Megmentenek-e minket az idegen /UFO/ lények a pusztulástól?

 Pável Márta

Megmentenek-e minket az idegen /UFO/ lények a pusztulástól?

1-rész

Ez a téma folyamatosan foglalkoztat, így most 2 részből álló hangos gondolkodásra hívom Önöket.

Közelítünk a pusztuláshoz, ez nagyon sok jelből kitűnik, ezt azonban most nem részletezném. A Földön nincs lehetőségünk – a mai tudásunk szerint – hathatós és hosszan tartó menekülésre, sem védekezésre, főleg hogy az emberiséget nagyrész önmagától kellene megvédeni.

Hogy kapunk-e valami pozitív irányú beavatkozást, őszintén megvallom, nem tudom – annak ellenére, hogy tudom, vannak idegen lények –, tudom azt is, hogy Ők nagyon-nagyon sokan vannak körülöttünk. Itt nemcsak három dimenzió, hanem több dimenzió is egymáson van, és mindegyikben léteznek a megfelelő módon kialakult élőlények, akik messze nem humanoidok. Többségüket, bármennyire is transzcendens egy-egy ember, nem érzékelheti. Ugyanis nem lehet őket szemmel, sőt a legmélyebb elmélkedésben is alig-alig észlelni. Mi sem tudunk annyira finomodni, odáig elmenni, hogy mindent észleljük. Így nekünk nagyon óvatosnak kell lenni, hogy miről beszélünk, és nagyon óvatosnak kell lenni, amikor azt mondjuk; hogy megvédenek, vagy nem védenek meg minket.

Első kérdés, első ok: Milyen irányú legyen a segítség? Valóban szükségünk van megmentésre, pl. ilyen ok a természetünk/lelkiség elfajulása miatt kellene. Ebben nem hinném, hogy akarnak segíteni – hacsak nem kísérleti telep vagyunk…–, mert itt az okosság, a bölcsesség, az igazság felismerési képesség stb., mind kiveszőben van.

Sajnos röviden, de kicsit ki kell térnem a gazdasági, társadalmi és politikai kérdésre – s közben kérdezgessék maguktól, hogy ettől bármilyen UFÓ lény meg tudna-e minket menteni.

A tömeg emberi butasága olyannyira nagy, hogy a jelenségeket és következményeit nem tudják egymás mellé tenni. Az; egy meg egyből kettő lesz, nem jön a képbe, és nem tudják egymás mellé tenni a nyilvánvaló dolgokat. Például; butákra hallgatnak, azokra, akik jobban harsogják a hülyeségüket, az a menő. Így negatív erőket engednek be. Pl. nem kellene ahhoz érettségi sem, hogy belássák, ha migránsok között, főként életerős harcedzett 30-40 év körüli muszlim férfi férfiak jönnek a kereszténységében haldokló Európába, abból nekünk a pusztulás, a halál következik. Mivel a muszlim vallás erősen térítő, nincs okunk naivnak lenni, hogy nem akarják magukat érvényesíteni. De nem csak ez a veszély fenyeget minket – amire teljesen vakok…! Akár az éhínség elől menekülnek, akkor is veszély fenyeget bennünket; mert ha nemcsak a segélyekért jönnek, hanem dolgozni is akarnának – amit a többségénél erősen kétlek…–, honnan adnánk a szakképzetleneknek munkát, mikor a romáknak sem tudunk adni?! A migránsoknak erősen más a munkamoráljuk, és fel is vannak bujtogatva, nem biztos, hogy itt ugyanúgy akarnak dolgozni, mint mi. Kérdezzék meg maguktól, hogy a több száz éve velünk lévő cigány embereket mennyire lehetett integrálni, megsegíteni, munkához juttatni. Ha ebben kételyeik vannak, kérem, menjenek el Borsodba, a válasz meglesz! Mi lenne, ha annyi muszlim jönne be, amennyi akarna? (Lehet, hogy még a fő cél nem mi vagyunk, de ha nem fogadják be őket a többi országban – ugyanis egy ország sincsen gumiból –, mi következünk. Ehhez sem kell sok ész, hogy ezt valaki belássa!) Ha ez bekövetkezik kb. 5-10 év maximum, valószínűleg az ország lakossága 20 százalékának kellene eltartania az összes többit! Remélem, ezt mindenki tudja, hogy ez nem megy!

