BÉKE - ORBÁN - NEMET MONDÁS A HÁBORÚRA Pável Márta

 

BÉKE - ORBÁN - NEMET MONDÁS A HÁBORÚRA

Pável Márta

  EU-s emberek, aki háborúzni akar, maga menjen a frontra, de ne más gyerekét ölesse meg! Szívesen megmutatnám nekik, mi jár ennek a sok gyilkosnak odaát. Istent nem érdekli, hogy ők nem hiszik, de ami van, az van, és lesz is felettük ítélet. Gyilkosok.

Nekem az tetszik  - tudom, szinte semmivel sem vagyok népszerű, de nem is érdekel -, hogy Orbán úr, olyan ellenszéllel - 26:1 arányban -nemet mert mondani, az tisztelendő. A Blikk megszavaztatta, és jelen állásban 65% nem helyesli, hogy nemet mondott. Mi van itt?

Háborús EU… nem értem, hogy az Európai Unióban 27-ből 26 ember a háborúra szavazott, még Fico is? Az olaszok is? Miért? A háborús pártiak Orbánt nevezik akadékoskodónak, aki a küllők közé tette a botot?

Megint csak nem értem, hogy lehet csak ennyi eszük, egyik sem tud logikusan gondolkodni, csak nyomorultakkal engedik magukat felhergelni, beetetni. Történelmi tény, hogy az oroszok ellen még soha nem győztek, és nagy valószínűséggel nem is fognak, három év alatt sem sikerült. Nem csak azt kéne hallgatni, amit Zelenszkij hazudozik, van érvük, okuk az oroszoknak is, miért nem hallgatták meg őket is? Itt is látszik, minden nap többször is hazudik, levelet ír Trumpnak, bocsánatot kér – remélem, észnél van Trump, nem veszi be az újabb cselt –, mindent aláír, a békét is…stb. Másnap az EU-ban pusziszkodik Ursulával és még megszavaztatná az újabb háborús támogatást. Itt senki sem tud gondolkodni, ez tragikomédia.

El kell olvasni az orosz okokat, nézzük végig, nem kell becsukni előtte sem a fülünket. Végig kell nézni az orosz nép irtását, az orosz emberek lelövését, a nyelvek betiltását, a kínzásukat satöbbi. A különböző ukrán laborokban végzett emberellenes kísérleteket, a maffiájukat, náci vonzatukat... Ha csak ezeket egymás mellé tesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy úgy tűnik, hogy valamilyen szinten jogos volt. Ezt így/ezért az oroszok nem akarják visszaállítani az biztos, amit lehetett elfoglaltak, nem fogják feladni, az is biztos. Ha beleviszik az Európai Uniót Amerika nélkül egy háborúba, itt mindenki tönkremegy, az is biztos! 

Nem értem, kifolyt a lé az agyakból, most miért kell belemenni egy háborúba azért, mert viszketnek, hogy több profitjuk legyen? Miért nem számítanak az emberek?   

Egyszerűen nem értem azt sem, hogy miért kéne az Európai Unióba felvenni Ukrajnát. Nem kéne fölvenni, nem készek rá! Eleget tettek azoknak a kritériumoknak, aminek a többi ország eleget tett mielőtt fölvették volna? Nem tették meg, akkor miért kell kivételezni vele, azért hogy a többi országot leszegényítsék?

Ha valami nem tetszik, jóindulattal bírálom az Orbán-kormányt, de a jót is elismerem, és ez így jó. Most azt mondom, hogy Orbán úr jól tette, mert ha nem így tett volna, több oldalon is sok vesztesége lenne. A nép, az USA, a szavahihetősége, stb. Akik eddig azt mondták, hogy békepártiak, mit tettek velük, hogy meghunyászkodtak? Most ezekkel az EU-s – inkább nem írok jelzőt – ötletekkel megint nagyon-nagyon közel kerülünk a világháborúhoz.

Az orosznak igaza van, hogy „mikromakronnak” hívja Macront.  Putyin is azt kérdezi, hogy ezek eddig nem tanultak semmiből? Ugyanezt kérdezem én is: meddig lehet elmenni az esztelenségben?  

LE KÉNE ÁLLÍTANI AZ EURÓPAI UNIÓS HÜLYESÉGET, VAGY SÜRGŐSEN KI KÉNE LÉPNI, HAGYNI EZT AZ EGÉSZ BAGÁZST.  

 

Pável Márta

A REPÜLÉS ”ÉLMÉNYE”…

 

A repüléssel kapcsolatban megosztó vélemények vannak, de többnyire rosszak. Jómagam a hetedik X-et taposom, tehát emlékszem a múltra is. 20-tól 35-40 éves koromig kimondottan élmény volt a repülés, élveztük azt is, hogy adtak útközben enni is valamit (ami kedves volt és finom). Talán nagyobbak voltak a helyek, s nem voltak ilyen koszosak. A repülőn nem repült boldog-boldogtalan, hanem valahol egy kicsit ünnepnapnak tekintették, hogyha repülőre jutottak az emberek.

