Nem lehet Krisztus nélkül élni, az a teljes pusztulás lenne

 Pável Márta

Nem lehet Krisztus nélkül élni, az a teljes pusztulás lenne

Dr. Márfi Gyula érsek körlevele, amiben a pápával való találkozás nyomán lefestette az európai keresztény világ szörnyű helyzetét, amely megrázó volt számomra és gondolatébresztő is.  http://www.karizmatikus.hu/noha/olvasnivalo/6165-fopasztori-uezenet-szent-csalad-vasarnapjara.html

 Leírta az Európai Unió kereszténység elleni tetteit. S ezen az ember mélyen elgondolkodik, hogy mi lesz a jövőnk? Kiderül, hogy az EU-s vezetők között alig van, vagy nagyon kevés, aki igaz keresztény és normál családban él. Nagyon elszomorító, amiket írt, és sajnos ezt mind tudtuk eddig is, de egy érsek tollából még rettenetesebb, mert már senki sem tagadhatja, hogy baj van, mindenkinek ki kell húzni a fejét a homokból...

Szerintünk semmiféle más (kormány)váltásba nem lehet belemenni, csak abba, amelyik biztosítja a keresztény életünk megmaradását. Ugyanis ez a mi alapkultúránk, és nem a Római Birodalomé, ez is már mekkora hülyeség.

Igaza van az Érsek Úrnak abban is, hogy mindehhez hozzásegített a lanyha hit megélése. Viszont ‒ igaz, Ő nem tehet róla ‒, ha valaki sokkal keményebben éli meg a Krisztus követését, akkor az már nem „liliomos” és ebben a bajban is üldözendő ellenség, akivel nem összefognak, hanem tovább gyűlölködnek. Sajnos ez így van, saját sasi életünk 30 éve alatt megtapasztalhattuk.  Valóban baj van, de nem annyira jöttek még rá, hogy elfogadják a sokkal mélyebben hívőket.

Gondolkoztam, mi van, ha a hitem miatt az életem kerül veszélybe, ahogyan ez sok más országban már napi gyakorlat, és ha az EU így folytatja ‒ és mi időben nem lépük ki ‒, akkor könnyen a „nyakunkon lehet a kés”.

Akkor nem lehet azt mondani, hogy jó, hát veszélyben érzem magamat, majd szakítok Krisztussal és leveszem a keresztet a nyakamból, hát talán még azt is, hogy másik vallást választok…, vagy belemegyek a „nemtelen” világ paráználkodásaiba. S lassan már ott tartunk, hogy félni kell attól is, hogy nehogy kötelező legyen a „homóság” divatja. Azt látom, hogy sokszor hátrányunk van a keresztényi életünk miatt.

Ha mindezt végiggondolom, határozottan, szívfacsaróan ki kell mondani: EGYSZERŰEN NEM LEHET ÉLNI ISTEN NÉLKÜL! Főleg akkor nem lehet élni, amikor meg megtapasztaltam a végtelen jóságát, a segítségét, azt a fenséges, emberfeletti életet, amit biztosított nekem! Ezerszer is inkább a halál, mint Őt elveszteni, főleg hogy a testi halál után csakis Ő, az Isten lesz ott, senki más! Az élet valóságos halál lenne Nélküle. (S akik ismernek, akik a tanítványaim, nagyon is tudják, hogy minden szavam úgy van, ahogyan írom.) Nem maradna más, mint meghalni.

De valljuk meg, ki akarna vértanúnak menni. Tudjuk, voltak ilyenek is, de jelenleg nem hinném, hogy magam erre vágynék, mert másként is visszajuthatok Istenhez, ezt már jól tudom. Ki akarna meghalni elmebeteg fanatikusoktól, a zabolázatlan, barbár gyűlölettől? Jézus Krisztust pont ilyen indulatok juttatták a keresztre, de Ő elvégezte helyettünk, nekünk meg „csak Ő” kell. Nem kellene ismételgetni a gyilkolást. Nem hinném, hogy tolonganának a normál emberek, itt vagyunk, barbárok ‒ mert aki embertársait gyilkolja, nem lehet más ‒, gyorsan öljetek meg. Most alattomban szép lassan teszik, ahogy építik le körülöttünk a hitünket.  

