2018. augusztus 9.

ISTEN MEGHALLGAT-E?

 PÁVEL MÁRTA

ISTEN MEGHALLGAT-E?

(Igyekszem egyszerűen, a nép nyelvén is érthetően fogalmazni.)

A Mérleg archívumában lévő cikkel szállnék vitába  2007 02-én  http://www.merleg-digest.eu/cselekszik-e-isten-ha-kerem/.

A cikk egy nagyon komolyan gondolkodó, igen képzett professzornak a cikke, aki olyan kérdéseket tesz fel, amely kérdéseket tulajdonképpen az emberiség nap, mint nap feltesz. „Ha a tapasztalat síkján tesszük fel a kérdést, igenünk elcsuklik. Számtalan kérés, melyet Istenhez intéztek, válasz nélkül hangzott el. Óvatosabban fogalmazva: számtalan kérés maradt teljesületlenül.”  

Sok választ nem kapunk, ahogyan a cikkből sem derül ki semmi..., okos vagy kielégítő magyarázat, s az hogy a cikk írója itt tart…, az végtelenül szomorú…!!! A szerző szerint: többnyire hallgatás a „válasz”. Szerintem van válasz, de ő nincsen otthon Isten dolgaiban, nem érti meg – részlegesen sem… – mi, miért van. Isteni oldalról „hallgatás” van főleg akkor, ha az illető lázad, vagy földiesen, transzcendens távaltok nélkül gondolkodik, mint ők, vagy pl. Nietzsche. Végig megmarad a cikk írójának az értetlenkedő kérdése: az Isten miért nem cselekszik? Uo.” A gyilkos kezéből nem ragadja ki erősebb kéz a kést; és hol az az Isten, aki a szenvedő testet megszabadítja a rákos daganat áttételeitől? A világ forog tovább, a kérő ima elszáll. Minél konkrétabb a kérés, csalódáspotenciálja annál erősebb.”

Míg ezt a cikket olvastam, elgondolkodtam. Mire kellett ez az írás: cukkolásnak, kételyei megosztásának, felhívni a figyelmet e teológiai megközelítés hiányosságára, vagy egyszerűen egy okoskodó, de spirituálisan fejletlen ember írása? Melyik lehet?

A kérdés elemzésénél azt is figyelembe kellene venni, hogy az Isten nem kívánságműsor, nem egy postaláda, amibe bedobok egy kérést, és ő teljesíti. Ez a cikk nagyon jól érzékelteti a problémát, de miután katolikus alapokon áll, még ha tudná is, de talán félne is közölni az igazságot, mert a dogma nem engedi… – nekem ilyen gondom már nincs… –, így semmiféle okos megoldást nem tud adni.

A Bibliában az áll, hogy kértek, s adatik nektek. Az író szerint feltesszük a tapasztalati kérdést, hogy kérésünkre adott-e nekünk, s azt mondja, hogy az igenünk elcsuklik. Igen, ez többnyire így van, látszólag többet van így, mint nem.   

De mielőtt a cikknek az elemzésébe belemegyek, nézzünk bele abba a gondolkodási sémába, amiben mi, az AQUILA élünk.

Jézus Krisztus nekünk, mivel hallgatójává váltunk, megadta a megértést, az elégséges választ, ettől még mi jobb keresztények lettünk, kicsit átformált hitünket éljük, farizeusi fejforgatás nélkül.

Ismétlem, nekünk van erre válaszunk. Ugyanis akár tetszik, akár nem, Isten elmélkedésekben is megmutatta, sőt így értetett meg mélyebb részeket a Bibliából, szóval nincsen ellenére: hogy van több élet, van karmikus sors, amit mi tettünk, az visszafordítódik ránk, van praeegzisztencia, és Isten nem tett ki bennünket valamelyik világba, hanem mi akartunk kiválni. Isten nem tett velünk semmi rosszat, csak engedte Istenből elhozott lelkünk miatti szabad akaratunkban, hogy azt tegyünk, amit akarunk. AQUILA-s tudásunk/ hitünk szerint, teljesen téves azon agyalogni, hogy Isten miért nem teljesíti kéréseinket, vágyainkat. Ha Istennek mi diktálnánk, akkor nem lenne Isten, hanem olyan nyomorult lenne, mint mi; az akaratunkkal, esztelenségünkkel, kóbor, sokszor ösztön vezérelte vágyainkkal. De nem így van.

