Pável Márta

 HOMOSZEXUALITÁS és a KATOLIKUS EGYHÁZ

Minél inkább elmerül önmagába az ember

és minél semmisebbnek tűnik fel maga előtt,

annál inkább emelkedik fel Istenhez.

Brahman bölcs mondás

 Ebben a témakörben érdemes olvasgatni, pl. a https://katolikusvalasz.blog.hu honlapon a püspökök, bíborosok, papok, egyéb egyházi publicisták pro és kontra véleményeit. Cikkeznek, elismerés legyen a homoszexuális házasságokra vonatkoztatva,  hogy a Katolikus Egyház hogyan álljon ehhez stb. E témakörben a véleményeket még más katolikus jellegű honlapok is szellőztetik. 

Azt gondolom – mint Krisztust követő –, hogy a homoszexualitás ténye hosszabb történelmi időkre nyúlik vissza.

A homoszexualitásról tudjuk, hogy pl. az oroszlánok és más állatok között is van. Azt is tudjuk, hogy az időszámítás előtti időkből is vannak jelzések, hogy milyen aktívan voltak, köztük nemes gondolkodók is homoszexuálisok, s itt nem akarok nevesíteni.

Azt is tudjuk, némelyek kasztráltatták  magukat emiatt, hogy ez az ösztönélet dolog megszűnjön és arra koncentráljanak, amire kell. Lehet, hogy ma jóval több homoszexuális egyén van, mint régen, divattá vált, már nem tudják, mit tegyenek jó dolgukban.

Tudomásunk szerint az emberi civilizációban ez a „szokás” és intenzitása  időről időre változott, mely attól is függött, hogy tiltották vagy engedték. Az ókorban ezt elnézték, tán bizonyos körökben természetesnek is vették. Aztán a kommunista időkben – tiltva volt…–, mégis  ugyanannyi homoszexuális volt, csak különböző foglalkozások mögé (pl. katona, pap, művész lelkek stb.) elbújtak és ott  űzték a dolgaikat, vagy megnősültek vagy férjhez mentek kinek, hogy tetszett, leleplezéstől félve, jó sok pénzt fizettek a névleges házastársnak. Részemről nem vagyok a pártjukon, de nem tisztem pálcát törni fölöttük, sem mellettük. Mégis lássuk be, hogy nem voltunk homoszexualitás nélkül, legalábbis mióta tudunk az emberről, illetve az ez irányú szokásairól. Azt kell mondani, ez van, látható, több ezer éves múltra tekinthet vissza.

Egy másik kérdés, hogy ez jó-e, vagy rossz? Az én erkölcsi szempontomból elvetendő. Szokták mondani, hogy több millió légy szereti a lócitromot, de mégse biztos, hogy az jó, de a legyeknek viszont tetszik. Napokban hallottam egy  futtatott homoszexuális úr véleményét; hogy hát díjat kéne nekik osztani, hogy a szaporodást ők meggátolják. Hát, ez sem igaz, mert nagyon sok homoszexuálisról tudom, hogy azért csak nemzettek egy két gyereket, hogy megmaradjon valami utánuk.

Térjünk vissza arra, hogy a Katolikus Egyház és a homoszexualitás hogyan vannak egymással.

Az szomorú dolog, hogy az Egyházban a papoknak színházat kell játszani, de nemcsak a homoszexualitás miatt – akikből nem kevés van köztük –, hanem azért, mert, ha nem homoszexuális, akkor még hetero módon lehet szexuálisan aktív és titkolja, s ugye gyerektartást is fizettek utánuk megfelelő szervezetek, talán elmondható a kettő együtt kb. felében jellemző rájuk is.

