Jól elvagyunk itt a Földön, vagy csupán betelepítettek vagyunk?

 Pável Márta

Jól elvagyunk itt a Földön, vagy csupán betelepítettek vagyunk?

Mivel ez a téma meglehetősen érdekel, sokszor elolvasom az ilyen témájú cikkeket, az alábbi, számomra kb. 90 %-ban elfogadható elméletet fogom elemezi:_{http://www.borsonline.hu/aktualis/itt-a-bizonyitek-foldonkivuli-faj-az-emberiseg-/71936}

„Dr. Ellis Silver nem kevesebbet állít, mint hogy az emberiség nem volt a Földön lezajlott evolúció része, fajunk csupán néhány tízezer évvel ezelőtt került ide. Az ökológus tudományos vagy annak látszó bizonyítékokkal igyekszik alátámasztani elméletét. Szerinte az emberek földönkívüli eredetére utal, hogy csúnyán leégünk a napon, hogy hátfájdalmaink vannak és hogy annyira szenvedünk a szüléstől, mint egyetlen más faj sem bolygónkon... Szerinte azért nem bírjuk az erős napsütést, mert nem erre terveztek minket ‒ ellentétben pl. a valóban itt kifejlődött hüllőkkel ‒ , valamint krónikus betegségeinket is az okozza, hogy mint ‒ egyéb, tőle független alváskutatók kimutatták ‒ az emberi szervezet biológiai órája eredetileg 25 órára van kalibrálva, nem pedig 24-re…

Silver szerint azért vannak gerincproblémáink és azért fáj a hátunk, mert eredetileg egy kisebb gravitációjú helyről származunk, és a szervezetünk még nem alkalmazkodott teljesen az itteni viszonyokhoz. „Ahhoz képest, hogy a Föld legfejlettebb faja vagyunk, túlságosan sok testi hiányosságunk van, amelyek nagy veszélyt jelentenek ránk. Ez nem logikus” ‒ érvel a tudós.”

Igen, valóban NEM LOGIKUS! Az ember – legalább is én ‒ sokszor testidegennek érzi a Földet pl. olyan dolgokba vagyunk belekényszerítve, ami megalázó. /S kérdezem, HONNAN az a TUDÁS, HOGY EZ MEGALÁZÓ?/ Ilyen a pénzkeresésért való szakadatlan robot, ami elmegy a táplálékra, hogy közlekedni tudjunk, lakni tudjunk valahol, mert az is pénz, de főleg az elfogadható élet utáni vágy megvalósítása is sokba kerül. Rabok, lehatároltak vagyunk a testünkben, lássuk be, egy biokémiai feldolgozó üzem vagyunk melléktermékekkel, hő, energia, szag, salakanyagok stb., rengeteg működési hibával! Sokan még ott tartanak, hogy ez a minden, büszkék az izmaikra vagy a húsos ajkaikra. Ilyen gondolatokkal a fejemben hogy lehetne engem és a gondolataimat megértő emberek tömege, örülhetek, ha pár tucat akad. Ez, ha szellemileg tudatosul, akkor válik kínzóvá, röghöz kötöttek vagyunk. Mt 6,25 Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

Akkor még nem beszéltem a szellemi silányságokról. Itt is durván kétféle ember van: aki szinte állati szinten élve vegetál, csak a biológiai alapfunkciók működnek, s ennek örül is, írni megtanították és ontja a szennylapokat a szexmániával, üres fecsegésekkel. A másik, akinek ez fáj, mert ez az ember belül tudja, talán egyre jobban tudja, hogy ő nem csak ennyi. _uo. „Szerinte a földön élt neandervölgyiek és más ősemberek kereszteződtek a valószínűleg több mint négy fényévnyi távolságból, az Alfa Centauriról (a hozzánk legközelebbi naprendszerről) érkezett fejlett idegen lényekkel, akiket ide száműztek erre a planétára ‒ ennek eredményei lennénk mi.” Ismerem a földi vélekedéseket, meg a fajelméleteket gyártók elítélését is, de sajnos szemmel láthatóak a testi, szellemi felfogóképességbeli, szelídségi, intelligenciabeli stb. különbségek. Lehet, hogy az egyik résznél ősember ősemberrel szaporodott, a másik a behozottakkal keveredett ősember, a harmadik, hogy ezek az importált lények csak maguk között szaporodtak. S mára ennek ezerféle variációja lett.