Isten előre szeretetből – mivel tér és idő nélküli… – befogadásunkra teremtette a szépséges világokat, amit éppen most rombolunk. Nem Ő küldött, teremtett a szenvedésünkre minket, hanem mi akartunk Istenből eljönni. Isten aggódva figyeli a távoljárási vergődésünket, amit mi akaratunk. Ez a világ is egy olyan hely, ahol eldönthetjük, hogy távol akarunk maradni, vagy elég volt, és vissza akarunk menni. A különválás első pillanatától karmát alkotunk magunknak, ami mindig megtalál minket. Ha a sorsunkat szabad akaratunkból úgy alakítottuk, hogy otthagyjuk Istent, különböző világokat akarunk, akkor ezt mind mi akartuk. Sok millió születéssel különböző zavarokat idézünk elő, az isteni harmóniától megfosztott területeken. A bumeráng vagy gereblye effektus kérlelhetetlenül működik, és akár jót, akár rosszat tettünk, minden tettünk visszahullik saját magunkra, arra, aki kibocsátotta. Ha egy ember, ahogy a Miatyánkban is van, megérti a „legyen meg a te akaratod”, hátha még meg is teszi…, akkor ez gyakorlatilag egy varázsszó. Ez lesz a retúrjegy visszatérő része, mert akkor azt mondom: hogy én kiszakítottam magam belőled, Uram, csináltam egy cselekvőképes akarati sorsot, ami mind visszahullott rám. Megvilágosodtam, Uram, megértettem, hogy ezt abba kell hagynom, Neked adok mindent, és visszatérek Hozzád, beléd égek. Ekkor elmúlik a karma, ha az ember tiszta szívből, megbánással, és szeretetből azt mondja Istennek; beláttam, hogy pici, hülye, nyomorult vagyok, egoista és gőgös voltam, nem a te akaratodat akartam, hanem a magamét, ami ennyi bajt hozott rám. Mikor megérzi az ember, hogy semmi stabilitás sincs Istenen kívül, sőt rájön, hogy is akarhatna mást, mint az Ő akaratát. Akkor az igazán megvilágosodott/ megtért lény azt mondja: Uram, én mindent visszaadok Neked, belépek a te kohódba, elégetem magamat a fényedben. Itt a földön pedig addig maradok, ameddig Te akarod, örömmel szolgálok Neked, hogy a többi embert is eljuttassam erre a felismerésre.

Ha ezt megtesszük, még akkor sem állítom, hogy egyből minden bajunk eltűnik, mert Isten tudja, hogy mi feledékenyek és szavunkat nem tartóak vagyunk. Ismeri a több milliónyi tagadásunkat, ez az egyszerű megtérés kimondása kevés lesz. (Zörgessetek… nem egyszer zörgess, többször, ez erre is vonatkozik.) Isten, tudja mennyi idő és alkalom elég, hogy magunkat megismertessen önmagunkkal, tehát nem biztos, hogy az összes bajunkon egyből enyhit, de az biztos, hogy sok könnyítésben lesz részünk, s minél inkább Felé megyünk, annál elviselhetőbb lesz az életünk. Viszont az el nem égetett karma maradék és a visszaesések megakadályozása végzett, mementónak időről időre ott marad egy kis baj, betegség, amit, míg itt vagyunk, a saját érdekünk miatt nem vesz el. Tudjuk – talán épp ezért…–, pl. Avilai Szent Teréz mindig beteg volt, kivéve akkor, amikor Isten feladatot adott neki, de amikor elmúlt a feladat, akkor egyből beteg lett, viszont ennek nem kellene így lenni, csakhogy az emberi lény instabil, feledékeny…, emiatt van erre szükség,  másként nem lenne elengedhetetlen, nem kellene betegnek lenni.

HA fokról fokra haladnunk, létünket Isten fényébe kell tenni, s Vele haladva eldönteni, hogy a testünk csak egy vázként funkcionál, akkor ezek a kérdések, hogy miért nem teljesíti az Isten az ember kérését okafogyottá válnának. Ugyanis az emberben ezzel az átadással szinte isteni akarat valósul meg, s majd Isten eldönti, hogy, mi lesz nekem hasznos, és mitől fogok én végleg visszatérni, Neki nem célja az, hogy a földön jól éljek, messze nem célja, hogy távol legyünk Tőle. Ha a mi sasi „teológiánkat” követjük, akkor az alábbi idézet egyenesen sértő Istenre nézve, meg nekünk is, hogy ilyen felfogású emberek tanítják a jövő papjait. uo. „ Végül azonban Lenz – tengernyi más emberhez hasonlóan – csalódik. Isten nem avatkozik be. Jézus boldog életre szóló útmutatása – „Kérjetek és adatik nektek” – visszhangtalan marad: a kérés, úgy tűnik, el sem jut címzettjéhez, vagy pedig címzettje ügyet sem vet rá.”  