Az utazásnál a repülés jelentette az élmények kezdetét, ma nem. Pl. a MALÉV-vel utaztunk Egyiptomba, és mikor kiszálltunk, egy szál rózsát nyomtak a kezünkbe hajnali 3-kor. Felejthetetlenül jól esett. Tényleg várta az ember, hogy repüljön, és ez valamiféle ünnepnap volt, semmiféle rossz élmény nem ért ezzel kapcsolatban, sőt!

Aztán kb. építkezések miatt 15 évig nem repültem, és akkor már nem annyira tetszett, de most az utolsó 15 évben egyszerűen úgy érzem, hogy a hatos villamoson, ami tele van hajléktalanokkal, jobb lenni, mint egy repülőn. Az utóbbi időkben nagyon sok kellemetlen élményem volt. A villamosról le tudok szállni útközben, de a repülőről nem.

Példaként három élményt írok le, s akkor még nem szóltam a késésekről, a járatkiesésekről, az utasok ellátatlan várakoztatásáról stb.

Egyik kellemetlen élményem Nápolyból hazafelé tartva történt. Amit a stewardessek nem kezeltek, ugyanis nem tudom, hogy milyen demokratikus vagy más elvek vannak, ami miatt nem szabályozzák, nem akadályozzák meg az utasoknak a negatív viselkedését.

Nagyon picike hézagok voltak az ülések között, s ugye fizetni kell a nagyobbért, hogy a lábad jobban elférjen. Ez még hagyján, de a hátam mögé felszállt egy nő három gyerekkel, az egyik gyerek mögöttem ült, és a lábával rugdosta a hátamat. Többször szóltam neki, hogy ne rugdossa, de annál jobban csinálta. Az anyának is szóltam, de ő nem szólt neki egy szót sem. Majd szóltam a stewardessnek, az se szólt egy szót se. Akkor kértem, hogy hadd üljek át máshova, előttem, láttam, hogy voltak üres székek. Oda nem ülhetek, mert az fizetéses, mert nagyobb a hely stb. Igen kellemetlenül éreztem magam, a stewardess nem tudott, vagy nem akart semmit sem tenni, az üresfejű, neveletlen anya annyira sem nevelte a gyerekét, hogy a másik emberre figyeljen. Az egész utamat úgy, ahogy volt, elrontották.

A második: jöttünk haza Madridból, egy órán keresztül keringett velünk a gép a reptéren, majd nehezen fölszálltunk, és mikor 8-10 000 méter magasan voltunk, a pilóta közölte, hogy hát elnézést kér tőlünk a késésért – különben az egész gépben erős kerozin szag volt –, de be kellett „bikázni” a repülőgépet. Apám autószerelő volt, pontosan tudom, mi az, hogy bebikázni, és aki valamit is ért a gépekhez, a motorokhoz, az is tudta, hogy a be kellett bikázni, az azt jelenti, hogy nem indult be, hát valami löketet kellett neki adni, erre van több módszer is. Legalább ne mondták volna meg! Rögtön végig imádkoztam, s gondoltam, mi van, ha megáll a levegőben, akkor ki bikázza majd be? Maximum csak az Isten. Innentől nagyon sűrűn imádkoztam, és az előttem ülők is, csak az Isten maradt, más nem. Előttem ültek olyan nemzetiségek, akik nagyon szeretik a zöldségeket, én meg is éreztem, hogy onnantól kezdve aktív bélmozgások jöttek felőlük, kerozin szaggal vegyítve. Már sötét volt, mikor leszálltunk, de minden szerelő megrohanta a gépet, és lámpákkal nézték jobbra-balra. Fenséges út volt, mit ne mondjak.

A harmadik egy általános észrevételem. Minősíthetetlenül viselkednek az emberek, nem mind, de sokan. Miután már nem olyan drága a repülőjegy, a bunkóbb is föl tud már szállni, így aztán köpköd, lökdösődik, hangoskodik, a maga helyéről átlóg, és senki semmit nem csinál ez ügyben. Az ember úgy érzi magát, mintha egy tizedosztályú kocsmában lenne, ez a repülő, és alig várja az ember, hogy leszálljon. Ilyen körülményeket nem tudok tolerálni. Azt nem mondom, hogy ha első osztályon utaznék – amire nyugdíjasnak általában nincs pénze –, lehet, hogy azért más a helyzet, de ugye nem csak első osztályból áll a gép. Ezelőtt 40 évvel az általános utastér is nagyon kulturált, elfogadható és örvendetes volt. Ma ez  nem mondható el.