Nos, ilyen és hasonló önpusztító emberi tetteket látván, megélvén, ismét megkérdezem; meg tudnak-e bennünket menteni külső lények (önmagunktól) azért, hogy megmaradjunk?

A másik szomorú kérdés az, hogy meg kell-e maradnunk, mert van egy nagyon jó közmondás: hogy aki „benga”, haljon meg! Tudom, hogy mi is abba a rétegbe tartozunk, aki még meg fog halni, még ha nem is tartom magunkat eszementnek, ugyanis mi látjuk a problémát. El is mondom, BAJ VAN, és még nagyobb lesz! Még akkor is, ha sokaknak nem tetszik, vagy engem tartanak eltévedtnek, de ez engem nem érdekel, viszont biztos vagyok benne, hogy ennek az önmagát becsapó társadalomnak el kell mondanom.

Második ok: A társadalmunk az emberi faj szaporodásában elég erősen Istent játssza, befolyásolja, tehát minden olyan gyermeket, akinek igazából nincs életképessége, erőszakkal megtartjuk. Szinte mindenkit inkubátorba teszünk, és minden olyan gyermeket, aki normális úton el akar menni, mert ő „tudja”, hogy genetikailag beteg, nem egészséges életre való – ez a természetes szelekció…! Tetejében a menni készülő magzatot, mégis olyan gyógyszerekkel tartjuk az anyaméhben, amitől bármi baja is van, maradni fog, s esetleg súlyos betegen, vagy halva születik meg.  Ez nekem hamis humánum, mert elkorcsosulás felpörgeti magát és egyre életképtelenebb lesz az emberi nem.  Az elsilányulás már erősen látszik; gyenge fizikum, gyenge idegrendszer, logika, szeretet, humánum mintha kiiktatódna, életképesség a mobiltelefonok nyomogatásában merül ki, stb.! Ha magukra hagynák őket, még 18 évesen is életképtelen lenne nagyrészük. Az állatvilágban megvan a természetes szelekció, az emberek világában kiiktatódik, ezzel együtt a média még fokozatosan butítja népet. Megint felteszem a kérdést, meg kéne minket tartani? Hát, nem vagyok benne biztos!

A harmadik ok: Olyan vallási működések mellett, ami semmi támaszt sem ad az embereknek, sem valós iránymutatást a létük célját illetően, csak pusztul a spirituális emberiség. Ha valami „hasznunk lenne” más lények felé, ez lehetne az. A mai vallások többsége csak a maguk rangjának meglétét stabilizálja. S hangsúlyozza, hogy az ember milyen kiemelt lény, hogy mennyire fontos stb. Kérdésem az, hogy ameddig ilyen fontos lehet az ember, hogy merik ennyire silányul tanítani az Istent? Itt nincs logikus összefüggés. Miért nem néztek szembe a vallások azzal, hogy ameddig megteszik, amit Isten akar, elmennek a dolgok. De az ószövetségi iratokból láthatták azt, amikor a nép nem tette meg, amit Isten kért tőle, akkor jött a fogság és a különböző csapások. Ma is elpártolás van, s nem tudom ezt bármiféle ufós lények meg akarnák-e akadályozni. 