Nem az Isten a megbízhatatlan, hanem az anyagi világ az, ahol különböző katasztrófák, betegségek vannak, nyomorúságban élnek a lények, stb. Ez mind azért van, mert a lények maguk akarták így, persze csak a „jó” oldalát akarták látni a dolgoknak, de az anyagi létben minden van, legfőképpen létbizonytalanság, abszolút instabilitás. Isten – mivel ezek az anyaggal együtt járó dolgok, így – nem hárította el az anyagi világból a káoszt, az entrópiát sem, és miután az anyag elmúlik, átalakul, ugyanúgy múlik el a testünk is. Pl. ezen a bolygón élve be kellene látni, mi ezt akartuk, ezt a tűzgolyót vékony kéreggel, pár km levegővel, ami száguld a csillagok közt. Hogy lenne nyugalom, mitől lenne? Egyetlen egy dologban lehetne megbízni: az Istenben való létben. Legpraktikusabb, amit tehetnénk, odaborulni a „lába elé” lélekben átadni magunkat, és onnan, Tőle lesnénk, hogy mit tettünk, Ő dönti el, hogy mikor visz el. uo.” Istennek ugyanis nem csupán egyedülvalósága és mindenhatósága nyilvánul ki, hanem az a tulajdonsága is, hogy irgalmasságot akar. De akkor miért nem lép köz-be? S nem kell-e vajon a hívőknek is szembenézniük a valláskritika kérdésével, azzal, hogy nem ülnek-e föl mégis valamiféle vágyképnek, értsd: a valójában üres égboltra kivetülő projekció egyik válfajának?”

Hát elmondhatom, a fenti rész egy hívó embertől kimondottan csúnya volt. A cikk folytatása sem jobb a többitől. Van egy mondat, ami jónak tűnik, de az autonómia fogalmat használva erősen hibás, ha szabad akaratot használt volna, közelíthetett volna az igazsághoz a szerző. …. uo. „Egy teremtmény csakis azért cselekedhetik öntörvényűen, mert az autonómiára Isten szabadítja fel: Isten akarja őt autonóm mivoltában.” Szóval szerinte Isten ad autonómiát? Nem! Azt mi szakítjuk ki Belőle, de a következménye is az emberé. Isten csak szabad akaratot ad, ezt éljük meg nagyon tévesen autonómiaként.

Újra következik a már-már gyerekesnek tűnő ismételt kérdés feltevése. uo. „Ugyanakkor a létlehetőség feletti ámulat, ….  Isten ugyanis ezzel hatalmas árat követelt az embertől. Néha legszívesebben azt mondanánk: olyan magas volt ez az ár, hogy az ember már kezdetben sem tudta megfizetni. Az önfenntartás túl sok gyötrelemmel jár, semhogy az ember higgadtan nézhetne szembe a létezés tényével s törődhetnék a másik emberrel. … Miért nem cselekszik Isten, ha mindenható?”

Úgy tűnik, hogy a szerző némileg rájön, mi az igazság, de nem érti, mert azt mondja: az Isten hatalmas árat követel az embertől. Nem Isten követeli az árat, mi csináltuk ezt magunknak, mi „rendeltünk”, és az árat mi fizetjük meg, csak a feldobált bumeráng vág vissza. Semmiféle árat sem követel az Úr, ez orbitális tévedés. Ja, és az önfenntartás gyötrelemmel jár, bizony, bizony így van, s ki akarta, hogy ez így legyen? Nem a jóságos Isten, hanem a lények hatalmas egoja!  

uo. „Miért nem teljesíti az ember konkrét kérését? Miért nem teljesíti az ember konkrét kérését? Válaszom így hangzik: nem tudjuk.” Ez a teológus úr tragédiája, ez a legsúlyosabb mondat. Ő nem tudja, de tanít, mi tudjuk, de hallgatásra vagyunk ítélve. Amúgy – mint már említettem –, ha Isten az ember minden kérését teljesítené, akkor nem Isten volna, hanem egy kívánságműsor gazdája. Isten a maga létében meghatározottan cselekszik, ebbe vagy bele áll a távoljáró ember vagy nem. Nincs kényszerítve, de akkor ne is reklamáljon, főleg ne rázza az öklét az ég felé, még ha finoman is teszi azt. Az ember az égre van utalva, igazi valósága nem földi, amit valahogy mostanra nem vesz figyelembe. Hiába kérdezgetjük, hogy miért ilyen a világ, egyszerű…, mert mi ilyennek akartuk. Vágyainkhoz anyagi megvalósultságainkhoz képest a világ eleve tökéletes volt, ezen az idők folyamán csak rongáltunk, nézzük pl. az óceánokon úszó kontinensnyi szemétszigeteket. Vagy ezt is és ennek a következményeit is Isten teszi? uo. „Vajon az emberi szabadság érdekében csakugyan szükség van-e, mondjuk, izomsorvadásra?” Nem, azt magunktól kell megkérdezni, ezt miért akarod, így akarsz elmenni innen? A betegség csaknem teljesen a karma és Isten életünkből való eltávolodás következménye. uo. „Vajon Isten nem tudta volna eleve úgy berendezni a világot, hogy kevesebb legyen benne a szenvedés? Valóban kell lenniük természeti katasztrófáknak? Kell lennie szökőárnak?” Miért kellett volna így berendezni, nem ez a mi hazánk, ez az ego térhelye. Az anyagi világ valóban zűrös, ahogyan egy házasság melletti kapcsolat is, mind a bűnös élet következménye. Igen, meg kell tapasztalni az Isten végtelen nyugalma, békéje és a távoljárás közötti különbséget. Ha itt jól éreznénk  magunkat, soha nem akarnánk Istenhez visszatérni.    