Azt szeretnénk, hogy BÉKE legyen, olyan világunk legyen, ahol erre nem kerül sor! De ahogy hallottam, Nyugat-Európában a kereszttel a nyakában sok helyre az ember már nem mehetne be. Miért is nem? Megőrültek? Ennyire árulók az európai uniós embertársaink? Tisztázzuk: Most vallásszabadság van, vagy nincs? Ha van, akkor korlátozás nélkül mindenki azt hordhat, amit akar, és maximális tiszteletben kell tartani a másik vallását, és ezt be kell tartatni, de nem korlátozni!! Ez a liberális szemforgató vallásszabadság, neki lehet, nekem nem? Főleg hogy az tilos, ami az eredeti kultúránk része is, és nem a mecsetek. 

Azt sajnos  Európában vagy Magyarországon sem tudom elképzelni, hogy a mai lagymatag hittel ezt a sötét lelkű nyomulást meg lehessen fékezni. Főleg, hogy fejétől bűzlik a hal, és a fejét már ismerjük, 8 általános, pia, meg egyebek.

Baj van, keresztények! Az utolsó órákban vagyunk, össze kellene fogni, nem rangkórságban szenvedni és struccpolitikát folytatni, hanem újra értékelni, elgondolkozni a hitük mélysége és a tennivalók felett.

Az sok reményre ad okot, hogy a negatív nyomulás miért éppen a kereszténységet akarja elpusztítani. Ezzel jelzi ‒ mert az ördög okos…‒, ez az, ami a legerősebb, a Krisztus vonala. Ha ennyire félnek Istentől, ezzel anonimen elismerik, hogy Isten felé a krisztusi vonal a leghathatósabb, különben a többivel is harcolnának, de nem, csak ezzel teszik. Ha a negatív erő felfedezte/tudja, hogy milyen erő van a keresztény hitben, akkor mi sem élhetjük lanyhán a kereszténységünket! Mondhatnánk: az „erő velünk van”(!) és ez így igaz!

Felhívom mindenki figyelmét, nem játék az, hogy hiszünk vagy nem, hanem véres valóság, eddig is az volt, csak nem látszódott itt az éltünkben, csak a halál után. Ez talán kegyelem, hogy előbb ébredünk fel.

Próbálkozzunk ‒ menni fog… ‒ nagyon erősen, keményen Istennel élni!

PROHÁSZKA OTTOKÁR: MAGASSÁGOK FELÉ. 215. o.

„Telítve vagyunk tehát barbársággal; filozófiánk az «erősebbnek jogával» kacérkodik, s abban valami értéket s elfogadható értelmet keres; nemzetközi viszonyaink száműzik az erkölcsöt, s úgy vannak beállítva, hogy ott az érdek s az erő dönt; jogunk «jogot» ad a foglalásra, s nem emelkedett még annyira, hogy belássa, hogy a nemzeti egyéniség van olyan, mint az egyes ember, s ha az egyes embert szolgámmá s eszközömmé le nem fokozhatom, ha egyéni szabadságától meg nem foszthatom, akkor a nemzetet sincs joga semmiféle hatalomnak a fejlődési s boldogulási szabadságától megfosztani, más szóval nemzeteket legyőzni, leteperni, országokat elfoglalni barbárság és vadság.”

