Pável Márta
KOSARAT VEGYÜNK…
Kosarat készítő bácsival készült Pécs környéki filmet néztem, ahol egy idősebb ember , kosarakat árul hónapok, talán évek óta. Megkérdezték tőle, hogy miért teszi ezt, ő mondta; hogy azért, mert nagyon kevés a pénze és így ezzel egészíti ki a kis nyugdíját/jövedelmét.
Megláttam az arcát és tudtam, hogy Ő nem valami bérkoldus, vagy valami hazugság, hanem a bácsi úgy akar pénzt keresni a kevés kis nyugdíjához, hogy dolgozik, hogy értéket hoz létre, a kosarat. Amit aztán saját maga ad el azért, hogy megélhessen. Szívembe vágott. Elgondolkoztam, jutott-e eszembe eddig, hogy azért vegyek kosarat hogy segítsem az ilyen becsület, szegény dolgos embereket. Sajnos eddig nem, de ezután így lesz. Ha nem is kell , de időnként venni fogok, sokkal szebb dolog így segíteni, mint alamizsnát adni.
Ez a viszont árusokra nem feltétlen vonatkozik, mert ki tudja, hogy mennyit tesznek rá, és mennyit kapott az, aki dolgozott is vele. Ezentúl meg fogom kérdezni, ki készítette, s el fogok velük beszélgetni, mert simogatni való emberek. Tudom mennyi vesződség, idő, mire egy szép darab elkészül, mert a nagypapám mindig csinált nekünk különböző kosarakat, ez volt a hobbija. Jó illata volta fűznek.
S ha tényleg látom, hogy ő fonta, nem fogok sem alkudozni, sem a pénztárcámat visszafogni, veszek kosarat, mert ez a legtisztább támogatás és úgy gondolom, hogy ezzel megőrizhetik méltóságukat, jót teszünk.