A szabad akarat: A lények lelke Istentől van, Ő viszont nem kötheti meg saját maga kiszakadt részét. Nem Isten akarta ezt a különválást, sőt a visszatérést akarja. Isten, ahogyan saját magát sem, úgy minket sem erőszakol meg az akaratával. Ezen okból Isten nem cinikus, áldozatokat sem keres, nem is kegyetlen, hanem mi felejtettük el, hogy honnan jöttünk, és hova kellene tartanunk.

Hol a megoldás? Krisztus /aki Isten/ megmondja; én vagyok az ajtó. Miért nem lehet ezen az ajtón bemenni? Miért könnyebb reklamálni és elméket zavaró dolgokon filozofálni, hogyha már valaki teológus, meg tanít is, akkor a minimum elvárás, hogy higgyen! Igen régóta elfelejtették az Urat. Igen régóta mást csinálnak az emberek, mint kellene.

A lelkünk tudatának szüksége van Istenre. Felé való irányultságunkat lehet tagadni, de ezek a lefojtások előbb-utóbb visszaütnek. Sokszor előfordul, hogy imádságban kitartunk, és azt látjuk, hogy kéréseink még sem teljesülnek. Jó párszor megtapasztaltam, volt olyan hogy, 10 év múlva rájöttem, hogy ha teljesült volna a sokáig emlegetett kérésem, ma az életem a legnyomorultabb volna. Ilyen esteket látni kegyelem, ezek a legnagyobb elfogadásra, alázatra intenek. Be kell látni nem mindig jó az a kérés, amit annak látunk.

Mikor azt láttam, hogy a jónak vélt kérésem nem teljesülése mekkora bajtól szabadított meg, az után már soha nem mertem reklamálni, ha valami nem teljesült, mert Isten jóságán és saját butaságomon a legnagyobb mértékig megrendültem.  

Végezetül, végig abban reménykedtem, hogy az író mégis valami elfogadható dologgal zár a cikk végén, de nem ez történt. Szerintem, lezárásként is egy teljesen semmitmondó klasszikus szómenés jött, amiről nem hinném, hogy az emberek agyilag olyan gyenge lábon állnak, hogy ebből valami megoldást, vigaszt vagy választ kaphattak volna. Idézek pár sort. uo. „Ha mégis kitartunk a kérő imádságban, azért tesszük, hogy Istent önmagáért kérjük: hogy saját magának magyarázza meg, miért van teremtett világában végtelenül sok szerencsétlenség. Mindenekelőtt pedig a kérő imádságban kitartva ahhoz a reményünkhöz ragaszkodunk, hogy Isten szeretné még az életlehetőségeikben megcsonkítottakat, a megalázottakat és a megkínzottakat is kiengesztelni szeretetének hatalmával.” Erre csak azt tudom mondani: jaj, és megint, jaj. Tisztán látszik, az embereket, kérdéseiket, kételyeiket semminek veszi. Mi az, hogy Istent önmagáért kérjük, hogy saját magának magyarázza meg… Isten meghasonlott volna önmagával, hogy magyarázkodásra, önismeretre szorulna, és erre nekünk, a kérő imánkkal kell felhívni a figyelmet?! Milyen borzalmas, hitetlen Istenkép ez? Részemről köszönöm szépen, ne szeressen engem úgy Isten, ahogy az egyházi teológus gondolja az isteni működést.