A negyedik ok: Ezt az okot lehet, hogy csak a jó szándékom vezeti, mert nem jellemző az egész emberiségre, hanem csak egy nagyon szűk rétegre. Ha ennek a kis rétegnek a tevékenysége a földi vallási vezetők előtt kiderül, akkor jönnek a rágalmak, hogy piedesztálra teszik magukat. Ez a különleges érzékenységgel és transzcendens képességekkel rendelkező szűk réteg valóban nagyon fontos lehet más, idegen lényeknek is. Az elég ritka lehet ez spirituális érzékenység más lények között is, pont ezért erre, a számunkra ismeretlen lények fokozottan figyelnek, mert ez egy nagy érték. A transzcendens elmélkedésben megtapasztalt isteni vezetés az, ami őket is lelkileg magasabbra viheti. Egy nagy kérdés merül fel, hogy ők ezekért az emberekért segítenek a megmenekülésben az emberiségnek, vagy csak nekik?   

Véleményem szerint nem érdemes az egészet megmenteniük, mert már így is óriási a szakadás a többi ember és lelki szakadárok között. Lehet, hogy inkább ezeket az embereket fogják kimenteni valahova, mert az idegen lények is sokfajta spirituális, emocionális  gondokkal küzdenek, kellenek nekik azok, akik ezeket jól kezelik. Amikor egy civilizáció elgépiesedik és egy társadalomban domináns az információhalmaz, de már egyebek nem motiválják, és nincsen mögötte „humánus” tartalom onnantól bajban lesznek,s ha nem lépnek, akkor rájuk is pusztulás vár. Fontossá válhat az idegen lények számára, hogy itt a Földön vannak olyan lények, akik ezt tudják, működtetik és ők nagyon nagy spirituális erők lehetnek, ami univerzális messzeségbe sugárzik. Éppen ezért ez a kis földi spirituális réteg különböző dimenziókon áthatoló kapcsolatokkal rendelkezhet, és megint érvényesülhet az ószövetségben elhangzott igazság; hogy ha egy vagy két igaz van, érdemes megmenteni a földet. Tudomásom szerint nem egy-két ilyen ember van a Földön, hanem reményeim szerint /rajtunk kívül/ még van pár száz. Kérdés az, hogy ezért úgy gondolkoznak az idegen lények, hogy az egészet érdemes megmenteni, vagy csak ezeket el fogják vinni.

Ötödik ok: Van-e még a földön olyan emberi közreműködés, amit nem ismertünk fel, amiért érdemes lenne ezt a generációt megőrizni? Hát ezt nem tudhatjuk, ahogyan azt sem; ami – remélhetőleg – csak hipotézis, hogy valamilyen idegen, fejlettebb lényeknek, bizonyos okból a kísérleti telepei vagyunk. Itt figyelik; mi, mit okoz, genetikailag azokat a tulajdonságokat fejlesztgetik, kutatják, amelyeket később egy másik is életbe felhasználhatnának? S talán a föld egy genetikai génbank? Minden lehet. Félő, mikor döntik el, hogy ez egy zsákutca és nemhogy védenének, hanem bezárják az egészet, főleg, ha visszanézzük a történelmünket, amely során állandóan csak gyűlölködés, háború, hazugság, paráznaság és egyebek történtek.  

Most térjünk rá arra, hogy kik lehetnek itt velünk, még akikkel közvetlen érintkezünk – annak ellenére, hogy nem tudunk róluk. Ez számomra rendkívül fontos kérdés, mert többféle lényről van tudomásom, és tudom, hogy nekik mennyire szükséges a föld a mai állapotában. Viszont az is igaz, hogy a nagy része nem is anyaghoz, illetve nem ennyire anyaghoz kötött, és a világegyetem tele van rendkívül változatos, többdimenziós élőlényekkel. Sajnos nem tudok az ő fejükkel gondolkozni, lehet, hogy ez elmúlik, de ha lenne hely nekik máshol, kérdés hogy, ezt hagyják-e pusztulni vagy inkább lábbal szavaznak, és odébb állnak.  

Folytatás a következő cikkben kb. 1 hét múlva-J.

Mi, ki lakik a macskákban?

 Pável Márta  Mi, ki lakik a macskákban?

Szeretem az állatokat, van kutyám és macskám is, így testközelből szemlélhetem milyenek. Sokszor kínzó kíváncsisággal kérdezem magamban, ki vagy mi lakik egy macskában?

