Pável Márta
ELHAGYOTT KRISZTUS…?
FERENC PÁPA VIRÁGVASÁRNAPI BESZÉDE
Azt elfogadom, a pápa nagyon idős, látszik..., beteg is,
de akik a beszédét írták, valószínűleg nem azok, és a Vatikánban vannak. Ferenc
Pápa mindig is inkább szociális érzékéről tett tanúbizonyságot, így mint Jézus
Krisztus megértéséről, az isteni misztikus mélység is elmaradt. Nos ez látszik
ezen a beszéden is.
Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-viragvasarnapi-homiliaja-az-elhagyott-emberekben-az-elhagyott-jezus-kialt-felenk
Idézetek is innen.
Amin a Pápa és akik írták a beszédét eltévedtek, mert
ez a bibliai mondat nem egészen azt fedi, amit belemagyaráztak: Istenem,
Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) (lent bővebben)
A beszéd alábbi része igaz: „…egyrészt testi szenvedések voltak:
gondoljunk a pofonokra, az ütlegelésekre, a korbácsolásra, a töviskoronára, a
keresztre feszítés kínjára. Másrészt lelki szenvedések voltak:
Júdás árulása, Péter tagadása, a vallási és világi hatóságok ítélkezése, az
őrök gúnyolódása, a kereszt alatt állók gyalázkodása, sokak elutasítása, a
teljes kudarc átélése, a tanítványok elmenekülése….”
A pápa virágvasárnapi beszédét hallgatva kissé kivágta
nálam a biztosítékot, mert egyértelművé vált – amit eddig is tudtam – Jézus
Krisztusról mint Istenről - részben- hamis képük van! Ennek: „Istenem, Istenem, miért
hagytál el engem?” …, meg kellene érteni a teológiai mélységét, amikor
Jézus nem színházat játszik, hanem valós Istenember, ismétlem, egy személyben
Isten és ember is, mindkettő 100% ig. (Viszont az is lehet, hogy
Jézus Krisztus a halála előtt imádkozott
és Bibliából/Zsoltárokat mondta 22,
2Istenem,
Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol
megmentésemtől, panaszos énekemtől? … , csak Máté evangélista
az elejét idézte.)
Tudom, ezt felfogni nehéz, de legalább a katolikus teológusok
megpróbálhatnák.
Ezen az alapon, amikor Jézus Krisztusnak agyonverik a testét és felszegelik, akkor a valós ember mondhatta ezt. De Jézus Krisztus Isten is volt, és Ő nem hagyhatta el saját magát, mert ez nonszensz! Alapvető hiba a pápa egész beszédében, hogy ezt nem lehetett volna a kedvenc szociális témája miatt így falsan túlragozni, és beáldozni egy alapvető teológiai igazságot.
Ezt
csak az teszi, aki nem érti Jézus Krisztus Istenségét – s nekem ez mélyen fájdalmas.
Ismétlem, Jézus Krisztus mint Isten nem hagyhatta el önmagát, de az embernek
nehéz megérteni, hogy az Istenemberi kettőség, hogyan működött! Szép a népnek
megható, elcsépelt, nyálas szavak, de ebben az esetben nekem elutasítandók. Idézem:
„a leginkább szívszaggató szenvedés, a szívbéli szenvedés: a
legtragikusabb órában Jézus az Istentől való elhagyatottságot éli át…” Ez lehetetlen,
még akkor is az, ha nagyon is jól jön a prédikáció többi mondandójához.
Ferenc pápa: „A szenvedés legmélyebb pontján ő, az
egyszülött és szeretett Fiú megtapasztalta a számára legidegenebb helyzetet: az
elhagyatottságot, az Istentől való távolságot.” NE! Saját magától Jézus Krisztus,
hogy lehet távolságban? Ezt csak az mondhatja, aki nem hiszi vagy nem érti
Jézus Krisztus Istenségét, de akkor minek ő a pápa?
Azt a logikát, amit szerintük most hinni kellene : „Az elhagyott Krisztus arra
indít bennünket, hogy az elhagyatottakban keressük és szeressük őt. Mert bennük
nemcsak rászorulók vannak, hanem ott van ő, az elhagyatott Jézus, aki azzal
mentett meg bennünket, hogy egészen leereszkedett emberlétünk mélységeibe.”