uo. „Ekként nem olyan Istent szólít meg, aki megszünteti a szenvedést; legalábbis – szemlátomást – nem azonnal vet véget a szenvedésnek. Hanem azt az Istent szólítja meg, aki maga is belépett teremtett világába, és aki kézzelfoghatóvá tette fenntartás nélküli hűségének ígéretét.” Nos, ez elkenő, végső, üres, maszlagos szöveg. Ebben semmi logika sincs, az Isten nem akarja, hogy megkínzott legyek, sőt folyamatos a fájdalma értünk, akik távol járunk. A szenvedésünk sokszor tisztító is lehet, ha valamit abbahagyat velünk, helyet ad az újnak, akár egy másik életnek. Az utolsó percben megtértnek – ismerek ilyen embert – a szenvedése gyümölcsöt hozott, hazament az Úrhoz, és így volt értelme a szenvedésének. Nem azt kell nézni, hogy Isten emberré lett, hanem miért lett emberré/Istenemberré? Oka – többek közt –, hogy tudjon velünk beszélni, megosztani az örömhírt= evangéliumot. Megértetni velünk, hogy Ő a kijárat, éljünk vele, megszabadítani jött minket a saját csapdánkból. Miért nem lehet ezt így elmondani? Miért ilyen szöveggel etetnek…: „és aki kézzelfoghatóvá tette fenntartás nélküli hűségének ígéretét”. Ettől nem lehet Istenhivőnek lenni, csak visítani, miért nem úgy mondják el, ahogyan van, ahogyan Isten=Jézus akarta.


Sík Sándor Vízválasztó (részlet)

Úgy állok itt, Uram,

Örömömben és szomorún:

Se aranyom, se tömjénfüstöm,

Se kenetem, se koszorúm,

Még csak egy árva gerlém sincsen,

Hogy felajánlnám, mint tőlemvalót.

Könyörgök: végy el így, amint vagyok.

….

Vajúdik és kiált:

Szomjúhozom a második Legyent,

Amely a közönyös anyagból

Új istenalkotást teremt.

A szót, amelyből megszületve

Új embert hozhatok eléd,

Aki én legyek és aki Te légy!

2018. március 10.

AZ EXODUS CÍMŰ FILM MANIPULATÍV EGYOLDALÚSÁGA

 Pável Márta

AZ EXODUS CÍMŰ FILM MANIPULATÍV EGYOLDALÚSÁGA

          A TV-ben néztem az Exodus című filmet, ami eléggé nyilvánvaló szándékkal a migránsokról szólt, és belőlem messze nem azt a hatást váltotta ki, amilyen célzattal készítették. Nekem ez az egész egy választások előtti kampányfilm, ami a migránsok elfogadásáról szól. Olyan érzetem lett, mintha a baloldal a Sorossal karonfogva készítette volna a többrészes filmet.

Rögtön az elején megkérdezem, a filmet kiötlők mit szólnának hozzá, ha egy – bármilyen szép arcokat vágó, magukat sajnáló ‒ mondjunk, 5 fős afrikai család megállna  az ajtajuk előtt közölve, hogy ők most, bármi is történjen, de bemennek, mert ők ezt eldöntötték. És ha ön elkeríti, hogy ne mehessenek be az ön privát szférájába, akkor ön a film szerint is antihumánus, hogy finom legyek. Hát ha még fegyverrel meg is védené a háza táját, oh, az skandalum lenne, hogy meri a saját házát=hazáját megvédeni.

Ez az agymosás. Meg kell védeni az életünket, a házunkat, a hazánkat. Ha nem tesszük, megérdemeljük a sorsunkat, hogy mindent el fogunk veszteni: a békénket, a viszonylagos jólétünket, a rendet, a hitünket, a humánus életünket, a nők egyenjogúságát, a vallások tiszteletét, az összes ingóságunkat is! És itt nem egy-egy családról van szó, mert az kit érdekelne, jönnek-e vagy nem, hanem több tízmillióról! Mindenkinek figyelmébe ajánlom a klasszikustól származó tintahasonlatot: ha egy hordónyi vízbe pár cseppet teszünk, nem lesz kék, de ha egy üveggel, kék lesz. S lásd a többi nyugat-európai országban már kék a hordó vize, kimutatható, hogy az iskolába is több muszlim gyerek jár, mint keresztény. Ki akar öngyilkos lenni? Egy biztos, mi, magyarok nem, ettől több eszünk, több életösztönünk van, kivéve a megfizetett, áruló külföldi bérenceknek!

Ebben a filmben nagyon manipulatívan pár bevándorló teljesen saját szemszögéből nézett sérelmeiről, szenvedéseiről van szó, hogy pl. mi, magyarok, hogy merünk kerítést építeni, mikor ő úgy döntött, bármi is történjen, eljut rajtunk keresztül a németekhez.

Megjegyzem, egyszer sem jut eszébe ‒ nem is ezt akarta… ‒ a film készítőjének, hogy mi, akik itt élünk, itt építettünk fel mindent a verítékünkkel, könnyeinkkel, mit szólunk hozzá. Talán már bekopogtatnia sem kell a saját magántulajdonunkba? Meg sem kell kérdezni, mi akarjuk-e őket? Mikor panaszkodtak, meg kellett volna tőlük kérdezni, egyeztettek-e, akarják-e őket, van-e rá pénz, munkahely, mit tudnának beletenni a közösbe, vagy csak a segély kell? Ha pl. 50-60 millióan elözönlik Európát, mi lesz itt? Borítékolom, ugyanaz lesz, mint ahonnan eljöttek, mindenki magával cipeli az esőfelhőit. De nem erről van itt szó, hanem szerintem Európa megszállásának előkészítéséről szóló reklámfilm ez.

