Pável Márta MELEG PAPOK, MELEG POLITIKUSOK ÉS A FELMELEGEDŐ VILÁG

 

Pável Márta

MELEG PAPOK, MELEG POLITIKUSOK ÉS A FELMELEGEDŐ VILÁG

 

Véleményemnek többször is hangot adtam, mégis számomra érthetetlen – hiába tudunk két-három ezer év óta róla –, nem megértett jelenség a homokosság. Ebben a cikkemben nemcsak elemzem, hanem felhívok minden tevékeny keresztény embertársamat tettek mezejére lépjen, a cikk végén leírtak szerint.

Ezt a meleg állapotot sokféleképpen lehet magyarázni, de mint katolikus hittanár azt gondolom, hogy az embernek azt kéne elfogadnia, aminek és amilyennek született, mert az nem véletlenül van úgy. Amúgy, ha nem hivalkodnak (négy fal közti magánügye…) és nem teszik másoknak is kötelezővé, már lemondtam arról, hogy ezzel foglalkozzam, mindaddig, míg lelki, erkölcsi kárt nem tesznek. De ha valaki nem fogadja el azt, ahogyan született, és meg akarja a „másságát” élni, hogy meleg… tegye. DE NE hivalkodva, paráználkodva, pornózva, másokat megbotránkoztatva, hazudozva, fiatalokat megrontva. EZT NE!

Főleg akkor ne engedje meg magának valaki, ha olyan a szakmája, amikor ezzel különösen ártalmassá lesz. Ne olyan hivatásokkal tegye, amikor a homokosság ellen prédikál, mint például a papok; vagy ne olyan politikus tegye, aki törvényt hoz a melegséggel kapcsolatban. Az egész megtévesztő, hamis, farizeusi világ eltéríti az embereket mind Istentől, mind az emberek tiszteletétől, mind a hittől. A papoknál attól is rosszabb, mert nekik Krisztus követésében első helyen példamutatóan kellene élni, az ég felé vezetni, egyre szubtilisebbé téve az embert stb. Helyette mit tesznek ezek a sátáni fattyak? A sárba tapossák még azt a kis hitet is, ami csírázásnak indult. Akik ezt meg merik tenni, azoknak soha, de soha nem volt hitük, kamupapok voltak.

A napokban egy barátunk, egy pap mondta; hogy az is a baj ezekkel, hogy mindig újabb és újabb dolog derült ki, és már a népnek lassan az is gyanús lesz, aki nem az. S ebben sajnos igaza van, mert az emberek általánosításra hajlamosak. Egy aggódó felületen írták: https://petersziklaja.hu/az-egyhaz-es-a-vilag-helyzete-a-kek-konyv-fenyeben/#more-5668 „A zűrzavar behatolt a lelkekbe és sok fiam életébe. E nagy hitehagyás egyre inkább terjed a katolikus Egyházon belül is. Tévedéseket tanítanak és terjesztenek, míg nagy könnyedséggel tagadják meg a hit alapigazságait, amelyeket az Egyház Tanítóhivatala mindig tanított és erélyesen védett mindenféle eretnek eltévelyedéstől. Amikor Pápám (Szent II. János Pál pápa) bátran szól, és erőteljesen megismétli a katolikus hit igazságait, már nem hallgatnak rá, hanem nyilvánosan bírálják és kinevetik. /1988.jún.11/”

Van a népünkben egy általános kiábrándultság – joggal…–, így már mindenkiben rosszat látnak, és senkiről se tudhatják, hogy ki az, és mi az, amiben híhetünk neki. Az utóbbi időben sajnos egyre gyakrabban jöhettünk rá, hogy a szószékről prédikáló sztárpapról is – többnyire „véletlenül” – kiderül, hogy gyerekekkel próbálkozik, vagy melegpartikon vesz részt, vagy pornófilmeket készít stb. Olyan mélyre süllyedtek, hogy azt elmondani sem lehet, s ez egy általános jelenség, mert ez van a politikai élet szereplői közt (meg egymás közt keveredve is…), a lakosság egyéb rétegénél is. Persze nem minden pap és nem minden politikus meleg, de igen erős összefüggést lehet találni, amik most kiderülnek, hogy ez egy fertő, s ami kiderül nap mint nap, az csak a jéghegy csúcsa! Ezt szó szerint lehet látni, hogy ez a jéghegy csúcsa… a jéghegy az, ami a láthatatlan világba süllyed, s néha kibukik. Itt is pont ez van, ha lebuktatják egymást (féltékenység, politikai érdek, hiúság, egyebek miatt), akkor kibukik, mi van a mélyben. Ami itt zajlik, azt szemlélve    lehet mondani –tisztelet a kivételeknek! –, hogy ez az egész rendszer átfertőződött, sötét szereplői egymás kezét mossák, mert valahol mindegyik benne van. Biztos vagyok benne, hogy ha az egész renitens, orgiázó meleghálózatot lebuktatnák, akkor nagyon sok papot, politikust és egyéb embert nélkülözhetnénk. (Sajnos magam is többet tudok ezekről, mint kéne, de nincs kézzel fogható bizonyítékom, s ha lenne, az is kérdés, mi történne vele… s velem…? Viszont nem félek tenni ellenük.) Az aberráltakat, erkölcsi renitenseket ki kellene vonni a közéletből, az egyházakból, az iskolákból, a nevelőotthonokból, az uszodákból stb.

