Pável Márta
Hazánkban ez a kérdés sokakban felmerül, és közben nem is egy embert kutatómunkára késztet: firtatja, utánajár, ki is Ő valójában, s nem sok eredménnyel. A semmiből jött, hova távozik? (Ez az írás egyéni véleményem, meglátásom.)
Az én szememben az határozza meg, hogy valaki milyen, pl. mennyire despota, mennyire hazudik, mennyire következetes. Én, ha a képét megnézem valakinek, 90%-os eredménnyel jól állapítom meg a személyiségét. Direkt néztem Márki-Zay Péter életét, néztem a vele készült egyórás riportot, figyeltem a megnyilvánulásait, aminek az eredménye rossz lett.
Nagyon kettős érzésem volt. Előre kell bocsátani, hogy politikusok közül ritkán kerül ki szent, és az igazmondásukról sem feltétlenül híresek, mert valószínűleg ez az életforma valamennyi hazugságot meg is kíván, de nem mindegy, hogy mekkorát. Nem mindegy, hogy belül mi van, és kifelé hogyan játszanak. Nos ez az ember szerintem egy nagy játékos, és nem lesz jó vége, ha a hazánkat nézem.
Elszólásokból kibogozható, hogy előzőleg kiegyeznek a politikai partnerekkel, hogy most nem fognak ezt meg ezt mondani nekünk, mert tudják, hogy nem szavazzák meg őket. Mondjuk ilyeneket: az oltás erőltetése, a migránsok beengedése, a fal lebontása, az adók felemelése, a nemiség kérdésének a további feszegetése stb. Ő most nagyon jól tudja – az egész ellenzékkel együtt –, hogy mit fog a nép lenyelni, és mit nem. Éppen ezért úgy alakítja a szövegét, mint egy kaméleon. (De a D.K. is ezt tette, például beígérgette az európai uniós nyugdíjat, azután neki nagy fizetése lett, de a nyugdíjasok számára részéről nem történt semmi.) Divattá vált a hazudozás, nagyon sok valótlan dolgot mondanak, amiről már akkor is tudják, hogy nem lesz meg, csak porhintés a szavazók felé.
Térjünk vissza Márki-Zay Péterre, aki már mást mond külföldön, és mást Magyarországon, aztán nagy valószínűséggel mást mond különböző közösségek előtt, és ez a tulajdonság nekem eléggé nyomorúságos, hogy a közösségtől függ, hogy kinek, hogy akar tetszeni. Ő – ha figyeljük – különösen, látványosan ennyire átlátszó, más politikus eleinte jobban vigyáz, nem így csinálja. Ezenkívül nekem az emberismeretem alapján ez a személy elég diktatórikus, akaratos lénynek tűnik, ami meg van spékelve egy kis agresszióval és flegmasággal is. Nézzék meg a fejtartását! /Igaz az, hogy az üres kalász fenn hordja a fejét./ Honnan ez a nagy öntudata? Ezt jó lenne tudni. Valami nagyon felsőbbrendűnek képzeli magát, s ha elolvasom azt a részt, hogy a nőkről mit mondott a helyesírási hibával kapcsolatban stb., akkor ez a rossz kép csak erősödik. A riportban elmondta, Ő lojális mindenkivel; cigánnyal, zsidóval /különösen szánalmas a kettő kiemelése…/ stb., és az ellenfelet szeretni kell (valami ilyen volt benne), amin hangosan nevetgélni kezdtem. Mivel csak remélni lehet, hogy ez igaz, akkor viszont ez is egy szomorú dolog, erről is lehet ellenkező dolgokat is hallani, hogy más véleménye is van…! Habár nem tudom bizonyítani, nem voltam ott, az is lehet, hogy csak a rosszakarói terjesztik, de egy biztos, köztudottá vált.
Egy választás előtt minden józan ember gondolkodik, latolgat; ki lenne jobb a jelenleginél, mert három ciklus után sok dolog eldurvult. Így nézelődik, és ha nem elvakult valaki, elemez, ahogy én is teszem.
Mindenesetre ez az ember egy nagy kérdőjel, így nem merem azt mondani, hogy én szeretném Orbán Viktor helyébe tenni, annak ellenére, hogy Orbán Viktor sem minden tekintetben egy Grál-lovag, ő sem mindig igazmondó juhász, s neki is volt, s vannak sumák dolgai is (aki ravasz politikus). Mára már itt sajnos azt kell – legalábbis így vélem – néznem, hogy a megtévesztések mértéke, gyakorisága mekkora. Az már sajnos most látszik, hogy nem egyformák az esélyek, mert Orbán Viktor mindig sokkal jobban áll, és legalább ismerjük, tudjuk, mi várható tőle.
Végezetül, ami legjobban irritál Márki-Zay Péterben, a kereszténységről vallott viszonya, ami nekem nem játék, sőt nagyon véres valóság. Szóval veri a mellét, annyira állítja, hogy milyen jó keresztény. Ugyanakkor lehetett hallani fényevésről is (ha igaz…, de volt rá megjegyzése, ahol nem egyértelműen tagadta), ami nekem mindent elmond. A katolikus hívő keresztény nem áll neki fényt enni, számára ott az Oltáriszentség stb.
De ugorjuk át ezt is, engem inkább az zavar, hogy egy keresztény beszéde IGAZ, s az igazsága nem változik naponta a hallagatóság függvényében. /Sajnos ebben a jelenlegi kormányzó keresztény réteg is siralmas viselkedést tanúsít: válások, megcsalások, melegedik, hazudik, korrumpált stb., így nem is tartom az ilyeneket sem annak, csak hatalomvágyból plébekkelnek./ Figyelem és látom, elvei gumiból vannak (jó lenne tudni, mi az igaz valója, mert most minden látszik, csak az nem!), s ezen a magát kereszténynek valló valakin csak elcsodálkozom, hogy mondhat az egyik csoportnak ilyet, a másiknak mást, hogy mit tenne, mit várhatunk. Nekem úgy tűnik, mindenkinek azt mondja, amit hallani akar, s nekem az ilyen ember soha nem volt a kedvencem, és megbízhatatlannak tartom. Mint katolikus hittanár mondom: ne hozzon már szégyent a keresztényekre, egy keresztény nem hazudik, nem nézi le a nőket, nem nézi le az embereket, nem vág olyan képet, mintha tőle forogna a világ.
Egy igaz keresztény alázatos, igazat mond, így részemről a személye nem nyert.