A migráns a filmben „meghatóan” panaszkodik, hogy több hónap után sem tud behatolni. Nem is értem, hogy merjük mi, magyarok megvédeni a hazánkat. A filmből az lesz az ember érzete, hogy milyen szemét ez a magyar nép! Csak akadály az ő egyoldalú akaratuknak, amit a pénzvilág, az embercsempészek akarnak, az Európa szétdúlását kívánók pénzelnek és bujtogatnak. Ezt merik belénk sulykolni, hogy micsoda árulás ez, hogy meg merjük védeni magunkat!

Senki ne felejtse el azt, hogy ha valaki keresztény, az nem jelenti, hogy ezzel együtt mamlasz és hülye is. Isten szerint is jogunk van az életünkhöz, a hitünkhöz, a békénkhez, az erkölcseinkhez, nem romhalmazt kíván tőlünk az Úr. Ha mi mindezt megvédjük, jogosan tesszük, aki nem ezt mondja, az hazudik és félremagyarázza a hitünket, az életünk célját. Szeretni kell, és meg kell teremteni helyben nekik is a békét, habár azt az ő lelki szintre emelésükkel kellene kezdeni, mert ahol elérik, hogy a nép évtizedek óta lövi, gyilkolja egymást, az már erősen megdurvult lelkiség, lassan lehet helyrehozni.

A filmben mondják: ők mindenáron (???) jönnek, semmi sem tántoríthatja el őket, nekik is jár a szabadság, a jobb élet, a tanulás és a béke. Igen, járna, de a saját hazájukban, amiért tenniük kellene, nem menekülni. Mi is megvívtuk a saját szabadságharcainkat. Nekik a jobb lét nem a mi felélésünk, nem a mi békétlenségünk árán valósulhat meg. Itt a kultúrák, a vallások, az erkölcsi normák szöges ellentétben állnak egymással, ezt nem lehet csak úgy szinkronba hozni. Főleg, hogy nekik, akik erővel be akarnak jönni, nincs is szándékukban alkalmazkodni. Sőt, ma olvastam: egy tévévitában ki is mondta egy németországi török vezető: nektek se hitetek, se igazságotok, se kultúrátok, csak technikátok, amit most tanulunk el tőletek. Mihez asszimilálódjunk?

Igen, ezzel az elhatározással vannak és erővel jönnek. Elvárják, hogy tartsuk el őket. A filmben egy életerős kb. 50 éves szír férfi megérkezett a németekhez, a lánya iskolába jár, ő pedig nem dolgozik, nem is akar, egyik bagót szívja a másik után, azt játssza a gyerekeivel, hogy üss, lökj, lőj, elesik, pont úgy, mint ott, ahonnan eljött. Erre nevel és azt gondolja, ez így rendben van. Ismétlem, azt akarják, hogy tartsuk el őket. Hát nincs rendben! Az ő akaratuk az a liberális világnak van rendben, nekünk szólni sem lehet, mert a liberális Európa rögtön sivalkodni kezd, mondjuk engem ez teljesen hidegen hagy. A film közben elhangzik: Németország nem bír el több migránst. Hát akkor ne hívogassa be őket, hirdesse ki a kiinduló ponton, hogy eddig volt, ne tovább, DE NE akarja más országokra rákényszeríteni a maga hülyeségét, mert ez az!

A magyar államnak ott vannak a cigányok, nagyon nyomorúságos helyzetben és évszázadok alatt sem tudtuk a helyzetüket megjavítani. Nekünk ezt kellene előbb rendezni, ugyanis sokan vannak és nagyon szegények. Most akármilyen kereszténységgel zsarolnak minket, meg humánus cselekedettel, meg emberi jogokkal stb., mind csak balba, ebben az esetben ennek nincs értelme! A nálunk élő cigányokra is ugyanaz vonatkozik, és ha még beengedünk 1 millió migránst, akkor olyan feszültség lesz, ami nagyon véres polgárháborúban folytatódik, mert a cigányoknak végképpen nem jutna semmi. Az ő sorsuk nem érdekli sem a baloldalt, sem az EU-t, sem a Sorost, senki mást, csak minket, magyarokat, akik értük is felelősek vagyunk, még ha az európai politika meg is buggyant.

Vissza a film egy részéhez. Elképesztő volt, ahogyan a feketéket zsarolták és pénzt, adományt szedtek a másik feketékből álló csapattól, majd egészen elképesztő módon alkohol és kábítószer hatására nekirohantak a spanyol határnak.