Élő kereszténység contra mohamedánizmus terjedése

 Pável Márta

Élő kereszténység contra mohamedánizmus terjedése

A mai elmélkedés alatt döbbentem rá arra, hogy milyen összefüggésben van egymással az ima = élő kereszténység és a mohamedán vallás terjesztése. Itt nem is arról van szó, hogy olyan emberek, akik éheznek, életüket mentik, mérsékelten, valami módon ne jöhessenek be Európába, főleg, ha dolgozni, életünket megismerni, tisztelni, elfogadni és integrálódni is akarnának. Ilyen emberek ellen nem lehet kifogásunk, nem lehetünk önzőek, mert az országunkban szinte lötyög a népesség, ergo elférnének. Nagyon sok megműveletlen föld van, és sok falu üres stb.

 Sajnos látható, nem ez a céljuk, így nekem ők nem is igazi menekültek. Viszont, ha ebbe az áradtba belejátszik az erőszakos mohamedán térítési szándék és az, hogy mi tartsuk el őket, mert ez nekik jár, akkor ez ellen tűzzel-vassal, minden módon tenni kell.

          Európában – ami nagy baj –, olyan kereszténység van, ami jelenleg semmire sem jó. Élő kereszténység kell, ami demonstrálja magát, olyan keresztények, akik nem leszedik a kereszteket, hanem egyre többet tesznek fel, templomokat nem rombolnak, hanem építenek. Láthatóan élő, működő kereszténység kell! Ez ma sehol sincs, s ez lesz a tragédiánk. Az egyházak vannak…,  de azt kell mondanom, minek, ha nem látják el a feladatukat! A vezetőik tiszteletet parancsolnak maguknak, a hierarchia nem lát magától, egyszóval jól elvannak, és nem mérik fel, éppen az ő nihil tevékenységük hozza ránk a veszedelmet, a keresztény Európa pusztulását.

Alapelv, hogy az áramlás mindig a kisebb ellenállás irányába történik. Most a materializmus liberalizmussal karöltve olyan pusztítást okozott az emberekben és a vallásos lelkekben is, amit az egyházak nem jól vagy egyáltalán nem kezelnek. Ha itt dübörögne a kereszténység, egy mohamedánnak sem jutna eszébe idejönni téríteni, nem  is tudnának, nem érnének célt, mert egyből levernék őket, mint a cöveket. De ebben a lagymatag semmiben – ami az egyházaknak még jó, és nem süllyednek el szégyenükben Isten miatt! –, és ahol csak úgy, ahogyan kb. 30% hiszegeti Jézus Krisztust, nyugodtan jönnek és sorra építik a mecseteket, míg a nyomorult semmire se jó európaiak meg leveszik a keresztjeiket. Ez színtiszta öngyilkosság. Amit még Merkelék kötelezővé is akarnának tenni. Itt mindenkinek elment az esze?

Hogy mindenkinek világos legyen, az, hogy imaláncot indítana bármelyik egyház, vagy egyesével elkezdenének imádkozni, az most nem sokat jelentene, azzal együtt, hogy az imának nagy ereje van, de kifelé nem demonstratív, így nem visszatartó hatású a mohamedánoknak, akik a mi vallásunkat jelenleg egy gyenge  semminek tekintik. Ebben némi igazuk van is, ahogyan a dolgok ma állnak, hogy ki tudják vívni a keresztek levételét. Az állami vezetőknek is olyan igazi keresztény magatartást kellene tanúsítani, ami jelzés lenne a mohamedánok felé; eddig, s nem tovább, mint ahogyan jelenleg hazánkban is van.

Nem tűrhető el, hogy bárki is, akiben nem integrálódási vágy, dolgozni akarás van, térítési szándékkal bejöjjön. Ismétlem, akik tisztességgel kopogtatnak, rászoruló, valódi menekültek, az rendben van. De amikor arról van szó, hogy vegyük le a kereszteket a templomokról, iskolákból, szobrokból, az egyenesen gyalázat, mindet azonnal ki kellene űzni, és ide nem jöhetnének be többet. Mi az, hogy ők diktálják: mi lehet a kirakatunkban, mit viselhetünk, nem lehet, hogy sorra megbecstelenítsék a lányainkat, asszonyainkat. 