Szuper, nekem ezzel az jött le, hogy több ezer ember előtt
hirdeti az Egyház, higgyünk olyan Istenben, aki nem is a messiás, mert aki el
van hagyva (Istennél ez lehetetlen lenne), akkor nem lehet maga az Isten. S milyen
erőt sugalmaz ez a mondat, mert ha Jézus elhagyatott, akkor miért ne lennénk mi
is azok? Hogy bízhatnának Istenben, meg az Istenemberben, aki Jézus Krisztus,
hogy önmagát valaki el tudja hagyni…, ez hogy van? (Ismert: van egy látszat
„akció”, szóljunk be a püspöknek stb.… nos én most ezt teszem a Pápával.)
A kereszten elhangzik, hogy Istenem … miért hagytál el engem…, ezt a bibliai részt meg nem érteni súlyos hiba. Pláne ebből kifolyólag egy csomó átlagos, elcsépelt dolgokat csattogtató mondatokat szőni. Nagyon szegényes dolog ebből a lelki nyomorúságunkra hivatkozni, de ez a plebsznek mindig megható, mert az ember szereti önmagát sajnálni, s ez a kártya mindig előjön. A szép és nagyon elkent, nagyon átlagos mondatok – pár átlag alatti hittel rendelkező hívőnek –, hogy Jézus szeret, meg Jézus aki egyedül van, meg üzent nekünk, hogy a legreménytelenebb pillanatokban sem vagyunk egyedül stb.
Nekem ez siralmas,
hitem nem ilyen sekély. De mi a hitünk lényege(?), az emberek hamis meghatása,
vagy valódi erőt adó Istenkép sugárzása? Erősen vallom, a lényeg az utóbbi.
Miért hagytál el engem… ezek a testi szenvedés jelei
voltak, ami miatt ezt mondta, mert nem színházat játszott, ugyanis 100% Isten,
de ugyanakkor 100% ember is volt, és ezt az emberi rész mondta. A bajom, idézem;
„Ma, kedves testvéreim, nagyon sok elhagyott krisztus van. Egész népek
vannak, melyeket kizsákmányolnak és magukra hagynak….” Az, hogy ezeket
elmondhassa, azért kellett Krisztust elhagyottnak nevezni/minősíteni. „A
mai elhagyatottak! A mai krisztusok!* Az elhagyatott Jézus azt kéri tőlünk,
hogy legyen szemünk és szívünk az elhagyottakra.
Számunkra, az Elhagyatott tanítványai**
számára senki sem lehet kirekesztett, senki sem lehet magára maradt; mert – ne
feledjük! – az elutasított és kirekesztett emberek Krisztus élő ikonjai, az ő
őrült szeretetére, a minden magánytól és vigasztalanságtól megmentő
elhagyatottságára emlékeztetnek bennünket.”
*Akármilyen hatásosnak is tűnik, de tiltakozom, sem
elhagyott, sem el nem hagyott Krisztusok sem vagyunk, maximum Isten lelke lehet
bennünk (ezért halhatatlan a lelkünk…) ez is váltakozó fénnyel…, amennyit
megengedünk magunknak. A krisztusi lényeget feláldozták a mondandójuk kedvéért.
**S jelezném, az embert soha nem hagyja el Isten,
hacsak az ember nem ezt akarja! Így nem vagyunk elhagyott tanítványok sem.
Így hangzott el:… „A szenvedés legmélyebb pontján ő,
az egyszülött és szeretett Fiú megtapasztalta a számára legidegenebb helyzetet:
az elhagyatottságot, az Istentől való távolságot.”…
Nos ez sem igaz, még egyszer mondom; Isten nem lehet
saját magától távol! Szóval nekem ez a prédikáció botrány, nagyon szépen
hangzik a sok puffogtatott frázisokkal, szényen ez a színvonal az egyház
tanítóhivatalát diktáló Vatikánra nézve. Ezek után mit várhatunk?
Isten lelke van bennünk, az a kérdés, hogy erre
megtanított-e a papság /vagy a jobbak.../, tudjuk-e, vagy nem? Felébresztették-e bennünk
elfeledett, de állandóan velünk élő Istent, vagy nem? Isten árván senkit sem
hagy, belőle származik a lelkünk, tehát maximum nem érzik, hogy közel/bennük
van, de elhagyni az életben nem hagyott el minket. Na most, hogyha valaki ezt
gondolja, akkor mondjon le a pápaságról, adja át a helyét Krisztus központú , misztikus
lelkületű másik Pápának, már ha van ilyen köztük…