Pável Márta
A FÖLDI LAKOSSÁG EGY RÉSZE PERVERZ, PEDOFIL, HÁBORÚS BŰNÖS CSELEKEDETEK BORÍTJÁK EL AZ ÉLETÜNKET
Nekem felfoghatatlan, hogy merik egymás
életét tönkre tenni az emberek, megrontással, háborúkkal stb., hogy mernek
olyanokat tenni, ami most mindenhonnan folyik: L. ügy, az egész pedofil hálózat.
Azt mindig tudtam, hogy a világ sötét,
azt mindig tudtam, hogy vannak olyan szexuális és egyéb perverziók, amiről tudni
sem szeretnék. De nem azért, mert nekem minden jó, vagy csak egy idiótán vihogó
ember lennék, aki a negatív jelenlétének tudatát elutasítja, mert szerintem az egy
nagy-nagy butaságot mutat, ha valaki csak lila ködben úszik. Amiben élünk, nem
vegytiszta, nagyon nem. A világ sokszínű, nem fekete-fehér, még csak nem is
szürke. Szerintem mindenkinek mindig tudni kellene, hogy hol van felaknázva
előtte az élet mezeje, olyan mélységes aknákra gondolok, amikre most derült
fény Á.R. felderítésében. Most is megnéztem egy filmet Á. R.-rel beszélgettek,
és amiket mond, az olyan, mintha kinyitották volna a pokol kapuját, s félő,
hogy ez még csak a jéghegy csúcsa…
Sajnos a média, a politika, a pénzesebb
emberek körében sokan részt vesznek ezekben a sötét tettekben. A legnagyobb
baj, hogy túl sokan vannak, a kezük mindenhova elér, egymást kimossák, semmi
lelkiismeret-furdalás, humánus érzés nincs bennük. Igaz, hogy az LMBTQ-mozgalom
–illetve régen nem így hívták – tagjai között nagyon nagy az összetartás a
sátáni dolgaikban. Saját lebukásuk miatt is nagyon védik egymást.
Régebben is megfigyeltem – ezt most nevek
nélkül mondom –, hogy akiről tudtam, hogy valami szinten perverz, annak bizonyos művészi körökben
sokkal jobban ment a sora, mint annak aki, nem az volt. A lehetőségükkel
dicsekedtek is, mind meg voltak győződve, hogy én nem tudom, hogy ő micsoda,
miért kap annyi felkérést. Csodálkoztak azon, hogyha nem ájultam el tőlük, de a
hülyék a másik oldalon laknak.
Ami a Földön most megy, az borzalmas,
egyrészt ott vannak a háborúk, és a szívem majd megszakad, ha arra gondolok,
hogy karácsony éjszaka nem lesznek ott az apák a gyerekeikkel, s jó, ha még
élnek. Mennyi áldozat, több millió halott férfit sirat az anyja, az apja, a
felesége, a gyerekei. Egy katonára minimum három-négy ember jut, akinek tönkretették
az életét. Nincs ezeknek a gyilkolásra éhes mocskoknak szívük? Nekik csak egy
vágóhidra hajtatandó lény az ember?
Szinte fáj, ha belegondolok, hova jutott
a világ, hova jutott ez a földi lét. Tudom, hogy vannak rendes emberek, mert sokat
ismerek. Tudom, hogy nagyon sokat kiakaszt ez, ami most itt megy. De a mi
kezünkben nincsen olyan összefonódás, olyan hatalom – Istenen kívül, aki sajnos
direkt módon nem avatkozik be az ember dolgába a szabad akarat miatt –, amelyik
ennek a szörnyűségnek, amivé lett az emberiség, véget vetne, vagy gátolná.
Mi lesz ennek a vége? Akik ellenük
fordulnak, mert tisztességesek és szeretnének tiszta földi létet, azok
többségükben nem fogják túlélni, mert ezek túl sokan vannak és túlságosan
összefognak, maximum elteszik láb alól azt, aki „ugrál”. Szerencsére van, aki „ugrál”,
mint Á.R., mert nem bírja a gyomra, nem bírja a lelke, ez egy bátor hősiesség,
és nagyon szorítok neki, hogy sikerüljön. S ha tudnék segíteni, megtenném.
A mi köreinkben – hála az Istenek –
ilyen mocskok nincsenek. Mindig mondták rám, hogy én egy burában élek, és a burába
csak azt engedem be, aki hasonló. Most látom, hogy ez egyrészt jó, másrészt, mivel
„üvegből” van, kilátok, sőt húzkodom a burát magammal a világban. Ezért
alapítottunk annak idején pártot (AQP), mert rendet szerettünk volna tenni, de
nem jött össze, mert az embereknek az kellett, hogy hazudjanak, megtévesszék
őket, és olyan ócska embereknek adjunk pozíciót, akit mi nem tudtunk
fölvállalni. Így 12 év után megszüntettük a pártunkat. Mi semmi támogatást nem
kaptunk, mert nem is kértünk, és egy fillér adósságunk sem volt, példa nélküli tiszta
lappal szüntettük meg a pártot. Akkor rájöttem, hogy nem nagyon lehet pártot működtetni,
főleg hogyha nincs pénzünk, pénz pedig onnan van, ha ígérgetünk jobbra-balra és
megalkuszunk. Isten nem ad pénzt, így a tenni vágyásunk maradt Isten berkein
belül, de nem vádolhatjuk magunkat, hogy nem tettünk semmit, mert az ora et labora
megvolt.