Tehát itt alapjában a szexualitással is probléma van. Az egyház ajánlja, hogy szublimálható, beszüntethető a szexuális vágy. Nekem ezzel a sublimálással bajom van, nem vagyok híve annak, hogy valamit lefojtsanak, mert az előbb- utóbb feltör, ahogy az emberek között is látom, nem hasznos. Ha valami útban van, azt szublimálással csak úgy nem tudom eltávolítani, ha az embernek a szexuális orientációja erős – most teljesen mindegy, hogy milyen irányú –, akkor kevés lehetősége van – s itt papokról beszélek – ; az egyik: a mély hite, Isten szeretete, az, hogy szembenéz magával és megbeszéli önmagával az ösztönéleti tevékenységet, hogy az állatok is tudják ezt.

/Sok  – de ezek nem egyháziak – ember van, aki a szexualitásból sportot űz, az egész életüket csak így élik, meg szinte az  orgazmus az „istenük”. Ez tölti be az életüket, gondolkodásukat, vagy pl. kinek mekkora melle van stb. A média felületek ezekkel túlzottan aberrált, szexuális orientáltságú cikkekel, képekkel vannak tele. Ez  egy hetero, idősödő, mélyen hivő nő szemével, hát szánalmas, hányinger, hogy kinek, mije lóg ki, meg mekkora stb. Nihilizmussal jár együtt, hogy a mai társadalmat ez is uralja, jó pár szexuálisan orientált újságírónak sincs más témája, nem tudom elhinni, hogy ennyi szerencsétlen férfi van, aki ezekre bukik./ 

Szóval az Egyházban titkolni „kell” hogy a papok nagy százalékban valóban homoszexuálisak, és köztük a püspökök is. Ez nekem rettenetes – ha tudom hogyan, paráznán él…–, hogy ezzel a tudattal mást prédikálnak. A  szemforgatás, a hazudozás mindenkit kiforgat önmagából.

Kevés a keresztény? Ez is a baj, hogy az emberek –  ma nagyon hazug világban élnek és – legalább az egyháziaktól/lelki vezetőktől elvárják, hogy ne hazudjanak, de nem. /Persze vannak igazak is./ Sajnos azt hiszik, hogy megfelelő ájtatoskodással becsapható az ember. Hát, az öregeknél lehet (mert az egyháziak tiszteletére lettek nevelve), de a fiataloknál biztos, hogy nem, ők erre nagyon érzékenyek.  Az, hogy én tudok kb. 30 éve hittanár lenni, annak az az oka, hogy nem hazudok, és nem csapok be senkit, azt mondom, ami van, de úgy kell nyitottan élni, hogy azt mondhassam, ami van! Ha a papnak van valami a füle mögött,  az nem mondhatja azt, hogy azt mondom, ami van, mert szexuális túlfűtöttsége/orientációja miatt (is) kénytelen hazudni, és csodálkoznak, hogy kiürülnek a templomok. A fiatalok az első hamis szóra elmennek, mert nem bírják a szemforgatást, ez nagyon helyes, hogy nem bírják, de így az Egyháznak egyre igazabbnak kéne lenni, és ehhez kéne alkalmazkodni.

Kérdés: most akkor mi a helyzet, mi a megoldás?  Hogy ne kelljen hazudozni, mivel az egyházi hierarchia egy része meleg,  alapítson külön egy melegeknek valót, meg egy nem melegeknek valót? Ez sem lenne jó, mert ez egy megosztottságot eredményez. Ami biztos, hogy ez nem jó! De hol van a megoldás? Nem lehet mondani, hogy mondjanak le a homoszexualitásról, mert ahogy a kábítószerről sem eredményes a leszoktatás, a homoszexualitásról sem. Habár az indító okok mások lehetnek.

Azt tudjuk/véljük, hogy a lakosságnak kb. csaknem fele egyszer megpróbált valami hasonló dolgot, nem biztos, hogy az marad, de lehet, hogy egy részeg este után elkövette… A statisztikákból azt lehet tudni, hogy bevallottan a lakosság kb. 10%-a   aktív homoszexuális. Többek szerint látensek miatt még 5-8%-ot rá lehet erre tenni.  Elgondolkoztató, hogyha a homoszexuálisok felteszik azt a kérdést, hogy nekik jár-e hitgyakorlat, pl. a Katolikus Egyházban Isten, akkor azt kell mondanom; hogy Isten mindenkinek jár és Isten dönti el, hogy mit fogad el és mi tetszik neki és mi nem.