Rengeteg és nagy kérdések vetődnek fel. Kik vagyunk, minek vagyunk? Igen, magam talán már valamennyire tudom, de ebben fehér holló vagyok, akitől inkább félnek, bizonyos szinten tartanak, mint szeretnek, jobbára csak befogadnak. Egyre jobban meg lehet élni a szellemi magányt. Fizikailag vannak az ember körül, de valójába mennyire vannak? Mindig eszembe jut Avilai Szt. Teréz lelki anyám mondta: Senki sem értett meg, ezt beláttam. Nagyon fájó valóság ezt megtapasztalni. Minél mélyebbre megyek, annál többen kihátrálnak mellőlem, s nem adhatom fel a szintemet, mert az a valóságos halál lenne.   

Hogy mi nem itt alakultunk ki, azt a fentiekben felsorolt rejtett igényeim is mutatják. De ehhez az elmélethez sok mindent hozzá lehetne tenni. Pl. Miért van bennünk egyfajta öntudat, miért vagyunk testileg – szerintem ‒ rosszul szerkesztettek, lélekben a csillagok közé vágyódóak, ergo nem idevalók.

_uo. „… a Föld egyfajta börtönbolygó lehet, ahová egy másik földönkívüli faj telepítette az agresszív természetű emberi fajt büntetésből.” Fontosnak tartom leszögezni, az én gondolkodásomban nem keveredik össze Isten a más idegen lényekkel. Sőt nagyon is külön vannak. Isten örök, teremtetlen, halhatatlan, végtelen, formátlan Fény, értelem és minden jó tulajdonságok hordozója, s aki közelebb van Hozzá lélekben, az jobban részesedik ebből, és ez látszik is rajta. Jézus Krisztus maga jön hozzánk, a magukat vándorlásra kényszerítő lényekhez elmondani, mit kell tennünk. Előbb az Isten maga jön, majd teremt embereket, akik az Ő nevében munkálkodnak. „Mt 9,36-38 Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" ‒ mondta akkor tanítványainak. "Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz."

Az igaz, hogy mára egyre kevesebben vannak a munkások és még kevesebben, akik hallgatnak ránk, önfejű, matériába süllyedt lett az anno spirituális emberiség. Az idegen, ismeretlen lények is Isten hatókörébe tartoznak, csak nem annyira anyagba süllyedtek, mint a földi ember, s többségében nagyobb érzékenységük van Isten irányába, így ők is a munkásai lehetnek a többi lény megmentésében.

Ez az elmélet itt kezd érdekessé válni, mert semmi sem zárja ki a hivatkozott hipotézist, miszerint büntetésből máshonnan betelepítettek vagyunk. (Ilyen a Földön is volt, mikor a renitens embereket a mai Ausztráliába telepítették.) Sőt, ha Jézus Krisztus szavait veszem, akkor arra kell rájönni, hogy Ő végtelen szeretetében – mivel a lelkünk Tőle van ‒ gyermekei után jött, s elmondta/megtanította, hogy illeszkedhetnénk vissza a jobb, kulturáltabb, finomabb létbe, mármint azok, akik nem tudnak Vele végleg hazamenni. Ha ilyen szemmel értelmesen olvassa valaki az evangéliumokat, nagyon meg fog döbbenni. Az egész összecseng, akár a cikk mondandójával is. Mindenütt az Újszövetségben a szeretet és a szelídség volt hangsúlyozva.

Mindig kétkedésre és egyben elfogadásra is késztetett az, hogy hova viszik azt, akit fölvesznek? Erről már írtam cikket, lélekben is fölvehetnek, de akkor miért érdekes, hogy hol van, és hova ne menjen? Valószínűleg – egy nagy katarzis esetén, pl. nagy meteor ‒ testi áttelepítés is lesz. Akkor hova is? Hát oda, ahonnan büntetésből elhozták a lényeket. Jellemző és teljesen belevág a képbe, hogy csak a jókat viszik vissza. Ez teljesen összefügg a cikk elméletével.

Biblia Mt 24,40-41: Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

Mikor lesz ez? A Bibliából nem kapunk választ, csak ennyit: Mt 25.12-13 De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Nagy kérdés, mennyire vagyunk éberek, de még nagyobb az, hogy mennyire vagyunk elvihetően jók…!

Megmentenek-e minket az idegen /UFO/ lények a pusztulástól?

 Pável Márta

Megmentenek-e minket az idegen /UFO/ lények a pusztulástól?

1-rész

Ez a téma folyamatosan foglalkoztat, így most 2 részből álló hangos gondolkodásra hívom Önöket.