Ezen állapotokat szemlélve fölmerül
bennem a kérdés, mert újra és újra végig kell gondolni, miért van értelmesnek
tűnő emberiség a Földön? Erre nagyon sok hipotézis van, hogy miért vagyunk itt.
Csak hármat említenék.
Az
első variáció
az, hogy csak! A „csakba” belefér ez az állati viselkedés, és remélem,
hogy a „csak” pusztulással jár.
A
második,
hogy valami célzott kísérletezés, telepítés, egyebek miatt van az emberiség. Akkor
pedig biztos vagyok benne, hogy azok a perverziók, elferdülések, amik már
csaknem az emberiség 30%-át érintik – ez egy sacc, egyéni vélemény –, azok már
nem engedik meg, hogy tovább tűrjék őket. Valószínűleg rövid időn belül a
minket kikísérletezett egyéneknek, feleslegessé válik az olyan „kísérlet”, ami
nem váltotta be a reményt. Ilyen előfordul egy-egy laboratóriumban is, a
kísérleteket, melyek nem váltják be az elvárt eredményt, azokat megsemmisítik.
A
harmadik az Isten,
de nem utolsónak említettem. Ő az embereknek lehetőséget adott arra, hogy
felismerjék, hogy Ő van, és megtisztulva hazamenjenek. Erre a mai emberiség
semmiféle jelet nem ad, pedig Jézus Istenemberként utálnunk jött, hogy segítsen.
Sajnos egyre kevesebb az igazi hívő, ájtatos több van, de sehova se fognak vele
jutni. Ez a mostani állapot, ahol perverz, undorító, csaló, háborús egyének uralják
a világot, ez minden elképzelhető rosszon felül van. Ezek közül sokan az 5 világvallás
bármelyikében is „tiszteletüket teszik”, még templomba járnak, forgatják a
szemeiket, hogy a világot megtévesszék. Az evangéliumok szerint a végén szelekció
lesz, a válogatásnál az egyiket felveszik a mezőről, a másikat nem
(ezt alig várom!).
Tudom, az emberek többnyire már nem hisznek,
s így nem hisznek ebben a szelekcióban sem. Jobban tennék, ha hinnének, mivel
ez a földi élet nagyon rövid ideig tart. Mivel a lelkünk hallhatatlan, így időben
valóban elhanyagolható életünk időintervalluma, mégis meghatározó. Azt gondolom,
hogy a mi földi életünk, ez az egész lét nekünk tér-időben felnagyul, még ha szubjektív
érzet is, de valójában csak egy atomvillanásnyi ideig van, de ez a lét nekünk –
mivel benne élünk, ebben az idézőjeles mátrixban – fájdalmas. Valahol az
igazságosság elve alapján jogosan várjuk, hogy ezek az alja népek, ezek a
perverz, undorító, állatiasan viselkedő emberek, igen, kapják meg a magukét.
Jézus Krisztus szerint szelekciót kapnak az emberek, ki-ki tettei szerint.
Most lehet azt gondolni, hogy én csak
vigasztalom magam, és sokan megkérdezik, hogy én ezt tényleg így gondolom-e, hogy
valahol igazságszolgáltatás lesz. Az biztos, hogy lesz, csak az nem biztos,
hogy a háromdimenzióban látjuk.. Viszont sokszor már itt is látszik az, hogy a
pokoli sötét lény megkapta a magáét, de sajnos elég ritkán látjuk, pedig ez
nagyobb hatással lenne az emberiségre.
A multiverzumban rossz tartósan sehol sem
lehet, jogos helye nem lehet, hogy bármilyen lényt méltóságában való megalázzanak,
mert így nem lenne értelme az anyagban levésnek. Minden mindenben van, s hogy
meddig megy el ez a tűrés, nem tudhatjuk, de vége lesz.
Azt gondolom, hogy ez a mi próbánk is. Itt
mutatja meg magát az igaz ember. Mit tesz, meddig tűri, hogy ebben a
pocsolyában a gyerekek jajkiáltását hallja, hogy megalázzák őket, hogy gyilkos
háborúk vannak? A hallgatás néma beleegyezés, nem tehetjük. Nekünk tisztán, az égre
nézve kell állni és győztesnek lenni Istennel. Igen, azt mondják, innen szép
győzni. Gondolom, hogy mindnyájunknak, akik igazán hisszük Istent, még jobban
kell imádkoznunk, még jobban kell sugározzuk Isten fényét, hogy ez a szörnyű,
mocskos, undorító, háborús, perverz világ valahogy eltűnjen. Történjen valami,
hogy ne essen nekik jól a sátániság, vagy csodálatos módon győzze le a fény a
sötétséget.
Ez lenne a legfőbb kívánságom Karácsonyra, Újévre az egész világnak.
