Háborús viszonyok és a macska

 Előzetes az áprilisi magazinból

Pável Márta

Háborús viszonyok és a macska

Sokszor elgondolkodik az ember azon (is), hogy mi és hogyan működik a világban, és nem mindig jön rá, hogy merre van feljebb, meg még feljebb, meg merre van lejjebb, meg még lejjebb.

Miről is beszélek, az érthetőség kedvéért egy példa: ha egy nyári estén kiülünk, főleg vidéken, a tücsökzene behallatszik mindenhova. S nem elkerülhető az az érzés, hogy ezek kommunikálnak, szólhatnak egymáshoz. Sőt az sem, hogy csak úgy beszélgetnek egymással. De hogy a hangoknál maradjunk, ugyanígy van a békákkal, a két tó közötti békák egymásnak hangversenyt adnak, beszélgetnek, egyik elkezdi és rákezd a többi is. Ha eső van, akkor még jobban. Tehát olyan, mint egy külön világ, amit ők megalkotnak egymással – tudattalanul kizárva minket –, de biztos, hogy a kommunikációjuk egymás felé hasznos és értékes lehet. De mi nem értjük őket és ők nem értenek, nem is vesznek észre minket, holott láthatnának, de tudati síkjukon kívül esünk. Sőt azt sem tudják, hogy mi vagyunk, ott vagyunk és mi is hallgatjuk a békazenét, ahogy a tücsökciripelést is, és egyiknek sem esik le, hogy ezt egy másfajta lény is hallja. Lényegtelen, hogy a hallgatónak tetszik-e vagy nem tetszik.

Ezen is el kell gondolkozni, hogy ebben a harmadik dimenzióban is vannak párhuzamos világok, ilyen értelemben a tücskök, a békák, a hangyák világa s a többi. S igazán nem tudunk róluk semmit, talán le is nézzük őket, de ez a lefelé menetre volt példa. A középúthoz tartozik pl. még a macska, meg a háziállatok, de maradjunk a macskánál. Amiben nem vagyok biztos, hogy ez lefelé van, mert az ember és a macska kapcsolata egy érdekes kérdés. A macska a saját szintjén, biztos vagyok, hogy sokkal spirituálisabb lény, sokkal többet tud, mint gondolnánk róla. Az biztos, hogy a gondolatainkat olvassa, és az is lehet, hogy részben mi is tudjuk az övét, ez már nem lehet fantasztikum. Többször meggyőződtem róla, hogy ez így van. Az biztos, hogy a macska sokszor hülyére vesz minket, és azt gondolja, hogy ő az Isten, de ez nem újdonság. Ezt, gondolom, mindenki tudja. De nézzük meg, hogy ez az állat az előzőekkel ellentétben kommunikál velünk, tehát valami módon egymásra hatunk. Mondjuk, a macska becsalogat a lakásba, hogy legyen valaki, aki kiszolgálja (gondolom én), ételt akar vagy melegben lenni, vagy hogy játsszanak vele stb. Megteszi, hogy reggel fölkelt, hogy ne aludjak már annyit, mert ő ki akar menni, meg éhes. Tehát a macska a maga módján egy kommunikatív lény, és az emberrel szoros kapcsolatot épít ki. Azt nem mondom, hogy baráti, azt se mondom, hogy tudom, hogy miért teszi, mert nem tudom. Ez egy egyedi kapcsolat.

Elgondolkodtam azon, ahogy néztem a háborús képeket, hogy a macska ügyet sem vet rá, mert az egészről nem tud, ezt már nem fogja föl. Ő nagyon jól megvan magával, megkapja a kis melegét, a kajáját, a simít, a házat, a gazdit, így övé a világ. Nincs problémája, a minket aggasztó dolgokra nincs gondja, nem is tud róluk. Ha esetleg szétbombáznak minket, és nekünk se lesz mit enni, és ő sem ehetne hetente majdnem egy fél csirkét, erről nem tud. Nem tudja, hogy őrá is várhatnak rossz idők, és nem fogja megkapni a drága kis kekszét, amiből egyik héten az egyik színt szereti, a másik héten a másik ropit eszi. Nem tudja, hogy őrá olyan gondterhelt idők is várhatnak. Nem aggódik. Lehet, hogy ez jó, de emberként nem hinném. Fel sem fogja a veszélyt, hogy az ő nagy jóléte is megszűnhet, tudatlanul él, ilyen értelemben tudatlanul és gondtalanul létezik a világban.