Közelítünk a pusztuláshoz, ez nagyon sok jelből kitűnik, ezt azonban most nem részletezném. A Földön nincs lehetőségünk – a mai tudásunk szerint – hathatós és hosszan tartó menekülésre, sem védekezésre, főleg hogy az emberiséget nagyrész önmagától kellene megvédeni.

Hogy kapunk-e valami pozitív irányú beavatkozást, őszintén megvallom, nem tudom – annak ellenére, hogy tudom, vannak idegen lények –, tudom azt is, hogy Ők nagyon-nagyon sokan vannak körülöttünk. Itt nemcsak három dimenzió, hanem több dimenzió is egymáson van, és mindegyikben léteznek a megfelelő módon kialakult élőlények, akik messze nem humanoidok. Többségüket, bármennyire is transzcendens egy-egy ember, nem érzékelheti. Ugyanis nem lehet őket szemmel, sőt a legmélyebb elmélkedésben is alig-alig észlelni. Mi sem tudunk annyira finomodni, odáig elmenni, hogy mindent észleljük. Így nekünk nagyon óvatosnak kell lenni, hogy miről beszélünk, és nagyon óvatosnak kell lenni, amikor azt mondjuk; hogy megvédenek, vagy nem védenek meg minket.

Első kérdés, első ok: Milyen irányú legyen a segítség? Valóban szükségünk van megmentésre, pl. ilyen ok a természetünk/lelkiség elfajulása miatt kellene. Ebben nem hinném, hogy akarnak segíteni – hacsak nem kísérleti telep vagyunk…–, mert itt az okosság, a bölcsesség, az igazság felismerési képesség stb., mind kiveszőben van.

Sajnos röviden, de kicsit ki kell térnem a gazdasági, társadalmi és politikai kérdésre – s közben kérdezgessék maguktól, hogy ettől bármilyen UFÓ lény meg tudna-e minket menteni.

A tömeg emberi butasága olyannyira nagy, hogy a jelenségeket és következményeit nem tudják egymás mellé tenni. Az; egy meg egyből kettő lesz, nem jön a képbe, és nem tudják egymás mellé tenni a nyilvánvaló dolgokat. Például; butákra hallgatnak, azokra, akik jobban harsogják a hülyeségüket, az a menő. Így negatív erőket engednek be. Pl. nem kellene ahhoz érettségi sem, hogy belássák, ha migránsok között, főként életerős harcedzett 30-40 év körüli muszlim férfi férfiak jönnek a kereszténységében haldokló Európába, abból nekünk a pusztulás, a halál következik. Mivel a muszlim vallás erősen térítő, nincs okunk naivnak lenni, hogy nem akarják magukat érvényesíteni. De nem csak ez a veszély fenyeget minket – amire teljesen vakok…! Akár az éhínség elől menekülnek, akkor is veszély fenyeget bennünket; mert ha nemcsak a segélyekért jönnek, hanem dolgozni is akarnának – amit a többségénél erősen kétlek…–, honnan adnánk a szakképzetleneknek munkát, mikor a romáknak sem tudunk adni?! A migránsoknak erősen más a munkamoráljuk, és fel is vannak bujtogatva, nem biztos, hogy itt ugyanúgy akarnak dolgozni, mint mi. Kérdezzék meg maguktól, hogy a több száz éve velünk lévő cigány embereket mennyire lehetett integrálni, megsegíteni, munkához juttatni. Ha ebben kételyeik vannak, kérem, menjenek el Borsodba, a válasz meglesz! Mi lenne, ha annyi muszlim jönne be, amennyi akarna? (Lehet, hogy még a fő cél nem mi vagyunk, de ha nem fogadják be őket a többi országban – ugyanis egy ország sincsen gumiból –, mi következünk. Ehhez sem kell sok ész, hogy ezt valaki belássa!) Ha ez bekövetkezik kb. 5-10 év maximum, valószínűleg az ország lakossága 20 százalékának kellene eltartania az összes többit! Remélem, ezt mindenki tudja, hogy ez nem megy!

Nos, ilyen és hasonló önpusztító emberi tetteket látván, megélvén, ismét megkérdezem; meg tudnak-e bennünket menteni külső lények (önmagunktól) azért, hogy megmaradjunk?