Mint látható, van némi igyekezet. Kevés, és jobbára – szerintem – látszat… de ha azokra bízzák a vizsgálatot, akik maguk is azok, mire megyünk vele? 

Vagy 15 éve feljelentettem az egyháznál egy papot, aki ki akart kezdeni egy tanítványommal. Mint később megtudtam, egy köztudottan meleg papnak adták oda kivizsgálni az ügyet. Gondolhatják, mi lett a vége… semmi… elkenték! (Később kiderült, még én vagyok a szeretetlen… ja…) Igaz, később a papot gazdasági okok miatt kirúgta az egyház.( Ja és maradtam én a szeretetlen…)

Mit lehetne tenni? Sokan most azt mondják, leginkább semmit. Azt hiszem, ha hangot adunk a véleményünknek a sötét dolgaikról, írunk róluk, már az is valami.

Számomra az nem megoldás, hogy többnyire hibás működésű egyház ellen fordulunk, mert akármit is tesznek (a papok stb.) a Szentlélek ott van, s az egyszerűbb hívőknek is támaszt adhat, megismerhetik Istent, Akit nem könnyű leradírozni a palettáról.

Fogjunk össze mi, keresztények, hitünk tisztasága, Krisztus követése miatt is, buktassuk le, akiről megtudjuk, meglátjuk, hogy ilyen megbotránkoztató, hazug életet él. Az Isten a fontos, mindenki más csak nagyon sokkal később jöhet utána. Olyan papot államférfit, tanárt nem kell védeni, aki lelkünket, erkölcseinket gyilkolja. Ha köröznek egy fizikai gyilkost, senkinek nincs aggálya, hogy bejelentse, a lelki gyilkosnál miért lenne? Fogjunk össze, ezeket a sötét lelkeket buktassuk le, elszórva vannak az országban, figyelni kelt, tanúkat hívni, és bejelenteni, ha összejönnek, vagy dokumentálni. Ha illetékesek lesöprik, máshoz kell menni, oknyomozói munka ez, ha már a riporterek ezt, amit kéne nem teszik, tegyük mi! Van telefonunk, hát fotózzuk le, ha látunk pl. egy házba 2-3 papot és politikust szerelmesen beosonni stb., ne restelljünk utánuk járni, már az is elronthatná a kedvüket, ha megtudják, hogy valóban megindultunk a lebuktatásukra. Rájöhetnek, hogy könnyen nyilvánosságra kerülhetnek. A partizánakciók mindig jók, higgyék el, győzhetünk. Maguktól nem fogják a züllöttséget abbahagyni.

A törvénnyel fokozottan büntetni kellene azokat is, akik ugyanolyanoknak adják kivizsgálásra az ilyen ügyeket, akikkel pl. előzőleg közösen pornóztak, vagy együtt orgiáztak. Ne az legyen, hogy együtt kenik el, jót röhögnek a markukba és élik tovább a gyerekeink, a hitünk, az erkölcsi életünk, a közélet tisztasága elleni, sötét, deviáns életüket.

Tudom jól, mi megy, meg kell akadályozni, hogy tisztára moshassa az egyik a másik sötét lelkületűt. Ez nagyon nehéz, mert egymást közös érdekből is védik, és abban reménykednek, hogy nem buknak le. Hát tegyünk róla, bukjanak le, féljenek, nekünk jogunk van rendes világban élni!