Annyira látszik a filmben a hazudozás, a megrendezettség, ahogy a lány gondolkodik, ahogy a szájába adják a szavakat, hogy ő már beilleszkedett. Nem illeszkedett be sehova sem, mert pár hetes „beilleszkedés” nem nevezhető annak.

Ebben az egész történésben nagyon sok vétkes van: a gyarmatosítók, a habzsolás, a kapitalista szemlélet, a politika eszement elhatározásai, fegyverkezési hajsza, az embercsempészet elképesztő biznisze stb. A megoldás HELYBEN VAN, nem Európa megszállásában. Le kellene mondani a nagyhatalmaknak a fegyverek, az olaj és egyéb okok miatti kevergésről, a háborúra uszításról, a kizsákmányolásról. A gyarmatosítók Afrikában tönkretették a bennszülöttek, amikor a jó termőföldek 70%-a a gyarmatosító országok, a fehérek kezében van. Nekik kéne lemondani mindezekről, amivel ezt okozták és NEM NEKÜNK MONDANI, hogy FOGADJUK BE ŐKET. Mi semmi ilyet nem tettünk!

Ami még számomra érdekes, mind Istent emlegeti, hogy megsegíti őket, hogy Európába érjenek. Ezt nem egészen értem. Itt valaki téved, Isten nem beszél kétfélét, maximum az emberek torzítják el az igazságát. Isten akarata a béke, egymás szeretete, s nem legyilkolása. Ha mindegyik Istent emlegeti, miért nem így élnek? Hogy a mai kereszténységünk a szemükben semmi, de itt keresik a békét, akkor minket igazolnak, ők a nagy vallásosságukkal egy tévedésben élnek, egy nagy semmi a kapaszkodójuk. Nem mi öljük egymást halomra, hanem ők. Ez adjon nekünk, keresztényeknek erőt, hogy mi nem engedhetjük a hitünket senkinek sem elpusztítani.

Nekem ez a film egy manipuláló botrány, kérem, racionálisan gondolkozzanak, hiszem, átlátnak ezeken a célokon, s rájönnek az egész egy hamisság.


2018. január 10.

Nem lehet Krisztus nélkül élni, az a teljes pusztulás lenne

 Pável Márta

Nem lehet Krisztus nélkül élni, az a teljes pusztulás lenne

Dr. Márfi Gyula érsek körlevele, amiben a pápával való találkozás nyomán lefestette az európai keresztény világ szörnyű helyzetét, amely megrázó volt számomra és gondolatébresztő is.  http://www.karizmatikus.hu/noha/olvasnivalo/6165-fopasztori-uezenet-szent-csalad-vasarnapjara.html

 Leírta az Európai Unió kereszténység elleni tetteit. S ezen az ember mélyen elgondolkodik, hogy mi lesz a jövőnk? Kiderül, hogy az EU-s vezetők között alig van, vagy nagyon kevés, aki igaz keresztény és normál családban él. Nagyon elszomorító, amiket írt, és sajnos ezt mind tudtuk eddig is, de egy érsek tollából még rettenetesebb, mert már senki sem tagadhatja, hogy baj van, mindenkinek ki kell húzni a fejét a homokból...

Szerintünk semmiféle más (kormány)váltásba nem lehet belemenni, csak abba, amelyik biztosítja a keresztény életünk megmaradását. Ugyanis ez a mi alapkultúránk, és nem a Római Birodalomé, ez is már mekkora hülyeség.

Igaza van az Érsek Úrnak abban is, hogy mindehhez hozzásegített a lanyha hit megélése. Viszont ‒ igaz, Ő nem tehet róla ‒, ha valaki sokkal keményebben éli meg a Krisztus követését, akkor az már nem „liliomos” és ebben a bajban is üldözendő ellenség, akivel nem összefognak, hanem tovább gyűlölködnek. Sajnos ez így van, saját sasi életünk 30 éve alatt megtapasztalhattuk.  Valóban baj van, de nem annyira jöttek még rá, hogy elfogadják a sokkal mélyebben hívőket.

Gondolkoztam, mi van, ha a hitem miatt az életem kerül veszélybe, ahogyan ez sok más országban már napi gyakorlat, és ha az EU így folytatja ‒ és mi időben nem lépük ki ‒, akkor könnyen a „nyakunkon lehet a kés”.

Akkor nem lehet azt mondani, hogy jó, hát veszélyben érzem magamat, majd szakítok Krisztussal és leveszem a keresztet a nyakamból, hát talán még azt is, hogy másik vallást választok…, vagy belemegyek a „nemtelen” világ paráználkodásaiba. S lassan már ott tartunk, hogy félni kell attól is, hogy nehogy kötelező legyen a „homóság” divatja. Azt látom, hogy sokszor hátrányunk van a keresztényi életünk miatt.