Honnan jöhetett, milyen lények lakhatnak a macskákban? Mi

vel macska- és kutyatulajdonos vagyok, megdöbbenve tapasztaltam, hogy micsoda különbség van a két állat között. Minimum olyan, mint a geológus és a teológus között,  semennyire sem hasonlítanak egymáshoz. A kutya az egyetlen igaz védő, szolgáló, hűséges, egyenesen megható. A kutya zavaróan, túlságosan jónak látja az embert. Szinte szégyelli magát az ember, hogy tudsz így rám nézni. Micsoda imádat ez, sok ember még Istenre sem néz így!

Hát ilyen érzetet a macska nem támaszt, inkább elképeszt, szórakoztat, hogy milyen lény lehet benne? Mitől mer ekkora kis piszok lenni?

Volt egy gyönyörű perzsa Maffia nevű cicám (itt van a képe). Különleges lény volt, nem volt igazi macska, mert túl nagy lelke volt, amivel láthatólag szeretett. Meg is rémisztett. Egyszer meditáció után meglátott, fejem fölé nézett vagy 15 cm-rel, és szemei forogtak és felfújta magát. Nos, ekkor én ijedtem meg, mit láthat? Nem szerette, ha – szerinte – sokat alszom. Olyankor kb. 5 cm-re tőlem meredeken nézte a szememet, bűvölt, szinte felébresztet a nézésével, utána boldogan lefeküdt mellém. Tudjuk, hogy többet lát, mint mi és a gondolatainkat is kitalálja, ezt többször tapasztaltam. Sokszor megdöbbenve dolgain, elgondolkoztam, honnan van ilyen lény, ki lehet benne, mit tudhat? Különleges volt, mindig azt hittem, egyszer csak megszólal, a szemeivel mindent elmondott, nagy veszteség volt halála.

Általában tudható, hogy a macska egy végtelenül öntörvényű, úgy tűnik önző, de embert igen szórakoztató lény. Attól is szórakoztató, hogy fittyet hány ránk, annak ellenére, hogy mindent tőlünk kap, szinte rabszolgaként használ minket és mi imádjuk, babusgatjuk, ő meg „na, engedem nektek” egy darabig, míg akarja, addig hagyja. Az ember mindig csak megdöbben, hogy lehet valamilyen lény ennyi öntudattal, ennyi meg nem hajlási készséggel? Azt kell gondolnom, nem ismerjük a körülöttünk lévő lények világát, egy kicsit sem. Sokkal alázatosabbaknak kellene lennünk, ez irányba is! Nem tudsz addig eljutni, hogy behódoljon. (Képeken: Ő is Maffi, a másik emlékére…)

Egy igazán valós, egyedi történetet mondok el a macskákkal kapcsolatban, amit mi megéltük.

Vagy 30 éve Isztambulban nyaraltunk, amikor estefelé a Kék Mecset elé mentünk, csak sétálgattunk. Nem volt tervezve, csak lődörögtünk. Feltűnt, hogy a lépcső tetején egy csomó macska gyülekezett, vagy 100-150 cica. Mindenfélék voltak, és nem értettük mi ez a hirtelen macskainvázió. Érdeklődve egyre több turista – hasonlóképpen kellemes időben, sétálva – ott kötött ki. Amikor egy macskákra nagyon hasonlító férfi érkezett, akinek kerek feje, bajsza volt és az egész férfi olyan macskás volt, elég furcsán nézett ki. Hátán egy hangszertartóval, kezében két nagy vödörrel jelent meg. Komótosan elővett egy olyan hangszert, amilyent még soha nem láttam. Valamiféle török népi hangszer lehetett. Az ember elkezdett játszani, olyan gyönyörűen, amit talán az angyalok között lehetne hallani ..! Csak játszott, hogy milyen zenét nem tudhattam, univerzális hangok jöttek elő, és ezek vékony hangok szívet tépőek voltak. Nagyon - nagyon spirituális zene volt, ami minden embert, aki ott volt, elképesztett. De az is, hogy a macskák körbeállták az embert, és az összes macska felfelé tartotta a fejét és szinte mágikus erővel húzta magához őket a zenélő férfi. Mi turisták döbbenten néma csendben álltunk, csak néha egymás szemébe mélyedtünk, mi ez? A csoda több mint 10 percig tartott, mi emberek mindenféle náció csak legmélyebb elképedéssel néztük egymást, nem beszéltünk, halálos, néma csend volt. Azt hittük, hogy ilyen nem létezik, nem tudtuk elképzelni, hogy mi történik itt. Folyamatosan egymás szemébe nézve kerestük, hogy nem őrültünk meg, nem alszunk, ez igaz, itt történik? De igen, itt történt.

