Egy racionálisnak tűnő meglátásom született a pedofil törvénnyel kapcsolatban. Itt most az EU-ban megy az adok-kapok, és ugye nem akarnak egyezségre jutni. Érzékenyítés… stb. Na, ez az, lehet érzékenyíteni homoszexualitást, látogatásokat meg programokat beállítani, ami az Európai Unió szerint nem igaz, de az iskolákban ez folyik, és a kiadványaikat mégis eljuttatják, ahova csak akarják.
Ezen oknál fogva az a meglátásom, mint megrögzött meggyőződéses heteroszexuálisnak, hogy ha nekünk már a normalitást is védenünk kell (!), akkor indítsunk mozgalmat, és legalább annyi propagandista és kiadvány — hogy milyen normális és jó dolog heteroszexuálisként élni — jusson be az iskolába, menjen be a köztudatba, mint amennyi a homoszexuális érzékenyítésnél. Amikor az anya a lágy szeretettel teli lény — akiből csak egy van (!) —, akinek tejecskét is adó melle van, az apa meg az, aki széles vállaival megkeresi a családnak valót, és a nehezebb munkát vállalja, és férfias erővel bír.Ha a gyereknek az egyik oldalról mossák az agyát, akkor nekünk sem lehet hallgatni. Ami nekünk normális, azt meg kell védenünk. Ha eddig eszükbe nem jutott volna, most már sajnos eljutottunk odáig, hogy meg kell védenünk, hogy nehogy már az ő propagandájuk jusson előbbre. Van egy közmondás, hogy a gyengébb embereknél mindig annak van igaza, aki utoljára beszélt… Sajnos ezzel is számolni kell.
Azt elhiszem, hogy a népesség növekszik, de azt már nem, hogyha a homoszexualitás növekedne, akkor a népesség valamennyit csökkenne. Mint már annyiszor említettem, a homoszexuálisok is tesznek róla, hogy valami módon egy-két gyerek maradjon utánuk, tehát ez sem teljesen igaz, hogy a népesség létszámát szabályozó szerepe is van.
Viszont a gyerekeknek, az embereknek a lelkét egy nem megfelelően megélt szexualitás nagyon érzékennyé és nyomorulttá teszi. Van olyan szerencsém, hogy nekem több homoszexuális egyénnel van ismeretségem, akikről elmondhatom, hogy egyrészt hisztérikák, másrészt iszonyatos sértődékenyek, harmadrészt nagy cirkuszokat tudnak egymás között kivágni. Viszont több dolog sehol sincs meg: sem a harmónia, sem a megnyugodott boldogság, s a hűség sem jellemző. Akkor ezt kell nyomatni? Minek? Ők valahol érzik magukban azt a „nem-normalitást”, amit egy heteroszexuális nem érez.
Nem értem, hogy miért kellene kampányolni azért, hogy más is diffúz, kielégítetlen, túl érzékeny legyen stb.! Ha valaki homoszexuális — de az emberiség zöme hál’ Istennek még nem az —, ne akarja kötelezővé tenni, mint ahogyan sok más dologgal is igyekeznek elvenni a szabad akaratunkat.
Ha valaki tényleg ezt érzi magában, tegye, maradjon magával, éljen, ahogy akar, szenvedje végig, vagy ahogy akarja, de senkinek semmi köze hozzá, és ők se reklámozzák. Egy heteroszexuális sem megy ki az utcára maskarákba öltözve, artikulálatlanul üvöltözni, hogy hirdesse, hogy ő a másik nemet szereti, nem a magáét. A szexualitás az ágyba való, négy fal közé, nem az utcára. Aki ezt hivalkodóan éli meg, azzal valami gond van, menjen szakemberhez. A kulturált viselkedés mindenkinek kötelező kellene, hogy legyen! Erre gondoltak-e már? Azzal meg már végleg nem tudok kibékülni, hogy fejlődő szervezeteket, akiben hormonális vihar is dúl, olyan szexuális viselkedésre csábítsanak, ami a teremtettség céljától eltér, amit utána megbán (több ilyet ismerek).
Konklúzió: ha megy az „érzékenyítő” propaganda, akkor hathatósan, gyorsan nekünk, a heteroszexuálisoknak is fel kell lépni ellen kampánnyal. Tragikus, hogy idáig jutottunk.