Mi, ki lakik a macskákban?

 Pável Márta  Mi, ki lakik a macskákban?

Szeretem az állatokat, van kutyám és macskám is, így testközelből szemlélhetem milyenek. Sokszor kínzó kíváncsisággal kérdezem magamban, ki vagy mi lakik egy macskában?

Honnan jöhetett, milyen lények lakhatnak a macskákban? Mi

vel macska- és kutyatulajdonos vagyok, megdöbbenve tapasztaltam, hogy micsoda különbség van a két állat között. Minimum olyan, mint a geológus és a teológus között,  semennyire sem hasonlítanak egymáshoz. A kutya az egyetlen igaz védő, szolgáló, hűséges, egyenesen megható. A kutya zavaróan, túlságosan jónak látja az embert. Szinte szégyelli magát az ember, hogy tudsz így rám nézni. Micsoda imádat ez, sok ember még Istenre sem néz így!

Hát ilyen érzetet a macska nem támaszt, inkább elképeszt, szórakoztat, hogy milyen lény lehet benne? Mitől mer ekkora kis piszok lenni?

Volt egy gyönyörű perzsa Maffia nevű cicám (itt van a képe). Különleges lény volt, nem volt igazi macska, mert túl nagy lelke volt, amivel láthatólag szeretett. Meg is rémisztett. Egyszer meditáció után meglátott, fejem fölé nézett vagy 15 cm-rel, és szemei forogtak és felfújta magát. Nos, ekkor én ijedtem meg, mit láthat? Nem szerette, ha – szerinte – sokat alszom. Olyankor kb. 5 cm-re tőlem meredeken nézte a szememet, bűvölt, szinte felébresztet a nézésével, utána boldogan lefeküdt mellém. Tudjuk, hogy többet lát, mint mi és a gondolatainkat is kitalálja, ezt többször tapasztaltam. Sokszor megdöbbenve dolgain, elgondolkoztam, honnan van ilyen lény, ki lehet benne, mit tudhat? Különleges volt, mindig azt hittem, egyszer csak megszólal, a szemeivel mindent elmondott, nagy veszteség volt halála.

Általában tudható, hogy a macska egy végtelenül öntörvényű, úgy tűnik önző, de embert igen szórakoztató lény. Attól is szórakoztató, hogy fittyet hány ránk, annak ellenére, hogy mindent tőlünk kap, szinte rabszolgaként használ minket és mi imádjuk, babusgatjuk, ő meg „na, engedem nektek” egy darabig, míg akarja, addig hagyja. Az ember mindig csak megdöbben, hogy lehet valamilyen lény ennyi öntudattal, ennyi meg nem hajlási készséggel? Azt kell gondolnom, nem ismerjük a körülöttünk lévő lények világát, egy kicsit sem. Sokkal alázatosabbaknak kellene lennünk, ez irányba is! Nem tudsz addig eljutni, hogy behódoljon. (Képeken: Ő is Maffi, a másik emlékére…)

Egy igazán valós, egyedi történetet mondok el a macskákkal kapcsolatban, amit mi megéltük.

Vagy 30 éve Isztambulban nyaraltunk, amikor estefelé a Kék Mecset elé mentünk, csak sétálgattunk. Nem volt tervezve, csak lődörögtünk. Feltűnt, hogy a lépcső tetején egy csomó macska gyülekezett, vagy 100-150 cica. Mindenfélék voltak, és nem értettük mi ez a hirtelen macskainvázió. Érdeklődve egyre több turista – hasonlóképpen kellemes időben, sétálva – ott kötött ki. Amikor egy macskákra nagyon hasonlító férfi érkezett, akinek kerek feje, bajsza volt és az egész férfi olyan macskás volt, elég furcsán nézett ki. Hátán egy hangszertartóval, kezében két nagy vödörrel jelent meg. Komótosan elővett egy olyan hangszert, amilyent még soha nem láttam. Valamiféle török népi hangszer lehetett. Az ember elkezdett játszani, olyan gyönyörűen, amit talán az angyalok között lehetne hallani ..! Csak játszott, hogy milyen zenét nem tudhattam, univerzális hangok jöttek elő, és ezek vékony hangok szívet tépőek voltak. Nagyon - nagyon spirituális zene volt, ami minden embert, aki ott volt, elképesztett. De az is, hogy a macskák körbeállták az embert, és az összes macska felfelé tartotta a fejét és szinte mágikus erővel húzta magához őket a zenélő férfi. Mi turisták döbbenten néma csendben álltunk, csak néha egymás szemébe mélyedtünk, mi ez? A csoda több mint 10 percig tartott, mi emberek mindenféle náció csak legmélyebb elképedéssel néztük egymást, nem beszéltünk, halálos, néma csend volt. Azt hittük, hogy ilyen nem létezik, nem tudtuk elképzelni, hogy mi történik itt. Folyamatosan egymás szemébe nézve kerestük, hogy nem őrültünk meg, nem alszunk, ez igaz, itt történik? De igen, itt történt.

Miután a férfi befejezte ezt a gyönyörű, soha nem hallott szépségű zenét, a macskák még mindig illedelmesen (!) ültek (!!). Ö komótosan eltette a húros zeneszámot, majd leszedte a vödrök tetejét. Elég nagy vödrök voltak, tele voltak olyan 8 -10 cm-es kis halakkal. A férfi egyesével minden macskának adok belőle, és csodálatosképpen a macskák nem rohanták meg, hanem szépen vártak a sorukra. (Ez nem macskaszokás, ilyet hogy tehetnek a macskák, mi történt itt?) A férfi mindegyiknek adott halat, és a macskák megették, amikor elfogyott a hal, szépen elsomfordáltak. (Látszódott ez sűrűn ismétlődő jelenség volt, a macskák tudták mi történik.)

Mi csak meredten álltunk, egy valóságos csodát láttunk. Összehozott bennünket, ennyire semmi nem tudta volna tömeget némává, együtt ledöbbenté tenni. Még álltunk és folyamatosan egymás szemét kerestük, mi ott olyan ajándékot kaptunk, amit soha nem lehet elfeledni. Nem értettünk semmit, mellettünk egy német házaspár állt, velük együtt tudtuk mi ebben csodában, más emberré lettünk. Egy darabig mikor elindultunk, szó nélkül egy darabig egymás mellett menve, majd köszönve elváltunk.

Azt gondolom a macska különlegességét ez a történet is megvilágítja. Olyan dolgokra képes, amit mi el sem tudunk képzelni.

Ezek a képek csak megtévesztésünkre szolgálnak, ez a félrevezetésünk része-….