Mi látjuk és tudjuk a veszélyeket. Ez minket meglehetősen aggaszt és zavar. Kissé irigykedve csodálkozunk a macska végtelen nyugalmán, ami a tudatlanságából ered. Ezek fényében gondoljuk meg azt, ahogy a tücsök, a béka, a macska és egyebek egy dimenzióban vannak velünk, senki nem mondhatja, hogy nem így van, mégis, ők nem tudják, hogy mi, emberek vagyunk… Ők nem bírnak minket felfogni, csak némely cselekedetünket látják, hogy pl. rálépünk. Valami módon a macska talán kivétel.

Ezekből következik, hogy igen sok olyan lény lehet ebben a harmadik dimenzióban, akik pontosan úgy élnek velünk együtt, mint mi a tücskökkel. Akik pont ugyanígy látják a mi világunkat, még a háborúzást is, és megvan a véleményük róla. Az is lehetséges, hogy beavatkoznak, ha nagyon szükséges, de az a kérdés is felmerül, hogy ők mit éreznek szükségesnek. Mennyivel vannak fölöttünk, mennyire zavarjuk őket, nem tudjuk, mert ami  tudati síkunk  nem ér fel addig. Tegyük fel mi is, ha azt látjuk, hogy két tücsökcsoport sorra egymásnak megy, akkor elcsodálkozunk, hogy miért teszik, és nem akarunk egyiknek sem igazságot szolgáltatni, mert nem is tudjuk, hogy melyiknek van igaza.

Nem lehet-e, hogy a tőlünk fejlettebb lények, akik tényleg itt vannak, csak mondjuk nem látjuk őket, mert nem olyan a szemünk, ámulva nézik, hogy nekik az a konfliktus, amit itt az emberek egymás között kreálnak bujtogatással, nem értelmes. Tán nem értik, hogy ez most miért lett, a beavatkozásuk azért nem történik talán meg, mert „szétteszik a kezüket” és értetlenül állnak.

Más dolog az atombomba. Ugye több nem autentikus forrásból, ami nem tudományos információ, úgy tűnik, hogy az előttünk lévő civilizációval atombomba végzett. Így haltak meg, kihaltak, lehet, hogy ezek a lények, akik velünk együtt itt élnek rejtve, tudják, és néha megjelenve jelzik, ez már veszélyes, itt egy határ van, vörös vonalat kell húzni. Valahogy úgy, mint amikor a gyerek megtalálja a nagykést és azzal hadonászik. Ők tudják, mitől kell félteni a fajunkat. A szemükben olyanok lehetünk, mint amikor a majmoknak fegyvert adnak. Meg azt is gondolom, hogy neki se jó a háttérsugárzás, így remélem, most beavatkoznak, megakadályozzák, hogy atombombát robbantsunk. Csak reménykedni tudunk benne, hogy megakadályozzák az emberi végtelen butaságot. Pár hír szólt arról, hogy idegen lények Amerikában sorba kikapcsolták az atomtöltetű rakétákat stb. Én azt szeretném kérni/remélni, hogy ha felelőtlenül bármelyik fél tenné a piros gombra a kezét, és megnyomná a világot pusztító gombot, talán közbe lepnének. Ha már ilyen hülye a világ, kellene a védelem, ezt nagyon szeretnénk.

Most még egy utolsó kérdés/gondolat. Ha az emberrel a macska kapcsolatot tud teremteni és még mi ezt a kapcsolatot élvezzük is, nem lehet-e, hogy az ember kapcsolatot teremt ilyesmi módon velük együtt élő, fejlettebb lényekkel? Az itt lévő lényekkel, akiket esetleg nem a szemeivel láthat, de   élvezetéssé teszi a kapcsolatot (pont, ahogyan a macska gyönyörködteti az embert, akár a kis ravaszságaival is), és ezáltal fizikai síkon megvédenek minket? Vagy kössünk valami barterüzletet velük (ha lehetne…) a normalitás helyreállítására.