A másik szomorú kérdés az, hogy meg kell-e maradnunk, mert van egy nagyon jó közmondás: hogy aki „benga”, haljon meg! Tudom, hogy mi is abba a rétegbe tartozunk, aki még meg fog halni, még ha nem is tartom magunkat eszementnek, ugyanis mi látjuk a problémát. El is mondom, BAJ VAN, és még nagyobb lesz! Még akkor is, ha sokaknak nem tetszik, vagy engem tartanak eltévedtnek, de ez engem nem érdekel, viszont biztos vagyok benne, hogy ennek az önmagát becsapó társadalomnak el kell mondanom.

Második ok: A társadalmunk az emberi faj szaporodásában elég erősen Istent játssza, befolyásolja, tehát minden olyan gyermeket, akinek igazából nincs életképessége, erőszakkal megtartjuk. Szinte mindenkit inkubátorba teszünk, és minden olyan gyermeket, aki normális úton el akar menni, mert ő „tudja”, hogy genetikailag beteg, nem egészséges életre való – ez a természetes szelekció…! Tetejében a menni készülő magzatot, mégis olyan gyógyszerekkel tartjuk az anyaméhben, amitől bármi baja is van, maradni fog, s esetleg súlyos betegen, vagy halva születik meg.  Ez nekem hamis humánum, mert elkorcsosulás felpörgeti magát és egyre életképtelenebb lesz az emberi nem.  Az elsilányulás már erősen látszik; gyenge fizikum, gyenge idegrendszer, logika, szeretet, humánum mintha kiiktatódna, életképesség a mobiltelefonok nyomogatásában merül ki, stb.! Ha magukra hagynák őket, még 18 évesen is életképtelen lenne nagyrészük. Az állatvilágban megvan a természetes szelekció, az emberek világában kiiktatódik, ezzel együtt a média még fokozatosan butítja népet. Megint felteszem a kérdést, meg kéne minket tartani? Hát, nem vagyok benne biztos!

A harmadik ok: Olyan vallási működések mellett, ami semmi támaszt sem ad az embereknek, sem valós iránymutatást a létük célját illetően, csak pusztul a spirituális emberiség. Ha valami „hasznunk lenne” más lények felé, ez lehetne az. A mai vallások többsége csak a maguk rangjának meglétét stabilizálja. S hangsúlyozza, hogy az ember milyen kiemelt lény, hogy mennyire fontos stb. Kérdésem az, hogy ameddig ilyen fontos lehet az ember, hogy merik ennyire silányul tanítani az Istent? Itt nincs logikus összefüggés. Miért nem néztek szembe a vallások azzal, hogy ameddig megteszik, amit Isten akar, elmennek a dolgok. De az ószövetségi iratokból láthatták azt, amikor a nép nem tette meg, amit Isten kért tőle, akkor jött a fogság és a különböző csapások. Ma is elpártolás van, s nem tudom ezt bármiféle ufós lények meg akarnák-e akadályozni. 

A negyedik ok: Ezt az okot lehet, hogy csak a jó szándékom vezeti, mert nem jellemző az egész emberiségre, hanem csak egy nagyon szűk rétegre. Ha ennek a kis rétegnek a tevékenysége a földi vallási vezetők előtt kiderül, akkor jönnek a rágalmak, hogy piedesztálra teszik magukat. Ez a különleges érzékenységgel és transzcendens képességekkel rendelkező szűk réteg valóban nagyon fontos lehet más, idegen lényeknek is. Az elég ritka lehet ez spirituális érzékenység más lények között is, pont ezért erre, a számunkra ismeretlen lények fokozottan figyelnek, mert ez egy nagy érték. A transzcendens elmélkedésben megtapasztalt isteni vezetés az, ami őket is lelkileg magasabbra viheti. Egy nagy kérdés merül fel, hogy ők ezekért az emberekért segítenek a megmenekülésben az emberiségnek, vagy csak nekik?   

Véleményem szerint nem érdemes az egészet megmenteniük, mert már így is óriási a szakadás a többi ember és lelki szakadárok között. Lehet, hogy inkább ezeket az embereket fogják kimenteni valahova, mert az idegen lények is sokfajta spirituális, emocionális  gondokkal küzdenek, kellenek nekik azok, akik ezeket jól kezelik. Amikor egy civilizáció elgépiesedik és egy társadalomban domináns az információhalmaz, de már egyebek nem motiválják, és nincsen mögötte „humánus” tartalom onnantól bajban lesznek,s ha nem lépnek, akkor rájuk is pusztulás vár. Fontossá válhat az idegen lények számára, hogy itt a Földön vannak olyan lények, akik ezt tudják, működtetik és ők nagyon nagy spirituális erők lehetnek, ami univerzális messzeségbe sugárzik. Éppen ezért ez a kis földi spirituális réteg különböző dimenziókon áthatoló kapcsolatokkal rendelkezhet, és megint érvényesülhet az ószövetségben elhangzott igazság; hogy ha egy vagy két igaz van, érdemes megmenteni a földet. Tudomásom szerint nem egy-két ilyen ember van a Földön, hanem reményeim szerint /rajtunk kívül/ még van pár száz. Kérdés az, hogy ezért úgy gondolkoznak az idegen lények, hogy az egészet érdemes megmenteni, vagy csak ezeket el fogják vinni.