Nem tudom időben van-e, amit most írok, de ha most azonnal nem kezdjük el, BIZTOSAN ELPUSZTUL a keresztény Európa. IMA, demonstratív keresztény összetartás kell. De nem akárhogyan, szívből, egyre erősebben és el kell érni, hogy mindenki imádkozzon. Isten elmélkedésben most döbbentett rá bennünket arra - amit tudtunk is-, hogy mindenki imája az ég felé száll, szinte összeadódik az emberiség egységes sóhaja, DE ENNEK KIFELÉ IS LÁTSZÓDNIA KELL! A legkisebb, leggyengébb ima is Istenig ér, mert mindenkiben Isten lelke van. Ha egy célért, egy akarattal imádkozunk – még a leggyengébb ima is- összeadódik és az erősebb imákkal, a szentek imájával az egész egy óriássá lesz. Istenig hatol, aki minket akar, nagyon akar és segít minket. Ha együtt imádkozunk, akkor látni fogják; nincs gyengeség, itt nincs helyük, mi leszünk az erősebb áramlat és nem ők! Mi foglalhatnánk el őket, nem pedig fordítva. Ébresztő emberek, iszonyatos baj van! Kb. 70 év viszonylagos nyugalom után pusztulás jön, valóban jön.

A keresztény Európában nem lehet eltűrni a félelmet, pedig ha így marad a hitetlenség, akkor nagyon jó okunk van félni. Sőt, ha most rögtön nem változtatunk, akkor készüljünk fel a menekülésre, a túlélési stratégiákra. S ez nem vicc, ez halálosan komoly figyelmeztetés.

Nézzük csak a – az általam már eddig is, sokadszor leírt – tényeket; ha minimum kb. 30-50 millió migráns tíz év alatt berohan Európába, illetve, ha azt nézzük, hogy Magyarország lakossága durván tízmillió, akkor több mint három-öt Magyarországnyi teljesen más vallású, kultúrájú ember dúlja szét az életünket. Európában rettenetesen veszélyes különböző lepénzelt, megvett internacionalista politikusok hada lakozik, akik ott vannak mindenütt befészkelődve az egyházakban is. Megy a népbutítás, agymosás és a hitünk elleni gerjesztés, felhígítás. Ettől függetlenül is baj van, változik a klíma, szárazság súlyosbodik, termény nincs, emberek éheznek főként az ázsiai és afrikai országokban. Elkerülhetetlen bizonyos mennyiségű beáramlás. Kettőt tehetünk; ott helyben javítunk a viszonyokon, vagy beengedünk annyi embert, amennyit létünk veszélyeztetése nélkül megtehetünk. De annak végképpen elkerülhetőnek kellene lenni, hogy a hitünket veszélyeztesse az, aki jön. Nem tűrhető, hogy az, aki bajban van, az erőszakolja ránk a maga életstílusát, ami sehova se visz. Nem élősködhet rajtunk, semmi kiváltsága nem lehet, dolgoznia kell, mint nekünk.   

Európában, ha azt teszik, amit ma, végzetes lesz. Érzik, tudják, hogy ma gyenge a kereszténység, minden áron térítenek, és a gyalázatos, áruló európai vezetők egy része még tudatosan is gyengíti a kereszténységet. Amikor össze kellene fogni, mikor Krisztusban erőt kellene mutatni, hogy mi összetartozunk, nincs köztünk rés, akkor ezek, a nyomorultak leveszik a kereszteket. Hogy jut eszükbe, politikusok és nincs semmi agyuk sincs? Ha a migránsok közül egynek is bántja szemét a keresztünk, ruhánk, éltünk, azonnal repülőre, hajóra kell ültetni, és visszaküldeni oda honnan jött, csináljon magának mecsetet ott, ahol akar, meg ahol hagyják. Láttatni, sugarazni kell: a kereszt, Krisztus marad, nem veszünk le keresztet, nem rombolunk templomokat, nem dobáljuk ki a szent szobrokat – mint ahogy nálunk is egy ilyen kitett szobor van –, egyszerűen nem tesszük meg. Meg kell érteni, ez a megmaradásunk, az eddigi életünk záloga. Istenben van erőnk! S most nem azok az idők vannak, hogy büntetlenül lehet nem hinni. Ha ezt teszik, akkor nagyon hamar lehetnek x. feleség, vagy meggyalázott ágyas valahol, csomó nemi bajjal, jogok nélkül. Ez kell? Ez jobb lenne?