Ha nem lépünk, soha nem fogunk tudni rendes embereket nevelni úgy, hogy rendes papokat, rendes politikusokat stb. adhassunk a világnak. A megtisztítására törekedni kell.

Vannak még jó emberek...

 Pável Márta

VANNAK MÉG JÓ EMBEREK…

Igen, vannak, csak nem divat jó embernek lenni, mégis kevesen ugyan, de vannak.

Egy kis kedvcsinálónak, milyen tetteket visznek véghez a jó emberek.

Mostanában interneten is lehet látni, ahogy áruházban készítenek olyan filmeket, ahol a pénzesebb jó emberek az előttünk álló szegénynek kifizetik a számláját, vagy kiegészítik, ha nincsen elég pénze. Olyan is van (ha látja milyen olcsó, minimum dolgokat vesz egy idős ember – a kosár tartalmából ki lehet olvasni, ki milyen gazdasági helyzetben van), hogy megszólítják, hogy vásárolhatnának-e mit tudom egy 10-20 ezer forintért. Ezek az emberek könnyel a szemükben mindent megköszönnek. Szerintem sokkal jobb érzés lesz, mintha venne magának pl. 20-40 ezer forintért egy zoknit stb.

Azt is lehet látni, hogy valaki az étterem előtt lévő embernek kiviszi az ételt, hogy Ő is ehessen. Ez is egy nagyon szép emberi cselekedet.

 Izraelben, pontosabban Jeruzsálemben láttam, hogy amikor bementünk az étterembe – ahova a csoporttal lettünk vezényelve – mondták, hogy várjunk egy kicsit, mert bement egy hajléktalan, és leült az asztalunkhoz, és ő a kikészített hidegtál közül kivett magának egy nagyon nagy csirkecombot, meg még valamit, leült az asztalhoz – amit nekünk szántak –, és fizetés nélkül a hajléktalan nyugodtan ott elfogyasztotta. Kérdeztük, hogy ez most hogy lehet? Mondták, hogy a szegényeket ők nem küldik ki, hanem ingyen ehetnek, és akkor utána újra tálalnak, újra húzzák az asztalt a vendégeknek. Ez eléggé megdöbbentő volt, mert én addig ilyet nem láttam.

Ugyanakkor az is nagyon szép, amikor az embernek, akinek több terménye van, mint ami kéne, de nem szükséges neki a piacra menni vele, viszont nem is hagyja pusztulni, hanem zacskókban kiteszi a kapura és odaírja, hogy ingyen vihetik. Ezt ruhákkal és kabátokkal is megtették, vállfára téve kiakasztották egy fára (a példát többen is követték és sok kabát került kitételre), hogy akinek nincs kabátja, annak legyen. (Persze vannak sajnos jellemtelenek is, visszaélők, akik leszedik az egészet és a piacon árulják, de hát ez sajnos már őt minősíti, ettől még nem szabadna abbahagyni a jóságot.)

Divat lett az is, hogy a megmaradt ételt – ami egyenértékű azzal, amit megettek — bedobozolják, és beteszik olyan szekrénybe, amit előre megbeszélnek, hogy hajléktalanok vagy éhezők odamehetnek és ehetnek.

A jó emberség az egy széles kategória, mert amiket eddig a teljesség igénye nélkül írtam, azok fizikai adományok. Azt gondolom, hogy a lelki az adományok, a beszélgetés, a szép szóval törődés, a kedvesség, a szeretet kinyilvánítása legalább olyan fontos. Ha nem fontosabb, mert az emberek nagy része lelkileg éhes, szomjazza a szeretetet. Ha van, amiből adjanak fizikailag, akkor azt ne pótoljam csak szóval, mert lehet ezt is, azt is adni a másiknak. Ne legyenek szűkmarkúak.

A szomorúság is az éhezés, a boldogságra éhezés egy fajtája. Nagyon közel kerülhetnek a legtöbb emberhez, talán meg is érinti pl. egy természeti katasztrófa esetén. Ilyenkor könnyebben segítenek, de csak egy ideig megy sajnos, tűzoltás szerűen.

Beszélgetni kell az öregekkel még akkor is, ha észrevesszük, hogy szenilis, mert a személyiségének ebben a súlyos válságában is segíthetünk, hogyha valami információt, különböző tudást adunk, beszélgetünk velük ahogyan lehet…! Bár ez nagy türelmet igényel, pl. demens emberrel nagyon nehéz bánni és idegesítő is lehet, ugyanakkor nagyon sokat segíthetünk rajta. S nem csak azért, mert arra gondolnak, ők is lehetnek majd ilyenek.