Tudom, hogy vannak ezek a charterek és egyéb járatok, és pénzt hoz, ha minél több utast préselnek be, de valahol össze kéne egyeztetni a profitot az utasoknak a jólétével, a kényelmével. A profit növelése céljából minden percben jön valaki, és valamit el akar adni – de az ember nem vásárolni megy, hanem utazni –, ez az egész tényleg olyan, mint egy piac; csokoládé, parfüm, egyebek. Az utas, aki nem akar semmit sem venni, mert nem azért jött el a repülőre, kezdje kényelmetlenül érezni magát. Különben is elég sok bajod van, és az a körülményeskedés, amivel föl lehet szállni, hogy oda kacskaringózva kell sorban állni, és hiába mondod, hogy protézised van, akkor is végigtapogatnak. Ide menni, oda menni, hogy ott és akkor le kell fotózni, vagy ha nem tudsz angolul – és sokan vannak olyanok –, akkor, ha nem valakivel mész, akkor kész káosz az egész. Lapok kitöltése a visszaútra, előtte lejelentkezni stb. Szóval olyan módon van ez az egész megvariálva, hogy lehet, hogy a fiataloknak ez megy, de az idősebbeknek nem annyira, hacsak nem valami fiatallal utaznak.

A tetejébe jön, hogy milyen kulturálatlanná és sokszor kiszámíthatatlanná lett az egész. Inkább azt gondolom, hogy ahova tudok, beülök a kis kényelmes kocsikámba, senki se köpköd, senki se büdösít, senki se rugdalja a hátsó ülésemet… megyek, ameddig a kocsim elvisz. Az ember itt tart, másnak is problémája.  

 

NYUGDÍJAS KÁRTYA PORHINTÉS … - ORBÁN KORMÁNYNAK

Pável Márta

 

Egy újabb népet lenéző, bosszantó ötlet, amiből valakik nagyon jól

járnak, de nem a nyugdíjasok. Láttam egy kimutatást ez több milliárdba kerülne, valakik túl jól járnának, DE NEM a nyugdíjasok.

A kormány nyugdíjas kártyájáról a Facebookon olvastam a felháborodott hozzászólásokat, velük 100%-ig egyetértek, szerintem ez egyfajta porszórás a nyugdíjasok szemébe.

Hol segít ez a kisnyugdíjas falusi embereknek?! SEHOL! Ha még bírja,

és van kertje éppen, ott az terem meg, amiből visszaadnák az ÁFA -t. A kisnyugdíjas nem tud annyit vásárolni - örül, ha kenyérre telik -, hogy havi 10-15 ezret kapjon vissza. A gazdagoknak igen, azoknak jó lesz.

Mire jó ez? Ebből az húz hasznot, aki a kártyákat legyártja, kezeli, meg a körülötte lévők és a gazdagok.

MIÉRT NEM LEHET EGYSÉGESEN 10 000 Ft-ot ADNI MINDEN NYUGDÍJASNAK, ÉS ENNYI?

A tervezett kártyás ötletből - ami a lehető legrosszabb - az fog látszani, hogy aki többet vásárolt, többet kap, és melyik nyugdíjas tud többet vásárolni, hát akinek magasabb a nyugdíja! A szegény kisnyugdíjas az majd fog kapni kb. 500 - 1 200 Ft-ot, mert lehet, hogy örül, hogy kenyérre jut neki, a másik pedig meg fogja kapni a 10-15 ezret , mert tud eleget vásárolni, s neki ez egy csepp a tengerbe. Nem az lenne a cél, hogy a szegény, éhező kisnyugdíjas rétegen segítsenek?! Ez ennek a kabaréja.

A nép reagálása szerint mindenkivel egyetértek, ha adnának mindenkinek egységesen - nem nyugdíj szerint - 10 000 Ft-ot, azzal a

szegények jobban járnának, a gazdagok meg nem reklamálhatnának, hogy nem kaptak nyugdíjemelést.

Fel kéne hagyni a kártya-nyomtatók támogatásával, és az egész

vízfejjel, ami ezt intézi, meg azzal is, aki ezt kitalálta. Ez sokkal több

kiadás, mint a javasolt emelés! Igaz, ezzel azok járnának csak jól,

akiknek ebből profitjuk lesz, de nem a nyugdíjasok! Nem kell nekünk a „chippantás”, meg egyebek, gyalázatos volt a januári emelés mértéke, mikor mindenkinek százezrekkel emelik a bérét, fel kell zárkóztatni a nyugdíjasokat is.

Csak mondom, a FIDESZRE szavazók többsége a nyugdíjas volt, legyen ez múlt időben… azt akarják?! Ha így folytatják, jöhet a másik

hazudozó brigád. Sürgős változtatás kell ezen a szerencsétlen ötleten!

AQUILA Magazin - 2025. március