Tudom, Isten irgalmas, és csak reménykedem, hogy ha az utolsó előtti pillanatban észhez térne Európa népe, ha keményen megéljük a hitünket, talán megmenekülhetünk.   Magyarországon kitart a Kormány a kereszt mellett – egy időre… – megmenekülhetünk. De a többi menthetetlenül el fog bukni. Viszont mi sem tudunk sokáig sziget lenni, kicsik vagyunk hozzá, így egész Európának együtt kellene ellenállni!

AQUILA, mi akik Isten SAS-ai vagyunk  kitartunk, a mi életünkben „egyedül Isten marad ugyanaz” _{(A. Szt. Teréztől van),} a mi kis templomunk a védelmünk, a mi közösségünk végig ki fog tartani. Egyedül Krisztus a védelem, akkora ereje van, hogy az látszik, taszítani fogja a rosszat. Mi ezt tudjuk, tesszük is, de nincs alkalmunk mindenütt hirdetni, abban meg – eddigi tapasztalataink szerint – nem reménykedhetünk, hogy az egyházak ezt a felhívásunkat, könyörgésünket megértik és felkarolják. Pedig elsősorban az ő dolguk lett volna; a felismerést is nekik kellett volna megtenni és az aktív cselekvést is irányítani.

Ez nem vicc, nem ment el az agyam, nekem nem, higgyék el, több, más védelem nincs. Gondolkozzanak, ha egy olyan erős hittel találkoznak, ami látszik, sugárzik, akkor nem is jutna eszükbe idejönni. Kérem, könyörgöm, mindenkinek feltétlenül a lelkére kell kötni; emberek, álljatok neki imádkozni és összefogni, kimutatni a keresztény erőnket! Tessék, rakjátok vissza a kereszteket, és nem lehet egy tapodtat sem engedni, mert különben tragédia lesz! S ez már tisztán látszik.  Ez egy kiáltás a Krisztusért, Európáért, az életünkért, egy kiáltás a kultúránkért, kiáltás azért, hogy még tudjunk tovább is normálisan élni, és legyen mit enni. Ez halálosan komoly.   

Kérem, álljatok meg, élő hittel, látható tettekkel imádkozni, mert igen nagy baj lesz.  

Jól elvagyunk itt a Földön, vagy csupán betelepítettek vagyunk?

 Pável Márta

Jól elvagyunk itt a Földön, vagy csupán betelepítettek vagyunk?

Mivel ez a téma meglehetősen érdekel, sokszor elolvasom az ilyen témájú cikkeket, az alábbi, számomra kb. 90 %-ban elfogadható elméletet fogom elemezi:_{http://www.borsonline.hu/aktualis/itt-a-bizonyitek-foldonkivuli-faj-az-emberiseg-/71936}