Mi más megoldás lehetne? Szellemi síkon, aki segíthet, az egyetlen az Isten! Csak Hozzá úgy kellene imádkozni, hogy annak hatása legyen. Sajnos egyre inkább elfelejtettek az emberek imádkozni. Most nem azt mondom, hogy Isten helyett az ufókban hiszek, ezt nem lehet vagylagos alapon szemlélni, ugyanis felettük is Isten áll. Ma jobbára Istentelen a világ, igazából nem is fognak/akarnak megtérni, valami más megoldás kellene, míg a teremtésük oka oda nem lesz, és vége lesz a civilizációnknak. Remény…,  vagy csak vigasztalom magamat, hogy az embereknek lesz valami megmenekülésük? Nem tudom, de nem igazén érdemlik meg, mert a kosz rettenetesen nagy, és a politikusok meg lögybölik is. Csak a csodában reménykedhetünk, hogy talán nem pusztítjuk ki magunkat. Ez most sajnos nem annyira garantált, mint ezelőtt tíz évvel volt.  Mi a megoldás ebben a szörnyű helyzetben, amikor már az ember éjjel feláll az ágyban, ha elmegy fölötte egy katonai helikopter, repülő, aminek még gyerekkorából ismeri a hangját?

Hogy mi a helyzet, az talán összetett dolog. Meg kéne az emberiségnek tisztulnia, és ki kéne pucolni azokat a eszteleneket a különböző fontos helyekről, ahol ártani tudnak, de ez szinte lehetetlen, mert a pénz és a hatalom náluk van, érdekekből háborúkat erőszakolnak ki. Tele van a világ hazugsággal, megtévesztéssel. Segítség kellene, de nem érdemeljük meg. A sok megtévesztő hazudozást hogy lehet kitisztítani? Náluk a hatalom, a média stb., ha megpróbálják őket lebuktatni, akkor üvöltöznek és igyekeznek a világot azok ellen hangolni, akik meg akarják tisztogatni a Földet a mocsok, szennyes emberektől.

A másik megoldás: lelkileg erősödni és a kosz fölé kerekedni, de ez nagyon nehéz, pedig nem sok más eshetőségünk marad. Ugyanis, pl. egy kertet ápolni kell, tehát először kihúzni a gazt, majd trágyázni, locsolni és persze fény is kell neki. Az emberiség lelkében már elvadult, rettenetesen nagy és sokféle a gaz, és ki is száradt. Meglátszik az előző politikai tevékenység, a világias, liberális szemlélet hatása. Cél lenne visszaszerezni a gyengéd emberiességünket, a szeretni tudást a pénz harácsolása helyett. Ahhoz, hogy lelkileg gyarapodjon az ember, életmódváltás kell. Olyan könyveket, zenéket, módszereket kell használni, amelyek a lelkünket erősítik. Ma ez nem működik, vissza kéne vezetni  az egész társadalmat a nagy egoizmusból Isten elé. Az Úr hallgatójának kellene lenni, aki előtt alázatosan meg kéne hajlani, és nem a saját hülyeségeket hajtogatni. Minden történést, akaratot Isten akaratának alárendelni, ezt még a hívő emberek sem tudják megtenni – jó esetben nyomokban működik csak –, pedig csak gyakorolni kéne. Nagyon jól meg lehet érezni, hogy Isten nekünk rosszat nem akar, és csak jobb történhetne velünk. Sajnos erre 100%-ig még nem tudtam rávenni szinte senkit!. Innentől kezdve elég rossz a helyzet. Lehet, hogy ezek a lények, akik velünk élnek, ha beleavatkoznak is, csak addig teszik, míg őket veszélyeztetjük, nem élhetnek helyettünk. Magyarán szólva bolond-biztossá teszik a Földet, mint ahogy mi a kocsikat, meg bizonyos szerkezeteket. Kénytelenek, mert itt élnek, de magasan fölöttünk állnak. Kell, hogy ne érje el őket az idióta emberiségnek a gyilkos szándéka.

Nem tudom, mi lesz itt, az egyházak sem látnak tisztán, többnyire nem Istennél van az érdekeltségük, ez az utóbbi időkben nagyon is így tűnik. Elkeserítő! Sajnos, aki gondolkodik, az az ember néha irigyli a macskát, jó, hogy nem tud semmit..

 Legfeljebb tudatlanul halna meg, lehet, hogy ez az ő boldogsága, nem tudom.