Miután a férfi befejezte ezt a gyönyörű, soha nem hallott szépségű zenét, a macskák még mindig illedelmesen (!) ültek (!!). Ö komótosan eltette a húros zeneszámot, majd leszedte a vödrök tetejét. Elég nagy vödrök voltak, tele voltak olyan 8 -10 cm-es kis halakkal. A férfi egyesével minden macskának adok belőle, és csodálatosképpen a macskák nem rohanták meg, hanem szépen vártak a sorukra. (Ez nem macskaszokás, ilyet hogy tehetnek a macskák, mi történt itt?) A férfi mindegyiknek adott halat, és a macskák megették, amikor elfogyott a hal, szépen elsomfordáltak. (Látszódott ez sűrűn ismétlődő jelenség volt, a macskák tudták mi történik.)

Mi csak meredten álltunk, egy valóságos csodát láttunk. Összehozott bennünket, ennyire semmi nem tudta volna tömeget némává, együtt ledöbbenté tenni. Még álltunk és folyamatosan egymás szemét kerestük, mi ott olyan ajándékot kaptunk, amit soha nem lehet elfeledni. Nem értettünk semmit, mellettünk egy német házaspár állt, velük együtt tudtuk mi ebben csodában, más emberré lettünk. Egy darabig mikor elindultunk, szó nélkül egy darabig egymás mellett menve, majd köszönve elváltunk.

Azt gondolom a macska különlegességét ez a történet is megvilágítja. Olyan dolgokra képes, amit mi el sem tudunk képzelni.

Ezek a képek csak megtévesztésünkre szolgálnak, ez a félrevezetésünk része-….

Paphiány, plébániák bezáratása

 Pável Márta  

Paphiány, plébániák bezáratása

 Az alábbi hír végtelenül elkeserítő:_{http://24.hu/belfold/2017/01/30/felszamoljak-a-plebaniak-felet-akkora-a-paphiany/” 24hu}

„Felszámolják a plébániák felét, akkora a paphiány

Imaszövetség alapításával próbál szembeszállni a papi hivatás iránt megnyilvánuló érdektelenséggel a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. A naponta elmormolt imákon kívül azonban a gyakorlatban nincs mit tenni, Veres András győri püspök kénytelen bezáratni egyházmegyéjében a plébániák felét.”uo. „Minden nap egy hivatásokért szóló felajánló ima, valamint egy tized rózsafüzér. Ennyit kell teljesíteniük azoknak, akik támogatni szeretnék Veres András püspök új mozgalmát, amellyel a papság létszámának fogyását igyekszik megállítani.”

Előzetesen elmondanám, nem félek, ha kell, meghalok Istenért. Isten noszogatásra beszélni fogok, engem nem érdekel, hogy tetszeni fog-e az Egyházamnak, vagy a papságnak. Nem érdekelhet, mert az Egyház a miénk és Krisztus a miénk is! Ha ők be akarják zárni a templomokat, mert nem tudnak úgy nevelni embereket, hogy elég papunk legyen, az nem az én bűnöm, hanem az övék!

Tenni kéne, mi tettünk és leírom a megoldási javaslatunkat is, ami nem a bezárás.