„Dr. Ellis Silver nem kevesebbet állít, mint hogy az emberiség nem volt a Földön lezajlott evolúció része, fajunk csupán néhány tízezer évvel ezelőtt került ide. Az ökológus tudományos vagy annak látszó bizonyítékokkal igyekszik alátámasztani elméletét. Szerinte az emberek földönkívüli eredetére utal, hogy csúnyán leégünk a napon, hogy hátfájdalmaink vannak és hogy annyira szenvedünk a szüléstől, mint egyetlen más faj sem bolygónkon... Szerinte azért nem bírjuk az erős napsütést, mert nem erre terveztek minket ‒ ellentétben pl. a valóban itt kifejlődött hüllőkkel ‒ , valamint krónikus betegségeinket is az okozza, hogy mint ‒ egyéb, tőle független alváskutatók kimutatták ‒ az emberi szervezet biológiai órája eredetileg 25 órára van kalibrálva, nem pedig 24-re…

Silver szerint azért vannak gerincproblémáink és azért fáj a hátunk, mert eredetileg egy kisebb gravitációjú helyről származunk, és a szervezetünk még nem alkalmazkodott teljesen az itteni viszonyokhoz. „Ahhoz képest, hogy a Föld legfejlettebb faja vagyunk, túlságosan sok testi hiányosságunk van, amelyek nagy veszélyt jelentenek ránk. Ez nem logikus” ‒ érvel a tudós.”

Igen, valóban NEM LOGIKUS! Az ember – legalább is én ‒ sokszor testidegennek érzi a Földet pl. olyan dolgokba vagyunk belekényszerítve, ami megalázó. /S kérdezem, HONNAN az a TUDÁS, HOGY EZ MEGALÁZÓ?/ Ilyen a pénzkeresésért való szakadatlan robot, ami elmegy a táplálékra, hogy közlekedni tudjunk, lakni tudjunk valahol, mert az is pénz, de főleg az elfogadható élet utáni vágy megvalósítása is sokba kerül. Rabok, lehatároltak vagyunk a testünkben, lássuk be, egy biokémiai feldolgozó üzem vagyunk melléktermékekkel, hő, energia, szag, salakanyagok stb., rengeteg működési hibával! Sokan még ott tartanak, hogy ez a minden, büszkék az izmaikra vagy a húsos ajkaikra. Ilyen gondolatokkal a fejemben hogy lehetne engem és a gondolataimat megértő emberek tömege, örülhetek, ha pár tucat akad. Ez, ha szellemileg tudatosul, akkor válik kínzóvá, röghöz kötöttek vagyunk. Mt 6,25 Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

Akkor még nem beszéltem a szellemi silányságokról. Itt is durván kétféle ember van: aki szinte állati szinten élve vegetál, csak a biológiai alapfunkciók működnek, s ennek örül is, írni megtanították és ontja a szennylapokat a szexmániával, üres fecsegésekkel. A másik, akinek ez fáj, mert ez az ember belül tudja, talán egyre jobban tudja, hogy ő nem csak ennyi. _uo. „Szerinte a földön élt neandervölgyiek és más ősemberek kereszteződtek a valószínűleg több mint négy fényévnyi távolságból, az Alfa Centauriról (a hozzánk legközelebbi naprendszerről) érkezett fejlett idegen lényekkel, akiket ide száműztek erre a planétára ‒ ennek eredményei lennénk mi.” Ismerem a földi vélekedéseket, meg a fajelméleteket gyártók elítélését is, de sajnos szemmel láthatóak a testi, szellemi felfogóképességbeli, szelídségi, intelligenciabeli stb. különbségek. Lehet, hogy az egyik résznél ősember ősemberrel szaporodott, a másik a behozottakkal keveredett ősember, a harmadik, hogy ezek az importált lények csak maguk között szaporodtak. S mára ennek ezerféle variációja lett.

Rengeteg és nagy kérdések vetődnek fel. Kik vagyunk, minek vagyunk? Igen, magam talán már valamennyire tudom, de ebben fehér holló vagyok, akitől inkább félnek, bizonyos szinten tartanak, mint szeretnek, jobbára csak befogadnak. Egyre jobban meg lehet élni a szellemi magányt. Fizikailag vannak az ember körül, de valójába mennyire vannak? Mindig eszembe jut Avilai Szt. Teréz lelki anyám mondta: Senki sem értett meg, ezt beláttam. Nagyon fájó valóság ezt megtapasztalni. Minél mélyebbre megyek, annál többen kihátrálnak mellőlem, s nem adhatom fel a szintemet, mert az a valóságos halál lenne.   