Ha mindezt végiggondolom, határozottan, szívfacsaróan ki kell mondani: EGYSZERŰEN NEM LEHET ÉLNI ISTEN NÉLKÜL! Főleg akkor nem lehet élni, amikor meg megtapasztaltam a végtelen jóságát, a segítségét, azt a fenséges, emberfeletti életet, amit biztosított nekem! Ezerszer is inkább a halál, mint Őt elveszteni, főleg hogy a testi halál után csakis Ő, az Isten lesz ott, senki más! Az élet valóságos halál lenne Nélküle. (S akik ismernek, akik a tanítványaim, nagyon is tudják, hogy minden szavam úgy van, ahogyan írom.) Nem maradna más, mint meghalni.

De valljuk meg, ki akarna vértanúnak menni. Tudjuk, voltak ilyenek is, de jelenleg nem hinném, hogy magam erre vágynék, mert másként is visszajuthatok Istenhez, ezt már jól tudom. Ki akarna meghalni elmebeteg fanatikusoktól, a zabolázatlan, barbár gyűlölettől? Jézus Krisztust pont ilyen indulatok juttatták a keresztre, de Ő elvégezte helyettünk, nekünk meg „csak Ő” kell. Nem kellene ismételgetni a gyilkolást. Nem hinném, hogy tolonganának a normál emberek, itt vagyunk, barbárok ‒ mert aki embertársait gyilkolja, nem lehet más ‒, gyorsan öljetek meg. Most alattomban szép lassan teszik, ahogy építik le körülöttünk a hitünket.  

Azt szeretnénk, hogy BÉKE legyen, olyan világunk legyen, ahol erre nem kerül sor! De ahogy hallottam, Nyugat-Európában a kereszttel a nyakában sok helyre az ember már nem mehetne be. Miért is nem? Megőrültek? Ennyire árulók az európai uniós embertársaink? Tisztázzuk: Most vallásszabadság van, vagy nincs? Ha van, akkor korlátozás nélkül mindenki azt hordhat, amit akar, és maximális tiszteletben kell tartani a másik vallását, és ezt be kell tartatni, de nem korlátozni!! Ez a liberális szemforgató vallásszabadság, neki lehet, nekem nem? Főleg hogy az tilos, ami az eredeti kultúránk része is, és nem a mecsetek. 

Azt sajnos  Európában vagy Magyarországon sem tudom elképzelni, hogy a mai lagymatag hittel ezt a sötét lelkű nyomulást meg lehessen fékezni. Főleg, hogy fejétől bűzlik a hal, és a fejét már ismerjük, 8 általános, pia, meg egyebek.

Baj van, keresztények! Az utolsó órákban vagyunk, össze kellene fogni, nem rangkórságban szenvedni és struccpolitikát folytatni, hanem újra értékelni, elgondolkozni a hitük mélysége és a tennivalók felett.

Az sok reményre ad okot, hogy a negatív nyomulás miért éppen a kereszténységet akarja elpusztítani. Ezzel jelzi ‒ mert az ördög okos…‒, ez az, ami a legerősebb, a Krisztus vonala. Ha ennyire félnek Istentől, ezzel anonimen elismerik, hogy Isten felé a krisztusi vonal a leghathatósabb, különben a többivel is harcolnának, de nem, csak ezzel teszik. Ha a negatív erő felfedezte/tudja, hogy milyen erő van a keresztény hitben, akkor mi sem élhetjük lanyhán a kereszténységünket! Mondhatnánk: az „erő velünk van”(!) és ez így igaz!

Felhívom mindenki figyelmét, nem játék az, hogy hiszünk vagy nem, hanem véres valóság, eddig is az volt, csak nem látszódott itt az éltünkben, csak a halál után. Ez talán kegyelem, hogy előbb ébredünk fel.

Próbálkozzunk ‒ menni fog… ‒ nagyon erősen, keményen Istennel élni!

PROHÁSZKA OTTOKÁR: MAGASSÁGOK FELÉ. 215. o.

„Telítve vagyunk tehát barbársággal; filozófiánk az «erősebbnek jogával» kacérkodik, s abban valami értéket s elfogadható értelmet keres; nemzetközi viszonyaink száműzik az erkölcsöt, s úgy vannak beállítva, hogy ott az érdek s az erő dönt; jogunk «jogot» ad a foglalásra, s nem emelkedett még annyira, hogy belássa, hogy a nemzeti egyéniség van olyan, mint az egyes ember, s ha az egyes embert szolgámmá s eszközömmé le nem fokozhatom, ha egyéni szabadságától meg nem foszthatom, akkor a nemzetet sincs joga semmiféle hatalomnak a fejlődési s boldogulási szabadságától megfosztani, más szóval nemzeteket legyőzni, leteperni, országokat elfoglalni barbárság és vadság.”