Idősebb emberekkel ha beszélgetünk, közben rájöhetünk – amit addig nem tudunk, hogy mennyire szenvedhet a magányában –, szavainkkal kincset kaphatnak magányukban.

Sok ember fiatal /felnőtt korában önző módon élt, nem kereste az emberek társaságát, nem volt csoportokban, nem volt társas lény. Vallotta; az én váram az én házam, és mindenki takarodjon stb. Amikor megöregszik, akkor viszont ez gyilkosává válik, már nem az én házam, hanem a magányom börtöne! Rájön, hogy ott marad egyedül, és irigykedve nézi azt, aki körül pezseg az élet, mert akinek fiatalkorában is pezsgett, annak öregkorában is pezseg. Ezt előre kéne meggondolni, és aki most olvassa, még elgondolkozhat rajta, hogy ő milyen élményeknek teszik ki magát, nyitott volt-e akkor azok felé, akik igényelték volna? Nos, ez is a jótétemények közé tartozik.

Amikor piacra megyünk, az árulja el legjobban ki milyen ember. Ha valaki nem tiszteli embertársát az árusban, az nagyon silány lény. Egy idősebb /özvegy/ ember vagy egy szegény, akár fiatal semmirevaló portékával van ott, ami tulajdonképpen lomok közé tartozik, nagyon sokat mond el, miért kellett neki ezzel kiállnia? Ha nyitott, emberszerető lélekkel vagyunk a piacon is, az embernek meg kell állni, és el kell gondolkozni, hogy mi juttatta ide ezt az embert, hogy ilyen dolgokat áruljon.

 /Egy idősebb úrral beszélgettem, aki női ruhákat árult. Elmondta; felsége olyan alkatú volt, mint én, de meghalt, egy ideig őrizgette, de most eladja, kell a pénz./ Ilyen esetekben részemről nagyon sokszor megveszem, még akkor is, ha utána kidobom vagy valakinek odaadom. Ha látom, hogy kéregetni nem fog, de érzem benne, kell a pénz, azért hogy csak ott álljon, s ne áruljon hiába, hogy legyen valami sikerélménye, alkudozás nélkül venni kell tőlük. Bármit, régi dolgokat, amit kivisznek, lehet, hogy kenyérre kell, az sokkal jobb adomány, mintha a kezébe nyomom a pénzt, mert akkor úgy érzi, megalázzák, de ha veszünk, akkor egy csereüzlet zajlott le.

Piacon nagyon sokféleképpen lehet viselkedni, jót tenni, de mint többször tapasztaltam (közeli ismerőseim között is…), bunkónak lenni. A piaci viselkedés több ember „barátságától, ismerősségétől” megszabadított, mert akkor végleg leírtam őket, ez nem azén köreimhez való. Amikor a piacon látom,  ahogy a szegény árusokkal, a cigányokkal megvetve, mindenfélét mond nekik, és (ezek többnyire gazdagok) a végtelenségig alkudott, hányingerem lett. Ezek olyan gusztustalan, embertelen dolgok. Egy magát bizonyos vallás papnőjének titulálva, úgy beszélt velük, mintha a hátsójából húzta volna őket ki. Mondtam neki, hogy én nem megyek veled tovább a piacon, mert engem ez felháborít, ahogy viselkedsz. Válasz: nem értem, miért, hát csak egy árus! Mondom, és te mi vagy, te is csak egy ember vagy nem, és még papnőnek hívod magad?

A jó emberséghez tartozik, meg kéne nézni, hogy melyik ember miért tesz valamit, lehet, hogy nem jókedvéből, földön fekvőbe nem rúgunk, hanem segítünk neki, és ha egy szegény ember árul, azzal nem alkudozunk, hanem lehetőleg még inkább többet adjunk neki, vagy kettőt vegyünk.

Nagyon sok mindenben tudunk segíteni pl. a napokban látom a Facebookon, hogy egy néni a beteg fia mellett, hogy megélhessenek, kosarakat árul, nagyon dicséretes dolog, hogy a többi ember felhívja a figyelmet, hogy vegyenek tőle kosarat. Nem csak ebben a kisvárosban árulnak emberek kosarat, több piacon találkoztam emberrel, aki azt mondja, hogy hetente kettőt-hármat megfon/eladja, és abból tudják kiegészíteni a 40-50 ezer forintos nyugdíját. Még belegondolni is rossz, hogy 40-50 ezer forintból hogyan lehet megélni. Segíteni kell az árusokat, mert szegénységük miatt teszik többnyire.