Hogy mi nem itt alakultunk ki, azt a fentiekben felsorolt rejtett igényeim is mutatják. De ehhez az elmélethez sok mindent hozzá lehetne tenni. Pl. Miért van bennünk egyfajta öntudat, miért vagyunk testileg – szerintem ‒ rosszul szerkesztettek, lélekben a csillagok közé vágyódóak, ergo nem idevalók.

_uo. „… a Föld egyfajta börtönbolygó lehet, ahová egy másik földönkívüli faj telepítette az agresszív természetű emberi fajt büntetésből.” Fontosnak tartom leszögezni, az én gondolkodásomban nem keveredik össze Isten a más idegen lényekkel. Sőt nagyon is külön vannak. Isten örök, teremtetlen, halhatatlan, végtelen, formátlan Fény, értelem és minden jó tulajdonságok hordozója, s aki közelebb van Hozzá lélekben, az jobban részesedik ebből, és ez látszik is rajta. Jézus Krisztus maga jön hozzánk, a magukat vándorlásra kényszerítő lényekhez elmondani, mit kell tennünk. Előbb az Isten maga jön, majd teremt embereket, akik az Ő nevében munkálkodnak. „Mt 9,36-38 Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" ‒ mondta akkor tanítványainak. "Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz."

Az igaz, hogy mára egyre kevesebben vannak a munkások és még kevesebben, akik hallgatnak ránk, önfejű, matériába süllyedt lett az anno spirituális emberiség. Az idegen, ismeretlen lények is Isten hatókörébe tartoznak, csak nem annyira anyagba süllyedtek, mint a földi ember, s többségében nagyobb érzékenységük van Isten irányába, így ők is a munkásai lehetnek a többi lény megmentésében.

Ez az elmélet itt kezd érdekessé válni, mert semmi sem zárja ki a hivatkozott hipotézist, miszerint büntetésből máshonnan betelepítettek vagyunk. (Ilyen a Földön is volt, mikor a renitens embereket a mai Ausztráliába telepítették.) Sőt, ha Jézus Krisztus szavait veszem, akkor arra kell rájönni, hogy Ő végtelen szeretetében – mivel a lelkünk Tőle van ‒ gyermekei után jött, s elmondta/megtanította, hogy illeszkedhetnénk vissza a jobb, kulturáltabb, finomabb létbe, mármint azok, akik nem tudnak Vele végleg hazamenni. Ha ilyen szemmel értelmesen olvassa valaki az evangéliumokat, nagyon meg fog döbbenni. Az egész összecseng, akár a cikk mondandójával is. Mindenütt az Újszövetségben a szeretet és a szelídség volt hangsúlyozva.

Mindig kétkedésre és egyben elfogadásra is késztetett az, hogy hova viszik azt, akit fölvesznek? Erről már írtam cikket, lélekben is fölvehetnek, de akkor miért érdekes, hogy hol van, és hova ne menjen? Valószínűleg – egy nagy katarzis esetén, pl. nagy meteor ‒ testi áttelepítés is lesz. Akkor hova is? Hát oda, ahonnan büntetésből elhozták a lényeket. Jellemző és teljesen belevág a képbe, hogy csak a jókat viszik vissza. Ez teljesen összefügg a cikk elméletével.

Biblia Mt 24,40-41: Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

Mikor lesz ez? A Bibliából nem kapunk választ, csak ennyit: Mt 25.12-13 De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Nagy kérdés, mennyire vagyunk éberek, de még nagyobb az, hogy mennyire vagyunk elvihetően jók…!