenetes ennek az evangéliumi résznek finomsága, rejtettsége, és mégis a nyitott szívnek érthetően írta le János Apostol. Elképesztő, ahogyan Isten megengedte Júdásnak az árulást, hogy mennyire finoman jelezte, a jelenlétével nem blokkolja tovább a megtételét. A falattal jelzi, hogy teheti, elküldi magától. Gyönyörű és fájdalmas, ahogyan János a Szentírásban írja: „éjszaka volt”, és az öngyilkosságával az is maradt. Isten itt (is) engedte érvényesülni az embernek adott szabad akaratot: tegye azt, amit akar. Elengedte! …
Az Egyház megköveteli tőlünk a maga és a dogmái iránti engedelmességet, azok elfogadását. Isten pedig megköveteli, hogy amit lelkem mélyén szemlélődésben megélek, ahogyan beszélget velem, illetve tanít engem (vagy huszonöt éve így vezet), megvalljam, ne hallgassam el, mert nem az enyém. Itt kemény ellentmondás alakult ki a kettő engedelmesség között. Kinek higgyek? A lelki füleimmel hallom, azt kérdezik, mi van, ha az ördög játszik velem. Igen, ezt is lehet gondolni, de azt Avilai Szent Teréz már segített nekem kinőni, hogy ne ijedjek meg mindentől, nehogy ne merjem tenni a feladatot az ördöggel való riogatás miatt. Szerintem, ott van a sötétség, ahova beengedik, itt meg semmi helye sincs, itt Jézus Krisztus az Úr! Nem kérdés, hogy Istennek kell maximálisan engedelmeskednem. …
Véleményem szerint, az engedelmességi igény forrása CSAK AZ ISTEN LEHET! Az igazi engedetlenségben az ember nem hiszi el, hogy van Isten, ezért nem is törekszik arra, hogy kapcsolódjon Hozzá. Így fokozatosan elveszti a spirituális életét, amely a transzcendenciával való kapcsolódást tenné lehetővé. Be kell látni, hogy csak egyirányúság van, ami csakis Isten felé vezet. Az Úr a különjáró lelkei felé nem tartozik semmiféle számadással, mivel neki Lényénél fogva megfellebbezhetetlenül igaza van! Nem kell megmagyaráznia, hogy pl. miért kell betartani a szeretet parancsát. Valamint nem lehet az Istennel alkudozni sem a parancsok felől, mert nem mondhatom: „Uram, nekem a tízből még nyolc parancs elmegy, de a maradék kettőt hadd ne tartsam be.”…
Már régen törölve van a lélek tudatos memóriájából – több vallás által is – a kiindulás, a valóságos végcél, és ez utóbbi megközelítési módja (de legbelül emlékszik rá az emberi lény). Jézus Krisztus feketén fehéren kinyilatkozatja, példabeszédeiben, tanításában megmondja, mi a visszaút, ami teljes összhangban van azzal, amit írok. Megtanítja, hogy ennyire leszakadt lényeknek csak rajta, az isteni bejáraton keresztül lehet hazamenni…
…teremtett Univerzumok sokasága él – mennyiségben és minőségben is végtelen számú Univerzum, amelyeknek idejét sem ismerjük – és visszatér az Egy Istenhez, oda, ahonnan eljött!
Az Egy Isten a maga Létében egyszemélyű, ugyanakkor magában foglalja a másik két személyt is, akiket a Logoszban más-más működéssel, megjelenéssel érezhetővé, láthatóvá tesz a kóborló lényeinek, hogy közölje magát és növelje a hazatérés esélyét. Istennek magának semmiben sincs hiánya, így teljesen szükségtelen lenne külön személyként a Fiúnak (Krisztusnak) lennie, vagy a „tömény” Istenben a Szentlélek szelének fújnia. Ismétlem: kizárólag miattunk van ez így. ( Ez így nagyon más felfogás, mint amiben eddig éltünk.)…
Jn 5, 19 Jézus azt felelte nekik: Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. 20 Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Talán a fenti részből is érezhető az, hogy az Istennek ilyen – 2. és a 3. személyű megnyilvánulásai – csak a Logoszban fordulhatnak elő, a Logosz megszűnésével az Isten ismét „egy” megnyilvánulásúvá lesz. A két személye (akik valójában addig sem voltak külön, mivel egy Isten van), a Logoszban való jelenlétük miatt így nyilvánulnak meg. Tehát immanensen Isten állandóan jelen van, csak kivonta magát − a Logosz nekünk szánt „kerítésén” belülről −, és a Fiú és a Szentlélek általi megnyilvánulásaikban váltak számunkra érzékelhetővé. A Logosz bezárultával (ismétlem, akik itt a Földön személyként külön is voltak, csak miattunk, a teremtmények sokasága miatt) a Fiú és a Szentlélek sem lesznek külön. A fenti idézet visszautalásaiból ez ki is tűnik: „az Atya cselekszik”, akiből minden kiindul és visszatér!
