Pável
Márta
2022.11.06.
Ha
nekem privát emberként egy szervezet állandóan betartana, és sorra vétóznom
kellene az abnormális ötleteiket, már rég ott hagytam volna őket, szenvedjen
velük, aki akar, aki mazochista.
Látván
pl. az esztelen szankcióikat, meg a negatív hatásukat is, elég ok lenne a
szakításra. S ezek után én csak azt kérdezném meg, mi miért akarunk ebben
a –szerintem – gittegyletben továbbra is tagok maradni, ahol lépten nyomon
valamiben korlátoznak.
Az EU
szankciók mire mennek ki…, hát egy olyan gondolatom támadt, amitől félek, hogy
nem csak gondolat, hogy ez az egész egy tudatos presszió, amit Magyarország
ellen folytatnak. Minden olyan megszorítást bevezetnek, amit mi nem tudunk
elfogadni, mert létünket, gazdaságunkat veszélyeztetné. Tudjuk, az Európai Unió
a mai napig sem adta oda a nekünk járó pénzeket, vár és vár…! Úgy érzem,
hogy arra és addig vár, míg ki nem lépünk. Láthatóan addig húzzák a
szankciókat, míg újra és megint nemet kell mondani, s nem is értem, hogy
ennyire hogy lehet egy szervezet öngyilkos. Amit most lebegtetnek, újabb
rémséget, az atomenergiával kapcsolatos szankciót, erre már az ész is megáll…
Tudják jól, az atomenergiát mi nem hagyhatjuk. Erre ép ésszel, hogy lehet
szankciót hozni? Aki leépítette az erőműit, annak még elképzelhető, hogy, ha
valamit beígérnek, belemegy, és így megint többen lehetnek a bólogatók, mint
azok, akik nemet mondanak, akik hozzánk hasonló kényszerhelyzetben vannak.
Mert mégis, mit tennénk mi atomerőmű nélkül?
Úgy
érzem, szinte arra megy ki a dolog, hogy mi ellenálljunk az Európai Uniónak,
mert direkt olyan ötleteket hoznak, amibe Magyarország nem tud
beleegyezni, hacsak nem akar öngyilkos lenni.
Egy
egység, egy unió nem dolgozhat egymás ellen, hanem azért, hogy mindenkinek jobb
legyen, de itt messze nem így van. Így tehát most ezen mindenkinek el kéne
gondolkozni, azoknak is, akik EU pártiak, mert ebből az unióból pillanatnyilag
több kárunk van, mint hasznunk. Nyugodtan kiléphetünk, nem szentségi házasság
ez.
Nem
beszélve arról, hogy ha kilépünk, akkor az ellenzék – aki ott Brüsszelben
fröcsög – az nem tudna ellenünk tenni már semmit. Most van területük, ahol
ártani tudnak, és itt tüntetnek a tanárok mellett, holott éppen ők nem
engedik, hogy megkapjuk a pénzt, amiből a tanárok kapnának – többek közt –
fizetésemelést. Közben hallom az EU párti sivalkodást, hogy az itt lévő gyárak,
üzemek elmennének. Valóban? Hova? Ha kilépünk az EU-ból, nekünk energiánk
biztosan lesz, s nekik? A magyar állam sokkal többel támogatja az itt lévő
cégeket – szerintem –, mint kéne, és a munkaerőnk is nagyon olcsó. Ja jó, ha
jobbat tudnak, menjenek, majd hozunk máshonnan, nagy a világ…, Szijjártó Úr meg
nagyon ügyes.
Itt van
egy tehetetlenségi cirkuláció, amiből ki kellene sürgősen lépni. Sokan
sivalkodnak, mi lesz a demokráciával, ha kilépünk? … A demokráciával…
az mi? Az EU-ban sms-ben költött az ukránzászlós hölgyemény milliárdokat magán
akciójából oltásokra, vagy a nép akaratával szemben döntenek, pár jól
megfizetett liberális hatására. Ez nem demokrácia, ez szerintem diktatúra, ami
zsarolással van ötvözve, lásd az Olaszországnak küldött üzeneteket. Ami ma az
EU-ban megy, az egy nagyon inkorrekt, erős politikai presszió és ádáz
küzdelem hazánkra nézve is, s valószínűleg előre megtervezett céllal.
Azt gondolom, hogy ezt népszavazásra kéne bocsátani, hogy lépjünk ki az Európai Unióból.