Nagymamám arra tanított ‒ ami az egész életemet meghatározta ‒, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen ember. Főleg akkor, ha még tetteink Isten akarata szerint valók, tudjuk, semmi sem lehetetlen. Nálunk min. 15 olyan ember van (nők, férfiak vegyesen, házasok is, de nem baj!), akik – a munkájuk megtartása mellett ‒ a környezetükben ingyen ugranának Isten szolgálatára. (S mi SASok - nem vagyunk magunkkal sem elégedettek, de -, amit eddig tudtunk, megtettük: van kis magunk építette templomunk, csaknem 30 éve működő katolikus közösségünk, tagjaink Istennek a templomban, pap előtt fogadalmat tettek. Járunk haldokló betegekhez, tanítjuk az embereket, lelki segítséget adunk, s még többet is bírnánk tenni! Ha hagynák, de nem – a hiúság, a kockanézet, a spirituális erőnktől való félelem akkora ‒, nem is kerülhetünk szóba. S még szókimondóak, nonkomfortosak vagyunk, akiket csakis Isten ügye érdekel, semmi más, és ez másnak ez nagyon zavaró! De ez nem elfogadható nekik ‒ akik most bezárják a plébániákat ‒, mert nem vagyunk elég liliomosak, mint ahogyan a gyóntatószékben, egy már meghalt atya mondta nekem.

Könyörgöm, mi Krisztust követők vagyunk, Isten sem volt liliomos, Ő is nonkomformista volt, mi csak azt akarjuk, amit Krisztus! Az Egyház a miénk is, követeljük: ne hagyják tönkremenni! Van, aki elvállalná a lelkipásztorkodást, ha módosítanának rajta, ha a papság hierarchiája ALÁ egy testvéri szolgálat néven nevezett működést beiktatna. Így a sok kis csoportot befognák, akinek eddig hallgatni kellett.

Hadd ne haljunk meg a tehetetlen Egyházzal együtt! Mi Istenért vagyunk, nem a papokért. Ha jó egy pap ‒ ismerek ilyeneket is ‒ és lelke csak az Úré, őt az Isten áldja meg, ha nem az, nincs dolgunk vele, nekünk első az Isten. Halálunkkor Istennel szembesülünk, nem a dolgát rosszul végző pappal. Hogy ő mit kap, azt nem szeretném látni.

Megoldás lenne: kb. 10 kis falunak/plébániának lenne egy papja, aki az átváltoztatást elvégzi, a gyóntatásra is van megoldásunk, időnként vizitációt tart, egyházi oldalról felügyeletet gyakorol. Pár hónap alatt erre a feladatra kiképzett, csak teológiát végzett igaz hívőket, vegyesen nőket, férfiakat az Egyház beoszthatná az üres plébániákhoz. Akiket felhatalmaznának az összes plébániai, misebemutatási, prédikálási, keresztelés, temetés, esketés, áldozatás  lehetőségével/tevékenységgel. (Ha teológiát végeztek, rosszat, tévedést nem beszélhetnek.) Mindent el tudnának végezni, és akár több ezer ilyen teológiát végzett ember van az országunkban. A papnak dolga lenne: az átváltoztatás, a gyóntatás és felügyelni ezeket a testvérek által működtetett plébániákat. Ha papnak van ideje, kapacitása, akkor bármelyik tevékenységet – akár időlegesen  is…- kiveszi magának, de úgy, hogy a terület ellátása ne sérüljön. Ez kis változtatással elég gyors megoldás lehetne, ha valóban akarnak tenni.