Ötödik ok: Van-e még a földön olyan emberi közreműködés, amit nem ismertünk fel, amiért érdemes lenne ezt a generációt megőrizni? Hát ezt nem tudhatjuk, ahogyan azt sem; ami – remélhetőleg – csak hipotézis, hogy valamilyen idegen, fejlettebb lényeknek, bizonyos okból a kísérleti telepei vagyunk. Itt figyelik; mi, mit okoz, genetikailag azokat a tulajdonságokat fejlesztgetik, kutatják, amelyeket később egy másik is életbe felhasználhatnának? S talán a föld egy genetikai génbank? Minden lehet. Félő, mikor döntik el, hogy ez egy zsákutca és nemhogy védenének, hanem bezárják az egészet, főleg, ha visszanézzük a történelmünket, amely során állandóan csak gyűlölködés, háború, hazugság, paráznaság és egyebek történtek.  

Most térjünk rá arra, hogy kik lehetnek itt velünk, még akikkel közvetlen érintkezünk – annak ellenére, hogy nem tudunk róluk. Ez számomra rendkívül fontos kérdés, mert többféle lényről van tudomásom, és tudom, hogy nekik mennyire szükséges a föld a mai állapotában. Viszont az is igaz, hogy a nagy része nem is anyaghoz, illetve nem ennyire anyaghoz kötött, és a világegyetem tele van rendkívül változatos, többdimenziós élőlényekkel. Sajnos nem tudok az ő fejükkel gondolkozni, lehet, hogy ez elmúlik, de ha lenne hely nekik máshol, kérdés hogy, ezt hagyják-e pusztulni vagy inkább lábbal szavaznak, és odébb állnak.  

Folytatás a következő cikkben kb. 1 hét múlva-J.

Mi, ki lakik a macskákban?

 Pável Márta  Mi, ki lakik a macskákban?

Szeretem az állatokat, van kutyám és macskám is, így testközelből szemlélhetem milyenek. Sokszor kínzó kíváncsisággal kérdezem magamban, ki vagy mi lakik egy macskában?

Honnan jöhetett, milyen lények lakhatnak a macskákban? Mi

vel macska- és kutyatulajdonos vagyok, megdöbbenve tapasztaltam, hogy micsoda különbség van a két állat között. Minimum olyan, mint a geológus és a teológus között,  semennyire sem hasonlítanak egymáshoz. A kutya az egyetlen igaz védő, szolgáló, hűséges, egyenesen megható. A kutya zavaróan, túlságosan jónak látja az embert. Szinte szégyelli magát az ember, hogy tudsz így rám nézni. Micsoda imádat ez, sok ember még Istenre sem néz így!

Hát ilyen érzetet a macska nem támaszt, inkább elképeszt, szórakoztat, hogy milyen lény lehet benne? Mitől mer ekkora kis piszok lenni?

Volt egy gyönyörű perzsa Maffia nevű cicám (itt van a képe). Különleges lény volt, nem volt igazi macska, mert túl nagy lelke volt, amivel láthatólag szeretett. Meg is rémisztett. Egyszer meditáció után meglátott, fejem fölé nézett vagy 15 cm-rel, és szemei forogtak és felfújta magát. Nos, ekkor én ijedtem meg, mit láthat? Nem szerette, ha – szerinte – sokat alszom. Olyankor kb. 5 cm-re tőlem meredeken nézte a szememet, bűvölt, szinte felébresztet a nézésével, utána boldogan lefeküdt mellém. Tudjuk, hogy többet lát, mint mi és a gondolatainkat is kitalálja, ezt többször tapasztaltam. Sokszor megdöbbenve dolgain, elgondolkoztam, honnan van ilyen lény, ki lehet benne, mit tudhat? Különleges volt, mindig azt hittem, egyszer csak megszólal, a szemeivel mindent elmondott, nagy veszteség volt halála.