Láthattuk, Prohászka Ottokár hangsúlyozza: „égni ne féljünk”! Miért is félünk tőle? Az ember tudja, hogy az égés valamit eltüntet, valamit átalakít, teljesen visszavonhatatlanul mássá tesz, ezért valóban nagyon félelmetes. Az életünk alapja a belső égés, ami szerves voltunkból adódóan működik, ha ez megszűnik, mi is megszűnünk lenni. De a lélek is az égésből táplálkozik, amelynek forrása egyedül Isten; ha az Ő tüzét nem akarjuk lángra lobbantani a lelkünkben, akkor igazán nem élünk, csak vagyunk, hamvadunk, nyavalygunk, lassan pusztulunk, s ha távozunk, a tespedés „jutalma” is meglesz.
Akinek füle van hallásra, az hallja meg című könyv kapható a Líra és Lant üzleteiben és a Bookline hálózatában."
Avilai Szent Teréz írta: „A szeretet, ha egyszer igazán megvan, nem tud azzal megelégedni, hogy változatlanul maradjon meg egy és ugyanazon állapotban.” Ez a szeretet, ez a nyughatatlan, sürgető szeretet itatja át a könyvet, hiszen Teréz maga diktálta a lelki szavakat, melyeket Pável Márta, katolikus hittanár manifesztált karakterek halmazává, mely így sokkal több, mint egy szépirodalmi alkotás: ez a könyv az élő Teréz üzenete, a sürgető Terézé, akinek 2015-ben lesz a születésének az 500-ik évfordulója. Igen, ez a könyv késett „egy évet”, mert Teréznek minden másodperc fontos, ami az emberek lelki felemelkedését szolgálhatja. Igen, a szeretet sürget. Aki tehát bátorkodik kézbe venni ezt a könyvet, és esetleg el is olvassa az elejétől a végéig, az jól vigyázzon! Nagyon nagy felelősséget vesz ezzel magára, mert meg fogja érinteni ez az erő, s ezzel a részesévé válik ennek a sürgetésnek…
A könyv egyik célja tehát az, hogy az embereknek megmutassa azt a mindennél nagyobb boldogságot, mely ebből a szeretetből származik, mely az Istennel való együttlétből származik, az „Unió misztikából”. Teszi ezt a lélek belső lakásainak, a „Belső Várkastélynak” a bemutatásával. Így én csak annak tudom ajánlani ezt a könyvet, aki nem félős természetű, aki szembe mer nézni önmagával és Istennel.
A könyv másik célja az, hogy tankönyvként szolgáljon, s így bemutassa a misztikát a teológiában. Az olvasó tehát megtanulhatja belőle – többek között –, hogy mi az a misztika, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki misztikus legyen. Ez a mű tehát teli van hasznos, racionális tanáccsal is, sőt még a misztika veszélyeire is felhívja a figyelmet.
Összességében tehát elmondható, hogy ez a mű teológiai tankönyv, hasznos tanácsok sokasága és lelki olvasmány együttvéve. Ajánlom minden bátor, igazságot szomjúhozó ember számára! (Szeibert Márton)
Pável Márta a könyv szerzője.
A könyv célja misztikuság megértetése, és eredményeinek bemutatása, közkinccsé tétele.
Előszóból:"Fontosnak tartom, hogy az egész könyvvel meggyőzzem az olvasót arról, hogy a misztikus nem logikátlan és irracionális lény, hanem éppen hogy nagyon is az ellenkezője. Ami furcsa és szokatlan az a koordinált kettősége, amivel a földi és a transzcendens létét is megéli. Ha ebben a könyvben nem tudnám meggyőzni az olvasót arról, hogy szokatlan, talán nehezen magyarázható jelenség a misztikusság, de nagyon nagy érték, kincs az emberi lényeknek, akkor azt sem tudnám valóságnak elfogadtatni amilyen üzeneteket, tudásokat egy-egy misztikus ”lehoz” a földre az embertársai épülésére." vagy
"Ezért még nem mondhatjuk, hogy a ráció ellen van, még akkor sem mondhatnánk, ha a rugalmatlan elme kiakad ezektől a dolgoktól. Az is igaz, hogy mind többen kutatják az ismeretlen tudati jelenségeket, és remélhetőleg ez is megoldódik (mint, ahogyan Budapest közlekedése lóról autóra váltott, de ez sem a vége a fejlődésnek…) és az indokolatlan félelmek miatt tartózkodó emberiség tudata is befogadóvá válhat.[1] De az attól még hogy félnek, vagy értetlennek látszik számukra, attól még ez a jelenség is van, létezik és gyümölcsözően működik. Ehhez viszont fejlődni kell, nem csak technikailag, hanem szellemileg, lelkileg és spirituálisan is. Más és nehéz kérdés az, hogy ennek az eredményét hogyan viszem be − a nem fejlődő[2]− tudatba. Azt gondolom, a népszerűsítésben itt ez a főprobléma, a többi valószínűleg megoldható.
A szemlélődő ember rájön, a racionalitás lehet egy végtelen harmónia is. Ilyen pl. a zene is, mely racionális és egyben irracionális is (ennek a világnak is..). "
Könyv ára 2000.- Ft, Interneten 1500.-ért kérhető martatsas@gmail.com cimen.