Az szerintem nagyon kevés, hogy ’én ugyan bezártam a plébániákat, de ti meg imádkozzatok és rózsafüzérezzetek’. Az imaszövetség alapítása tűzoltásnak sem jó. Én tudom az ima erejét, hiszek az imában és tudom, hogyan hathat, de nem mindegy, hogyan imádkozunk. Tudom, Isten is csak úgy segít meg, ha mi is teszünk, azt nem lehet, hogy kiállok az udvarra és kiabálok az ég felé. Közben nem dolgozok, nem teszek meg mindent, de majd, Uram, imádkozom hozzád, segíts meg. Ez kevés!  Ez az idő lejárt! Nem is volt ilyen. Ha nem adják meg magukat, az évezredes kemény elzárkózó konokságot nem számolják fel, semmire sem megyünk. Azt már nem is merem javasolni, amit mi teszünk, hogy elmélkedésben megkérdezzük az Urat: jó lenne-e ez így? (Persze, hogy jó!) Nagyon gyorsan tenni kéne, viharos gyorsasággal, mert a jelen konok rendszere nem, vagy rosszul működik. 21. századira kell alakítani a jelen Egyház működését, mert emberek elvesznek és mindenki Isten elé fog állni. Felelni fognak a hierarchikus papok is, és le fognak számolni az Úrral.   Megtettünk-e MINDENT KRISZTUS MŰVÉÉRT?! Jelenleg itt a Földön már szinte senkit nem érdekel, mikor az egyén meghal, hogy meddig jutott a földi létben, és ő ott áll egymaga az Úr előtt, s nem tud másra mutogatni.

Az emberek lelkét segíteni kell, az embereket kell hazasegíteni, ha ezt nem ismerték fel, akkor most üvöltve mondom: ébresztő! Nem érdekel, nem érdekelhet az, hogy most mit gondolnak, nem érdekel, ha kitiltanak, úgyse megyek el, Krisztusé vagyok, nincs hova mennem, és mert az Egyház a miénk is! DE az alábbiakat akkor is vallom és követelem, hogy ne engedjék az Egyházunkat /plébániáinkat, papjainkat, templomainkat/ hagyni elveszni!

Még egyszer elmondanám, ha valakinek nem tűnne fel, a 21. században vagyunk! Nem működnek az ezer évvel ezelőtti normák. Az emberek nagy része hitetlen, ezt is a rossz tanítás, a rossz példamutatás okozta, persze tesz hozzá a világban elhatalmasodó liberális, szabadelvű nézetek térhódítása is.

Mit lehet tenni (már a fentiekben leírtam), ha az emberek nem termelik ki maguk közül hívő lélekkel a papokat? Akkor meg kell nézni azt, hogy hol rontották el. Látható, hogy mennyi ezoterikus és az egyháztól elment ember van, ők miért tették ezt? Az Egyház merevsége is okozta ezt, mert az eltávolodott emberek – egyfajta hiánypótlásként -, kialakítottak maguknak valamiféle Istenképet. Könyörgöm, ott van, jelen van bennük az Isten utáni vágy, csak más módon. Ezeket kéne visszahozni, és majd ezeket az embereket is kellene Isten szolgálatára rendelni, s nem azt nézni, hogy lehet szektázni, pocskondiázni őket. De ne menjünk el ilyen messze.

Jelenleg az Egyházunkon belül vannak igazán hívő csoportok is, ahol tisztességes emberek szívesen szolgálnák az Istent, és nem csak gyertyavivőként, meg egyéb látszat-tevékenységekkel. Ők szívesen állnának be a papok felügyeletével plébánia vezető, lelkipásztori szolgálatra. Őket testvérnek kellene hívni, mert azok lennének az embereknek. Miért jó, ha csókolgatják a migráns kisgyerekeket ‒ oké, tegyék, ha annyira akarják, de ‒, nem ez az Egyház dolga! Központilag, pápailag kellene az egészet a fentiek szerint megoldani. Láthatják, ez a világ keresztényeinek problémája. Egyházunknak nem perifériás dolgokkal kell foglalkozni, hanem a megmaradásunkkal, a létünkkel. Nem azt kellene naponta hallgatni, hogy csak az a jó hívő, aki befogadja a migránst. Nagy baj ez is, de Jézus Krisztus megváltó tettének elveszésénél nincs nagyobb baj, hogy emberek millió halnak meg nélküle! Nem vagyok migránsgyűlölő, sajnálom őket, s hiszem, hogy ott ahol eddig éltek, ott kell őket segíteni. Ugyanakkor nagyon féltem a kereszténységet, ami éppen most – több szinten is ‒ az ördög végtelen ravasz támadását éli, halálos veszedelemben forog.