Általában tudható, hogy a macska egy végtelenül öntörvényű, úgy tűnik önző, de embert igen szórakoztató lény. Attól is szórakoztató, hogy fittyet hány ránk, annak ellenére, hogy mindent tőlünk kap, szinte rabszolgaként használ minket és mi imádjuk, babusgatjuk, ő meg „na, engedem nektek” egy darabig, míg akarja, addig hagyja. Az ember mindig csak megdöbben, hogy lehet valamilyen lény ennyi öntudattal, ennyi meg nem hajlási készséggel? Azt kell gondolnom, nem ismerjük a körülöttünk lévő lények világát, egy kicsit sem. Sokkal alázatosabbaknak kellene lennünk, ez irányba is! Nem tudsz addig eljutni, hogy behódoljon. (Képeken: Ő is Maffi, a másik emlékére…)

Egy igazán valós, egyedi történetet mondok el a macskákkal kapcsolatban, amit mi megéltük.

Vagy 30 éve Isztambulban nyaraltunk, amikor estefelé a Kék Mecset elé mentünk, csak sétálgattunk. Nem volt tervezve, csak lődörögtünk. Feltűnt, hogy a lépcső tetején egy csomó macska gyülekezett, vagy 100-150 cica. Mindenfélék voltak, és nem értettük mi ez a hirtelen macskainvázió. Érdeklődve egyre több turista – hasonlóképpen kellemes időben, sétálva – ott kötött ki. Amikor egy macskákra nagyon hasonlító férfi érkezett, akinek kerek feje, bajsza volt és az egész férfi olyan macskás volt, elég furcsán nézett ki. Hátán egy hangszertartóval, kezében két nagy vödörrel jelent meg. Komótosan elővett egy olyan hangszert, amilyent még soha nem láttam. Valamiféle török népi hangszer lehetett. Az ember elkezdett játszani, olyan gyönyörűen, amit talán az angyalok között lehetne hallani ..! Csak játszott, hogy milyen zenét nem tudhattam, univerzális hangok jöttek elő, és ezek vékony hangok szívet tépőek voltak. Nagyon - nagyon spirituális zene volt, ami minden embert, aki ott volt, elképesztett. De az is, hogy a macskák körbeállták az embert, és az összes macska felfelé tartotta a fejét és szinte mágikus erővel húzta magához őket a zenélő férfi. Mi turisták döbbenten néma csendben álltunk, csak néha egymás szemébe mélyedtünk, mi ez? A csoda több mint 10 percig tartott, mi emberek mindenféle náció csak legmélyebb elképedéssel néztük egymást, nem beszéltünk, halálos, néma csend volt. Azt hittük, hogy ilyen nem létezik, nem tudtuk elképzelni, hogy mi történik itt. Folyamatosan egymás szemébe nézve kerestük, hogy nem őrültünk meg, nem alszunk, ez igaz, itt történik? De igen, itt történt.

Miután a férfi befejezte ezt a gyönyörű, soha nem hallott szépségű zenét, a macskák még mindig illedelmesen (!) ültek (!!). Ö komótosan eltette a húros zeneszámot, majd leszedte a vödrök tetejét. Elég nagy vödrök voltak, tele voltak olyan 8 -10 cm-es kis halakkal. A férfi egyesével minden macskának adok belőle, és csodálatosképpen a macskák nem rohanták meg, hanem szépen vártak a sorukra. (Ez nem macskaszokás, ilyet hogy tehetnek a macskák, mi történt itt?) A férfi mindegyiknek adott halat, és a macskák megették, amikor elfogyott a hal, szépen elsomfordáltak. (Látszódott ez sűrűn ismétlődő jelenség volt, a macskák tudták mi történik.)

Mi csak meredten álltunk, egy valóságos csodát láttunk. Összehozott bennünket, ennyire semmi nem tudta volna tömeget némává, együtt ledöbbenté tenni. Még álltunk és folyamatosan egymás szemét kerestük, mi ott olyan ajándékot kaptunk, amit soha nem lehet elfeledni. Nem értettünk semmit, mellettünk egy német házaspár állt, velük együtt tudtuk mi ebben csodában, más emberré lettünk. Egy darabig mikor elindultunk, szó nélkül egy darabig egymás mellett menve, majd köszönve elváltunk.

Azt gondolom a macska különlegességét ez a történet is megvilágítja. Olyan dolgokra képes, amit mi el sem tudunk képzelni.

Ezek a képek csak megtévesztésünkre szolgálnak, ez a félrevezetésünk része-….