Pável Márta
VEGYE FEL A KERESZTJÉT, AKI KÖVETNI AKAR…
Lukács evangéliumában (lásd alul)[1] elhangzott
részről gondolkodom.
Mit jelent az, hogy „Ha valaki követni akar, de
nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még
saját magát is, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,26) Sokat gondolkodtam a ’gyűlöli’
kifejezésen, ez valahogy távol áll Jézus Krisztustól, hogy nem lehet-e valami
fordítási hiba. Inkább azt mondanám, nem engedi magát befolyásolni, vagy
elfordítani az isteni úttól stb. Ez is pont azt fejezné ki, csak nekem
jézusibban. Jézus pont azt akarta mondani, bárki is legyen közel s távol
körülötted, nem kell figyelembe venni, vagy engedelmeskedni, ha Isten dolgai
ellen beszélnek, presszionálnak. Nem engedheti belevinni magát a bűnbe
családtagjai, ismerősei és senki által sem. Például a szülő, hogy mentegeti a
gyerekeit, férjét, feleségét, anyját, apját stb. Nem teheti, mert Isten dolgai
az elsők, még akkor sem teheti, ha fél, hogy a földi szeretetet elveszti Isten
miatt, mert sokszor ez az ok.
uo. 27
„Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.”
Istent követni nagyon súlyos dolog, főleg, ha teljesen teszi valaki, akkor
megérezheti, hogy mennyire szembekerül a világgal. Szinte mindenki meg akarna „menteni”,
félnek, hogy vallási őrült leszel, vagy nem vagy normális, ma ez nem divat. Nos,
ez is nagy kereszt, ilyen evilági ellenállással szemben elhordozni, felvenni
azt a keresztet, amit mi magunk ácsoltunk magunknak, eléggé kemény dolog. Mikor
is alkottuk a keresztünket? Ja, erre nem emlékszünk. Itt lép be az a fránya
karma tudat, mindenért mi felelünk, mindent mi alkottunk meg maguknak, csak
most hullik vissza ránk. Ez a keresztünk. Nem Isten rakta ránk, de ha nem szabadulunk
meg tőle, soha nem tudunk hazaszállni égi hazánkba. A környékbeli emberek - addig
nem tették, de - amikor szabadulni akarsz a világ nyomásától, hirtelen aggódni
kezdnek, sajnálnak, hogy te szegény, mennyit kell járnod hittanra, jaj szegény,
nem tudsz diszkóba menni, vagy haverokkal a Dunaparton kint ülni péntek este stb.
Pedig ezek a „sajnálkozók” lesznek a szegények, jaj nekik, amikor az Úr előtt
állnak, majd megtapasztalják, hogy ki járt a jó, és ki a rossz úton, s nem ők
lesznek a győztesek. Ha bárki elfedi a másik bűnét, akkor kötelet feszít a lába
elé, akkor elbuknak… együtt…! Ismét kérdezem: mi a kereszt nekünk? Az is, hogy ebben
a világban Istent hinni és megvallani már egyfajta kereszt. Jézus Krisztus
csodálatos dolgokat tett. Be lehet menni az isteni kohóba, oda kell elhúznia
azt a keresztet, amit mindenki magának alkotott, és betenni az isteni tűzbe,
ahol megsemmisül. A család, vagy bárki, aki le akarna beszélni - ugye akikre
nem szabad hallgatni…-, nem jutott el odáig, hogy megértse, mit akarsz tenni…,
hogy elégesd a keresztedet, átadd az Úrnak a karmád által kreált nehézségeidet.
Ha mégis hallgatsz rájuk, akkor vissza fogsz jönni, s nem menekülsz meg erről a
Földről, hanem újra és újra visszatérsz valamiféle világba. Jézus Krisztus az
egytelen, aki el tudja tüntetni, s rögtön hazavihet magához az üdvösségbe. Krisztus
ezért mondja, hogy vedd föl, hozd el Hozzám, add át, és én megsemmisítem. Tudjuk
kikhez beszélt, halászokhoz, pásztorokhoz, főként egyszerű emberekhez, másként úgysem
értették volna meg. Nem sírni, szenvedni
kell, hanem a Megváltót kell elfogadni, meghajolni előtte, átadni neki az
életünket a kereszttel együtt. Mert
különben soha nem fog senki sem megmenekülni.
uo.
33„Így hát, aki
közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.”
Sok embernek ez is botrányszagú, mert mára csak a hörcsögös kapzsiság, a ’mindent-összehalmozás’
a divat. Tudjuk, létrával, nagy csomaggal nem lehet a szűk, egyszemélyes ajtón
át visszamenni, mert így is jöttünk ki: csupaszon, semmi nélkül. Mi, az AQUILA,
Istennek fogadalmat tett sasai igyekszünk a lehető legtöbbről lemondani, mégis egészen
vidáman élünk, az Isten sok mindent megenged nekünk, pl. járhatunk csinos ruhákba,
van kocsink, házunk. Nem ágrólszakadt, ’homeless’ embereket akar az Úr, hanem hogy
a földi javakat mérsékelten vegyük igénybe, a szükségletnek megfelelően,
szerényen éljünk. Itt kell levetni az akadályozó tényezőket, mert nem tudjuk,
hogy mikor halunk meg. Ne ragaszkodjunk múlandó dolgokhoz, eseményekhez,
emberekhez sem, semmi sem kerülhet fontosságban Isten elé. Szeretni kell,
érzékenynek kell lenni, és főként hálásnak, mert a hálás szív kinyit minden
kaput. Tudni kell, hogy mi a lemondás, a kölcsönös szeretet, de nem ragaszkodás.
Nehéz ezt az embernek összeszedni, józanul megvalósítani.
Hála ma azért, hogy – bár szorongató idők jönnek, s
ez talán észhez téríti a csak fogyasztói társadalmat -, még valahogy megélünk,
de minden percben hálásnak kell lenni az Úrnak az útért, hogy van mit enni, s nem
fagytunk meg.
Isten nélkül teljes kilátástalanság lenne az életünk,
csak abban reménykedhetünk mi, a földi emberek jobban észhez térnek, és akkor
Isten egy nem számított huszárvágással rendet tesz a Földön. Pillanatnyilag
ebben csak reménykedni lehet, mert tenni kell a lelkünkben is érte, hogy a BÉKE
motiváljon, ne a harc...
[1] Lk
14,25-25Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így
szólt: 26„Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját,
feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet
a tanítványom. 27Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem
lehet a tanítványom. 28Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb,
hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is
építse? 29Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni
nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: 30Ez az ember
építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. 31Vagy melyik
király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni,
vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel
jön ellene? 32Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor,
amikor messze van, és békét kér. 33Így hát, aki közületek nem
mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom. 34A
só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg? 35Sem
földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja
meg!”