Legyünk az embertársaink felé szerető figyelemmel, szerető odahajlással, megértéssel, mert az az emberségünkkel együtt járna.

Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben

és a jóságban. Minden ember ugyanúgy ember, mint a többi, minden embernek vannak

hibái és hiányosságai, de születésétől fogva mindenkiben rengeteg jóság is van. S ha az

ember arra törekedne, hogy inkább felszínre hozza a jóságot, mint elfojtsa magában, s a

 szegény embereknek megadná azt az érzést, hogy ők is emberek, ehhez nem csak

pénzre vagy vagyonra van szükség, mert ebből nincs mindenkinek elajándékozni valója.

Anne Frank

 

Pável Márta

ÚJABB CIRKUSZ…, LEGYEN TELEFON A GYEREKNÉL VAGY NE LEHESSEN az órán?

 

Újabb ok a cirkuszra, az ellenzék megint felhasználja a zavargásra és a Kormány elleni lázításra.   Ezt az ötletet már réges-rég javasoltam volna, és saját magam berkein belül ez mindig is működött.

Miről van szó; ha az ember tanár, és elvégzi a szükséges egyetemet/főiskolát ahhoz, hogy tanár lehet lehessen, majd minden órára rendszeresen készül, akkor az egy igen nagyon-nagy neveletlenség és tiszteletlen dolog, ha valaki nem a tanárra figyel, hanem a telefont nyomkodja. /Igaz, a tanár, ha unalmasan tartja az óráját, akkor ő is tehet erről. /  Valójában a telefon óra közbeni nyomkodásával  fölöslegesen megy el mindenki ideje. Nem értem azt, hogy a szülőkben nincs annyi beleérzés, tisztesség, hogy elmagyarázzák a gyerekeknek, hogyha valaki adni akar/növelni akar, azért nem üvöltözni, meg nem tüntetni kell, hanem megköszönni.

Tisztességre kellett volna nevelni a gyereket, magától is el kellett volna a tennie a nyomorult telefont, és ha szükséges az órán a telefon, akkor majd mindenki előszedi. Mivel nem voltak erre nevelve, így össze kell szedni. Logikus, nem? Majd visszaadják és vagy óra előtt megmondják, hogy most lesz olyan anyag, amit arról veszünk le és ez ennyi. Mindenkinek rugalmasnak kellene lennie, ha csak nem érthetetlen az illető.

Ez tiszta politika, különben nem értem, miért kell megint lázítani, keveregni, butának lenni? Úgy gondolom, hogyha valakinek nem természetes – sajnos a szülők egyrészének s ez mostanra nyilvánvalóvá vált, nem az…–, hogy megadja a tiszteletet a tanárnak, hogy figyelnek az órán, hogy akar tőle tanulni és nem bután akar meghalni, akkor ez már mindenkit minősít, aki ez ellen tüntet.   

Magam kb. 40 éve tanítok és soha nem egyeztem volna bele, hogy egy telefon lehetetlenné tegye az órámat. Igaz, az én tanítványaimban mindig volt akkora szeretet, figyelem felém (akiben nem volt, az elment…), hogy ezt kérni sem kellett. Ergo eleve így álltak hozzám, s azt gondolom – ugyan már felnőtteket tanítok –, hogy sikerült elitet képezni, szellemi elitet Isten segítségével. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, hozzátartozik az, amit elérni szeretne a tanár, és az is, hogy a tanítványnak legyen elég intelligenciája, ideje, és alkalma átvenni azt, ami a célig visz. Sokszor ez ma nem is tud megvalósulni, akkora az érdektelenség, és a figyelem is megosztott, szétszórt, pl. éppen a telefonok miatt is.

Szerintem nagyon helyes, hogy föllépett a Kormány, hogy lehetővé tegyék a tanárnak az eredményes tanítást, mert annál idegesítő több nincs, amikor valakinek villog a telefonja, ő nyomkodja, leteszi a pad alá, stb.  Sajnos láttam, hogy mit csinálnak a többi órákon, úgyhogy kérek mindenkit, legyen megértő és köszönje meg ezt a rendelkezést.