Ébresztő mindenkinek, akit érdekel Isten, keresztények/Egyház sorsa! A keresztényeknek össze kéne fogni, hogy ha a hierarchikus Egyházunk nem lép, és további bezárásokat alkalmaz, akkor ne hagyjuk, oldjuk meg így mi maguk másként. Isten nem formaságokat, ruhákat, rangokat akar stabilizálni- soha nem mondott ilyet-, hanem embereket akar magához ölelni, magába olvasztani. Jó pásztorokat akar, akik legeltetik juhokat, és nem engedik világgá menni őket, s nem zárják be a plébánia ajtókat. Megy ez ma, dolgoznak ezen ma?

uo. „Az elmúlt évtizedekben a papi és szerzetesi hivatások száma sajnálatos módon folyamatosan csökken szerte Európában, így nálunk, Magyarországon is. A Győri Egyházmegyének jelenleg a hat évfolyamon mindössze hét papnövendéke van, miközben az elmúlt években számos paptestvérünket veszítettük el, írta a püspökkari elnök… Néhány éven belül a mostani közel százról nagyjából felére csökkentenék a plébániák számát. A papság maga döntheti el, hogy melyik plébánia marad, melyik szűnik meg”.

Ismétlem, nagyon emészt az Isten iránti buzgalom, mi az, hogy felszámolják a plébániákat? Így is kevés mise van, sokszor rossz prédikációval. A papok kiégtek, így sokszor a szolgálatuk sem olyan minőségben zajlik, van amikor nem is lehet elvárni, ha egy pap naponta több misét mond. Nem értem, hogy miért ez a nagy ellenállás, miért nem adják át azt, amit nem bírnak elvégezni. Nem ők a lényeg, hanem Isten! Több ezer civil ember van hazánkban, aki teológiát végzett /hittanár. Ha csak a fele állna munkába, akkor is minden plébániára 2 ember is jutna, és, munka mellett párban is (2-2 napot dolgozva) elvégezhetnék a lelkipásztori ellátás szolgálatát.

Kérdezem: mi a fontosabb, az, hogy ragaszkodjanak a kétezer éves hagyományokhoz, vagy hogy Isten megváltó műve, a Jézus Krisztus által létrehozott Egyházon át eljusson az emberekhez?

Cél, hogy minél több embert vonjunk be, minél többet mondjunk el az evangéliumokból. A mi részünkről 15 ember biztosan készen állna a feladatra, de nem látszattevékenységre (ahhoz mi eddig is túl komoly munkát végeztünk): gyertyákat vinni, asszisztálni, meg egyebeket, hanem komoly evangelizációs munkára.

Nem hagyhatjuk, milyen gyalázat az, hogy európai templomokban diszkók működnek, vagy múzeumoknak használják őket, van olyan, hogy mohamedán mecsetté lesznek. Krisztus felé való árulás ez nekünk! Nem vérzik a szívük?! Az Egyháznak nem az a dolga, hogy meggyőzze az embereket, hogy Istenhez vezesse?! Valljuk, az a cél, hogy minél több ember úgy haljon meg, hogy kiteljesedett abban, amiért életet kapott.

PROHÁSZKA OTTOKÁR: Legyetek világító emberek

... „Én ma látni akarok, én az én kötelességemben, az én napszámomban istentiszteletet, a testvérekben jó lelkeket, az én otthonomban hálára indító nagy adományt akarok látni. Ha az ember úgy beszövi a napi életbe, és ebben gyakorolja magát, megszabadul a vak és néma szellemtől, mely, ha nem is az ördög, de árnyéka a rossznak, mely alatt a világ szenved. Uram, adj szemeket, hogy lássalak. Lássam utaidat, világodat. Uram, add, hogy halljam szavadat, törvényedet. Ne legyek néma, süket, vak.”