De van egy törvényszegés is közben. Itt inkább arra kéne visszatérni, hogy mik az igaz Isten parancsai !!!! Ugyanis itt fordulnak meg a dolgok. Ha azt mondjuk – és ez így igaz…–, hogy a tízparancsolat áll és igaz a hatos parancsolat is, ne paráználkodj. Ennek az értelmezése már ugye exegézis és eléggé szubjektív is lehet, de objektív abban az értelemben, hogy az egész embernek Isten felé kell fordítania önmagát. S nem a másik embert imádni, és nem abba elmerülni /minden értelemben/, hanem az emberségét magasabb szintre emelni, ezért is parancs a ne paráználkodj.  De ha homoszexuális akar lenni valaki – akkor tegye…–, de, ha szíve lelke ebben van, akkor nem Istené, …, itt kérdően felugrik a szemöldököm, akkor mit akar az Istentől, aki nem osztozik, mint tudjuk, féltékeny Isten Ő. Ha egy Istent kereső, nem átlagos hívő és nem playback hívő, hanem valódi – talán ezért ment papnak is… legalább is remélhetjük…–, akkor nem fog felmerülni benne az emberi vágyak és Isten közötti megosztás. Embernek/papnak el kell dönteni a kérdést, hogy ő aktívan a homoszexualitás ügyeit űzi, ugyanúgy, ahogy egy pl. aberrált szexmániás, vagy mindent szívből feledve Isten felé fordul. Kettő együtt nem megy, egy hátsóval sem lehet kettő lovon ülni.

Lassan, de egyre erőteljesebben  Isten felé fordulva minden megváltozik, mert Jézus Krisztus transzcendens, immanens, végtelen átalakító leghatalmasabb felemelő erő. Itt nem lehet csiki-csukizni. Vagy, vagy! Ekkor már nem kell szublimálni a gerjedelmeket, mert szép lassan, észrevétlen eltűnnek, nincsenek, feloldódnak az Isten utáni végtelen vágyban. Ha nem ez történik, akkor meg merem kérdezni, milyen pap az olyan, és miért az? Hogy közvetíti Istent, ha nem is tud vele valóban kommunikálni, mert Isten paráznákkal nem áll beszélő viszonyban! Isten vonzása teszi olyanná az embert, hogy szubtilisebb lesz, az anyag, a vágy, az ösztönélet egyre csökkennek és nem is szenved tőle, mert annyira vonzza az Ég, hogy észre se veszi, hogy Őneki más irányú vágyai lennének.

S itt a megoldás.  Nos, olyan keresztény, akinél ez a magas szintű megélés van, hogy testét-lelkét vonzza az Úr és nem akar már mást, sem pénzt, sem rangot, sem szexualitást, semmit sem? annak semmiféle más dologra nincsen szüksége, mint hogy Isten felé menjen. Ebben az esetben nem merülhet fel az a kérdés, hogy homo- vagy heteroszexuális, hanem az merülhet föl, hogy ki akar kerülni a földi életből és haza akar menni végképp az Úrhoz.

Igazából ez a vallásosság lényege, célja, ha nem ez, akkor eltévedtek. Tehát amikor az Egyházban erről van agyalgás/kérdés, akkor az a probléma merül fel bennem, baj van, mert a hitük megélésének a módja, mélysége, igen rossz és más irányban van. Szerintem talán itt kéne kezdeni a megjavítást, akár  a papok között, akár a világiak között és utána meg már nem lenne téma az, ami most téma, hogy összeadhatják-e a homoszexuálisokat, hova legyenek meleg papok, milyen jogokkal stb.  

 Eckhart Tolle: „Azonnal megtalálod Istent, amint ráébredsz, hogy nem kell keresned őt.”